OkosHír: Hónapok óta bírálja a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) Lentner Csaba közgazdász, egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, aki az intézmény átláthatóságát, tudományos minőségét és politikai elfogulatlanságát kifogásolja. Egyetért Schmidt Mária történésszel abban, hogy az utolsó sztálinista intézmény működését felül kell vizsgálni. Lentner idén májusban javasolta az MTA költségvetési támogatásainak, különösen az akadémikusi tiszteletdíjak folyósításának azonnali felfüggesztését.

A Válasz Online cikkéből azonban az derült ki, hogy a kritikák hátterében egy személyes kudarc állhat. Lentner ugyanis sikertelenül szerepelt az MTA doktori címéért indított pályázatának első szakaszában, és azelőtt nem voltak nyilvános problémái az intézménnyel.

Lentner 2021. február 2-án nyújtotta be kérelmét az akadémiai doktori cím elnyerésére. A bírálóbizottság azonban már az előszűrésnél alkalmatlannak találta a beadott értekezést. A folyamat a szokásosnál hosszabb ideig tartott, mivel a habitusvizsgáló bizottság csak 2024 decemberében ült össze. A bizottság megállapította, hogy Lentner publikációinak többsége nem tudományos fórumon, hanem sajtótermékekben jelent meg, külföldi publikációi pedig úgynevezett predátor folyóiratokban láttak napvilágot, amelyek általában publikációs díjat szednek a szerzőktől, cserébe minimális vagy semmilyen valódi bírálatot nem végeznek.

A bizottság ezután arra a következtetésre jutott, hogy Lentnernek sem gazdaságtudományi, sem gazdaságtörténeti tudományterületen nincs érdemi önálló eredménye, sőt, az is kérdéses, hogy egyáltalán melyik tudományterület szakembere. Ennek eredményeként Lentner pályázata sikertelen lett.

Lentner még aznap levelet írt Freund Tamás MTA-elnöknek, amelyben összeférhetetlenségre hivatkozva követelte a gazdaságtörténészek és a közgazdászok kizárását az eljárásából, azaz azokét, akik ellene szólaltak fel a vitában és vélhetően számára kedvezőtlen módon szavaztak. Karácsonykor hivatalosan is panaszt tett, azt állítva, hogy a fent említett személyek nem illetékesek az ő megítélésében, mivel ő az államtudományok és a közigazgatás-tudomány területén tevékenykedik. Emellett konkrét bizottsági tagok kizárását is követelte azon az alapon, hogy ők, vele ellentétben, nem támogatják az Orbán-kormány politikáját – írja a Válasz Online, hozzátéve, hogy a panaszt elutasították. Lentner idén áprilisban maga vonta vissza a pályázatát, majd hat nappal később az Indexen jelent meg az Akadémia „beszántását” kezdeményező cikke.

A Válasz Online emlékeztet arra, hogy Lentner (aki 1998 és 2002 között a MIÉP parlamenti képviselője volt) tavalyig az MNB egyik alapítványának, a közpénzek átláthatatlan felhasználásával kapcsolatba hozott PADME-nak volt az elnökhelyettese, és az ott folyó költekezéseket sem tartotta aggályosnak. Egy kilenc évvel ezelőtti interjúban pedig arról beszélt, egyetért Bayer Zsolttal, aki szerint egyszer majd szobrot kellene állítani Matolcsy Györgynek.

Lentner a Válasz Online-nak elmondta, időbe telt, amíg idézni kezdték a tanulmányait, de a hivatkozások megsokszorozódtak, és azóta is tartanak. Elismerte, hogy fizetős lapokban is publikált, és hozzátette: „A Közszolgálati Egyetem, de a Magyar Nemzeti Bank pályázatai is óriási segítséget jelentettek. Több tízmillió forintról van szó, amelyet az elmúlt másfél évtizedben publikációs tevékenységre folytathatott a kutatói közösségem”. Hozzátette továbbá, hogy „éppen a neoliberális piacpárti világ tette fizetőssé a tudományt”.

