A PécsiKe közbringarendszer veszteséges működése és szünetelése

OkosHír: Páva Zsolt, Pécs akkori fideszes polgármestere hat évvel ezelőtt, a PécsiKe átadásán azt nyilatkozta, hogy a projektet alultervezettnek érzi, és szeretnék növelni a dokkolók és a kerékpárok számát. Az Európai Uniós forrásból létrehozott helyi elektromos közbringarendszer nem vált igazán népszerűvé, folyamatosan veszteséget termelt a fenntartójának, és a kerékpárflotta jelentősen amortizálódott. Júniusban a PécsiKe a helyi e-rolleres rendszer üzemeltetőjéhez került, azonban a szolgáltatás jelenleg szünetel. Vizsgálatok folynak annak érdekében, hogy a kerékpárkölcsönzést hogyan lehetne integrálni az üzemeltető saját, működő rendszerébe, emellett a városvezetés sem mondott le a további fejlesztésekről.

A vidéki közbringarendszerek működését, ahogyan arról hat éve a G7 is beszámolt, elsősorban az uniós támogatások teszik lehetővé. Pécsen is ez a helyzet. A nettó 160 millió forintos közbeszerzést a Garancsi Istvánhoz köthető CycleMe és a Neuzer konzorciuma nyerte el, amely uniós forrásból hét dokkolóállomást épített ki és 70 kerékpárt telepített.

A PécsiKe bevezetésekor a fővárosi Bubi rendszer nehézkes indulásából és első éveiből származó tanulságokat nem vették figyelembe. A projekt megvalósíthatósági tanulmánya, amelyet egy 2019-es, Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz benyújtott panasszal szereztek meg, a cikk írója szerint túlzottan optimista, a helyi igényeket és adottságokat kiszínező dokumentumnak tűnt, amely nem a legkorszerűbb rendszer felé terelte a tervezést.

A város domborzati viszonyai miatt az elektromos rásegítésű (pedelec) kerékpárokra fókuszáló tanulmány több ellentmondásos részt tartalmazott, amelyeket a szerzők nem válaszoltak meg vagy oldottak fel. A tanulmány szerzői nem kerestek más alternatívákat, és nem fordítottak kellő figyelmet a piaci alapon működő mikromobilitási versenytársakra. Pedig a rendszer átadásakor már megjelent Pécsen az elektromos robogós Blinkee, és az országban több e-rolleres cég is működött.

A PécsiKe tesztelése során hamar kiderült, hogy a kölcsönzési rendszer nehézkes. Bár a fix dokkolóállomások előnye, hogy nincsenek szanaszét hagyott kerékpárok a városban, ez – és a kevés dokkolóállomás – korlátozza a lehetséges útvonalakat.

A rendszer egy vitathatatlan versenyelőnye az uniós támogatás volt, amely lehetővé tette, hogy a befektetés megtérülésével való számolás nélkül is olcsó maradjon. A kedvezményes havi bérlet 2025-ben is 1500 forint alatt volt, míg a teljes árú éves bérletért csupán 7500 forintot kellett fizetni.

Az ajánlat ennek ellenére sem volt elég vonzó a pécsiek, turisták, ingázók és diákok számára: az információk szerint évente 7-7,5 millió forint körüli veszteséget termelt a rendszer fenntartása a városüzemeltetési cégnek. Ez egészen júniusig tartott, ugyanis a pályázatban vállalt fenntartási időszak végén a rendszer átkerült a Hopp Pécs Kft.-hez.

A pécsi önkormányzat 2023 tavaszán, a korábbi hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján írt ki pályázatot e-rollerek üzemeltetésére. A magyar piacon ismert Tier cég alulmaradt az árversenyben: a Hopp Mecsek Kft. nyert olcsóbb kioldási és percdíjjal, valamint egyes eszközök után fizetendő magasabb koncessziós díjjal (20 ezer forint/jármű/év). Az izlandi franchise-t Magyarországra hozó cég a kiírásnak megfelelően vállalta a PécsiKe üzemeltetésének és költségeinek átvételét. Ez azonban csak most valósulhatott meg, mivel az uniós pályázati támogatás és a fenntartási kötelezettség miatt az önkormányzat korábban nem adhatta át a rendszert a cégnek.

Az átvétel után a PécsiKét azonnal leállították. A kerékpárok az azóta eltelt majdnem egy hónapban a dokkokban vesztegelnek. A megkeresésre adott válasz szerint jelenleg a flotta és a dokkolóállomások állapotfelmérését végzik, és vizsgálják a szolgáltatás rendszerükbe való integrálásának lehetőségeit.

