William Happer fizikus nézetei a klímaváltozásról

OkosHír: William Happer (született 1939-ben) a Princetoni Egyetem professor emeritusa és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja. Happer és William van Wijngaarden közös tanulmányukban a légköri szén-dioxid globális felmelegedésre gyakorolt hatását vizsgálták. A tanulmány szerint a szén-dioxid szintjének megduplázódása kevesebb mint egy Celsius-fokos globális felmelegedést okozna. Egy interjúban Happer a klímatudomány politikai befolyásoltságáról, a klímakutatások minőségéről, a globális felmelegedés okairól, a szén-dioxid szerepéről, a szélsőséges időjárási eseményekről, a klímaváltozással kapcsolatos konszenzusról és az energiaátállásról fejtette ki véleményét.

Happer szerint a klímával kapcsolatos, újságokban és televízióban megjelenő információk gyakran eltérnek a valóságtól. Úgy véli, hogy a helyzet az 1990-es évek elején kezdődött, amikor Al Gore szenátor ezt a témát erőltette. Happer szerint sok kutató nem értett egyet a „riogatással”, de a fiatalabb kutatók már a kormányzati támogatóiknak való megfelelésre törekedtek.

Happer szerint a klímatudományban egyes megfigyelési programok megfelelőek, de a számítógépes modellezéssel problémák vannak. Azt állítja, hogy a Föld felmelegedési fázisban van, ami részben a kis jégkorszakból való kilábalás eredménye. Véleménye szerint az üvegházhatású gázoknak nincs sok közük ezekhez a felmelegedésekhez.

Happer szerint a szén-dioxid az élet alapja, és a légkörben lévő mennyiségéért hálásnak kell lenni. Korábban ötször több szén-dioxid volt a légkörben, és akkor virágzott az élet. Happer szerint a klíma nem érzékeny a szén-dioxid-szintre, és a megduplázódás legfeljebb egy Celsius-fokkal emelheti a hőmérsékletet.

Happer szerint nincs bizonyíték arra, hogy az időjárás ma szélsőségesebb lenne, mint száz évvel ezelőtt. Hivatkozik arra, hogy az 1930-as években voltak a legrosszabb időjárási viszonyok az Egyesült Államokban.

Happer szerint Michael Mann tévedett, amikor azt állította, hogy az elmúlt kétezer évben nem változott a klíma. Happer szerint a középkorban melegebb volt, ami lehetővé tette a vikingek letelepedését Grönlandon.

Happer szerint a természetben a legtöbb visszacsatolás negatív. Szerinte a múltban sokkal melegebb volt, de ez nem vezetett fordulóponthoz.

Happer szerint az éghajlat fizika és kémia, ezért bárki, akinek jó alapjai vannak ezekben a tudományokban, tudhat annyit az éghajlatról, mint egy klímakutató. Szerinte a klímakutatók nem feltétlenül jól képzettek, és a klímatudomány inkább társadalomtudományi jellegűvé vált.

Happer nem érzi magát célpontnak, és nem figyel az aktivistákra és politikusokra. Szerinte a fiatalabb kutatók nem engedhetik meg maguknak, hogy ne értsenek egyet a „riogató Dogmával”, mert elveszítik a kutatási finanszírozást.

Happer szerint a tudománynak és a konszenzusnak semmi köze egymáshoz. A konszenzussal érvelők politikai eszközt használnak. A tudományosságban a megfigyelésekkel való egyezés a meghatározó.

Happer szerint a klímariogatás mögött a hatalomvágy és a pénzéhség áll. Véleménye szerint dollárbilliókat fektetnek be az energiaátállásba, amit a klímaváltozás elleni küzdelemmel indokolnak.

Happer szerint a fosszilis tüzelőanyagok égetését nem kellene leállítani, mert ez „öngyilkosság” lenne. Hivatkozik Srí Lankára, ahol a fosszilis tüzelőanyagokból előállított műtrágya használatának leállítása élelmiszerhiányhoz vezetett. Happer szerint a világot nem lehet fosszilis tüzelőanyag nélkül működtetni.

Happer szerint a fosszilis tüzelőanyagok nem azonnali probléma, de az utódoknak le kell majd váltaniuk azokat. Szerinte szintetikus szénhidrogén-üzemanyagot fognak gyártani, és továbbra is belső égésű motorokat fognak használni.

Happer szerint az atomenergia működik, de csak elektromos áramot termel.

Összegzésként Happer szerint az emberiség valódi problémája az együttélés hogyanja és az önpusztítás megakadályozása.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk helyenként érzelmileg túlfűtött, dramatizáló és sugalmazó megfogalmazásokat tartalmazott. Például a „riogatás”, „riogató Dogma”, „klímariogatás” kifejezések negatív konnotációval bírnak.
• Az eredeti cikk feltételezésként tálalt következtetéseket is tartalmazott. Például azt állította, hogy a klímakutatók nem feltétlenül jól képzettek, és a klímatudomány inkább társadalomtudományi jellegűvé vált. Ezek az állítások nincsenek kellően alátámasztva.
• A cikkben tett állítások egy része vitatható, és nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Például az a kijelentés, hogy a klíma nem érzékeny a szén-dioxid-szintre, ellentmond a tudományos konszenzusnak.
• A cikkben leírtakból az a konklúzió vonható le, hogy Happer szerint a klímaváltozás nem jelent komoly veszélyt, és a klímaváltozás elleni küzdelemre fordított pénz pazarlás.
• Az esemény hatása a magyar közéletre az lehet, hogy erősíti a klímaváltozással szkeptikus álláspontokat.

(Forrás: demokrata.hu)