A Válasz Online cikke figyelmeztet, hogy bár az ügy személyes sértettségből indult, hosszabb távon komoly következményei lehetnek a magyar tudományos életre nézve, különösen, ha a politikai támadások nyomán átalakítják vagy ellehetetlenítik az Akadémia autonómiáját.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja Lentner Csaba Magyar Tudományos Akadémia elleni támadásainak hiteltelenítése egy személyes kudarc, nevezetesen az akadémiai doktori pályázatának elutasítása révén. A cikk azt a narratívát építi fel, hogy Lentner kritikái nem objektív tudományos vagy intézményi aggodalmakból fakadnak, hanem személyes sértettségből és bosszúvágyból. A cikk célja az olvasóban az a benyomás keltése, hogy Lentner kritikái megalapozatlanok és önérdekből fakadnak, ezzel gyengítve az MTA-val szembeni álláspontjának súlyát.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Ad hominem érvelés: A cikk Lentner állításait nem azok tartalmánál fogva cáfolja, hanem a személyes motivációjára (a sikertelen doktori pályázatra) fókuszálva próbálja lejáratni azokat. Például: „a támadások hátterében egy személyes kudarc állhat – Lentner ugyanis elhasalt az MTA doktori címéért indított pályázatának első szakaszában, addig viszont nem látni, hogy lett volna problémája az intézménnyel.” Ez a megfogalmazás arra utal, hogy a kritikák csak a kudarc után jelentek meg, sugallva, hogy nincs mögöttük valós alap.
  • Érzelmileg telített kifejezések: A cikk olyan szavakat használ, amelyek negatív konnotációval bírnak Lentnerrel kapcsolatban, például: „elhasalt” (informális, pejoratív), „felháborodott levelet írt”. Ezek a kifejezések nem semlegesek, és Lentnert negatív színben tüntetik fel.
  • Asszociáció és keretezés: A cikk Lentnert Matolcsy Györgyhöz, a PADME alapítványhoz és a MIÉP-hez köti, valamint megemlíti, hogy nem támogatta az Orbán-kormányt nem támogató bizottsági tagok kizárását követelte. Ezek az asszociációk (különösen a „közpénzek átláthatatlan felhasználásával kapcsolatba hozott PADME” említése) anélkül vetnek árnyékot Lentner hitelességére, hogy közvetlenül bizonyítanák a cselekedeteinek helytelenségét. A cikk azzal keretezi Lentner kritikáit, mint politikai motivációjú és személyes sértettségen alapuló támadásokat az Akadémia autonómiája ellen.
  • Információ szelektív bemutatása: Bár a cikk említ Lentnerrel kapcsolatos akadémiai aggályokat (predátor folyóiratok, önálló eredmények hiánya), ezeket elsősorban a pályázat elutasításának indokaként mutatja be, és nem vizsgálja mélyebben Lentner tudományos munkásságát vagy az MTA-val szembeni konkrét szakmai kifogásait. Ehelyett a hangsúly a személyes kudarcra és az arra adott reakcióra helyeződik.
• A téma társadalmi relevanciája: A Magyar Tudományos Akadémia autonómiája, finanszírozása és a tudományos élet minősége régóta vita tárgya Magyarországon. A cikkben tárgyalt esemény, Lentner Csaba esete, rávilágít a tudományos intézmények és a politika közötti feszültségre, valamint a tudományos függetlenség potenciális veszélyeztetésére. A „predátor folyóiratok” és a publikációs díjak kérdése a tudományos publikációk integritásának szélesebb problémájára is felhívja a figyelmet, amely globális szinten is releváns. A cikk tehát egy személyes ügyön keresztül érinti a magyar tudományos élet jövőjét, a kutatás szabadságát és a tudományos minőség megőrzésének fontosságát.

(Forrás: 444.hu)