Bakarecz Tamás, a Hopp Mecsek Kft. képviselője elmondta, hogy a flotta korábbi működési formájában és állapotában nem fenntartható, komoly átalakításokat és modernizációt igényelne, aminek megvalósíthatóságát vizsgálják. Hozzátette, hogy a teljes állapotfelméréssel még nem végeztek, de már most látható, hogy a kerékpárok és a dokkolók is nagyon rossz állapotban vannak. Az átadás pillanatában a 70 kerékpárból mindösszesen 28 volt a dokkolóállomásokban és működőképes, a többi valamilyen műszaki hiba miatt raktárból vagy szerelőállomásból lett átadva. Az „utcán” lévő 28 kerékpárnál is találtak hibákat, amelyek között műszakilag nem megfelelőek is vannak a használatra. A dokkolóállomások sincsenek jobb állapotban. Bakarecz szerint az egész rendszer rossz koncepció, és egyáltalán nem felhasználóbarát. A cég rendkívül népszerű rollerszolgáltatásában 500 járművet kínálnak, és több mint 120 parkolójuk van a városban.

A pécsi önkormányzattól kért, a PécsiKe kihasználtságát bemutató részletesebb kölcsönzési adatokra a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz. Az erős 2019-es kezdés után a városüzemeltetési cég is ritkán közölt pontos adatokat. Ruzsa Csaba, a város gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere korábban azt nyilatkozta a Telexnek, hogy az elektromos rollereknek és az e-közbringáknak más célcsoportjuk van, ezért szorgalmazzák az utóbbi fejlesztését is. Ezt a szándékát most is megerősítette a városvezetés, azaz továbbra is vizsgálják, hogyan lehetne bővíteni és fenntarthatóbbá tenni a PécsiKét.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy kritikus, oknyomozó narratívát épít fel a pécsi közbringarendszer, a PécsiKe kudarcáról. A célja, hogy bemutassa a projekt gyenge tervezését, fenntarthatatlan működését és az uniós források esetleges nem hatékony felhasználását. A cikk a projektet kezdettől fogva problémásnak állítja be, hangsúlyozva a kezdeti optimizmust, amely nem vette figyelembe a valós igényeket és adottságokat, valamint a piaci versenyt.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű és minősítő kifejezések: A cikk olyan szavakat használ, mint „alultervezettnek érzem” (bár ez egy idézet, a kontextusba helyezése hozzájárul a negatív hangulathoz), „nem lett igazán népszerű”, „súlyosan amortizálódott”, „hurráoptimista”, „furcsa, ellentmondásos részek”, „nem a legkorszerűbb rendszer irányába terelte”, „nehézkes”, „rossz koncepció”, „egyáltalán nem felhasználóbarát”. Ezek a kifejezések szubjektív értékeléseket közvetítenek, és az olvasóban negatív képet alakítanak ki a projektről anélkül, hogy minden esetben konkrét, objektív bizonyítékokkal támasztanák alá az állításokat. Például a „hurráoptimista” jelző a megvalósíthatósági tanulmányra vonatkozóan, vagy a „rossz koncepció” a rendszer egészére vonatkozóan erős minősítések, amelyek az elemzésre fókuszálnak, nem csupán a tények bemutatására.
  • Szelektív információközlés és hangsúlyozás: A cikk erősen a PécsiKe kudarcára és a negatív aspektusokra koncentrál, mint például a veszteséges működés vagy a kerékpárok rossz állapota. Bár ezek tények, a szöveg kevésbé tér ki arra, hogy a rendszernek voltak-e valaha is pozitív hozadékai, vagy hogy milyen konkrét célokat tűztek ki, és azokból mi valósult meg részben. A hangsúly a problémákon van, ami egyoldalú képet fest. A „Nincs ez máshogy Pécsen sem” mondat a vidéki közbringarendszerekkel kapcsolatban általánosítja a problémát, sugallva, hogy ez egy szélesebb körű, sikertelen jelenség, anélkül, hogy további bizonyítékot szolgáltatna más rendszerekről.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség:
  • A cikk megemlíti, hogy a megvalósíthatósági tanulmány „furcsa, ellentmondásos részeket” tartalmazott, de nem ad konkrét példákat ezekre az ellentmondásokra, így az olvasó nem tudja ellenőrizni az állítást.
  • Az „információink szerint” megfogalmazás a veszteséges működés kapcsán nem ad pontos forrást, ami bár újságírói gyakorlat lehet, a transzparencia szempontjából hiányosságot jelent.
  • A cikk nem tér ki részletesen arra, hogy milyen konkrét tanulságokat kellett volna levonni a Bubi rendszer nehézségeiből, vagy hogy a pécsi önkormányzat miért nem tette ezt meg.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt téma kiemelten releváns a közpénzek felhasználása, a városi mobilitás, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés szempontjából. A közbringarendszerek célja a városi forgalom csökkentése, a környezetszennyezés mérséklése és az egészséges életmód támogatása. Egy ilyen projekt kudarca kérdéseket vet fel a projekttervezés, a megvalósítás és a fenntarthatóság hatékonyságával kapcsolatban, különösen, ha uniós forrásokból valósul meg. A cikk rávilágít a közszolgáltatások minőségének és a felelős gazdálkodásnak a fontosságára, ami szélesebb társadalmi vitákat generálhat a helyi önkormányzatok működéséről és a közösségi közlekedés jövőjéről.

(Forrás: telex.hu)
Kép: Pecsike.hu/Youtube