OkosHír: Saul Luciano Lliuya perui gazda pert indított a német RWE energiavállalat ellen, azt állítva, hogy a cég fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátásai hozzájárultak az Andok gleccsereinek olvadásához, ami növeli a Huaraz városát fenyegető árvízveszélyt. Lliuya azt követeli, hogy az RWE fizessen 17 000 eurót (körülbelül 6 789 111 forintot) a közösség árvízvédelmi intézkedéseire. A per 2015-ben indult Essenben, az RWE székhelyén. Bár a keresetet első fokon elutasították, a fellebbezést követően a regionális felsőbíróság 2017-ben engedélyezte a per folytatását.

A bíróság feladata annak megállapítása, hogy a gleccserek olvadása valóban emeli-e a Palcacocha gleccsertó vízszintjét, és hogy ez a vízszintemelkedés a következő 30 évben közvetlen kockázatot jelent-e Lliuya huarazi otthonára. A bíróság 2022-ben szakértőket küldött a helyszínre, akik 2023-ban és 2024-ben jelentéseket készítettek. Ezeket a jelentéseket a március 17-én kezdődő kétnapos tárgyaláson vitatják meg.

Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy Lliuya otthona árvízveszélyben van, a következő lépés a klímaváltozás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának hatásának vizsgálata az Andok gleccsereinek olvadására és a kockázat növekedésére. Ez a vizsgálat akár két évig is eltarthat.

Egy 2021-es, az Oxfordi és a Washingtoni Egyetem által készített tanulmány szerint a perui Andokban található gleccserek olvadását az emberi tevékenységből eredő globális felmelegedés okozta. Lliuya ügyvédje szerint az, hogy a bíróság egyáltalán foglalkozik az üggyel, már önmagában is eredménynek tekinthető.

Az RWE, amely fokozatosan leállítja a széntüzelésű erőműveit, álláspontja szerint egyetlen kibocsátó sem tehető felelőssé a globális felmelegedésért. A cég közleményében az áll, hogy ha a német jog lehetővé tenné az ilyen követeléseket, akkor minden autóst felelősségre lehetne vonni.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk elsősorban tényszerű információkat tartalmaz, de a „német energiaóriás” kifejezés használata enyhe negatív felhangot adhat a cikknek.
• A cikkben nem szerepelnek közvetlen következtetésként tálalt feltételezések, azonban az olvasóban kialakulhat az a kép, hogy az RWE felelős a perui gazda helyzetéért.
• A cikkben szereplő állítások a Reuters cikkére hivatkoznak, így valószínűsíthető, hogy megfelelnek a valóságnak, de a forrás ellenőrzése nélkül ez nem állítható teljes bizonyossággal.
• A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a bíróság komolyan veszi a pert, és alaposan kivizsgálja az ügyet. A végső kimenetel azonban még bizonytalan.
• Az esemény hatása a magyar közéletre közvetett, de felhívhatja a figyelmet a klímaváltozás okozta károkra és a vállalatok felelősségére.

(Forrás: telex.hu)
Kép: Reuters

OkosHír: A cápafajok becslések szerint közel egyharmada globálisan a kihalás veszélyével néz szembe, elsősorban a halászati tevékenységek következtében. Kutatások szerint a kifogott cápák kötelező visszaengedése önmagában nem biztos, hogy elegendő a cápapopulációk csökkenésének megállításához. A Fish & Fisheries folyóiratban publikált tanulmány szerint a cápapopulációk monitorozása és a különböző védelmi stratégiák kombinálása szükséges.

A tanulmány egyik szerzője, Darcy Bradley szerint a kifogott és elpusztult cápák több mint fele véletlenül kerül a halászhálókba, majd a halászok visszaengedik őket. A tonhalhalászat során véletlenül kifogott 17 óceáni cápafajra jelenleg visszaengedési kötelezettség vonatkozik.

A kutatók vizsgálták, hogy a különböző fajok mekkora hányada pusztul el a kifogás során vagy röviddel a visszaengedés után. Az eredmények szerint a kisebb méretű cápák és a veszélyeztetett fajok, például a rókacápák és a pörölycápák esetében a mortalitási arány magasabb.

Szimulációk azt mutatták, hogy a visszaengedési kötelezettség átlagosan harmadával csökkentheti a cápák pusztulását, de ez nem feltétlenül elegendő a túlhalászott fajok, például a makócápák és a selyemcápák állományának fenntartható szintre emeléséhez.

Bradley szerint a visszaengedési tilalmak hasznosak lehetnek, de más stratégiákkal is ki kell egészíteni őket, például területi korlátozásokkal, fogási kvótákkal és halászati felszerelésekre vonatkozó előírásokkal.

A gyorsabban szaporodó fajok, mint a kékcápák és angyalcápák esetében a tilalmak hatékonyabbak lehetnek, mivel populációik gyorsabban regenerálódnak. Más fajok esetében további védelmi intézkedésekre lehet szükség, például a cápák szaporodási területeinek lezárására vagy az acélhuzalos horogsorok használatának betiltására.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikk érzelmi hatást próbált elérni a „rettegnek” szó használatával a cápákkal kapcsolatban, valamint azzal, hogy az embereknek „több okuk van félni”. Ez a megfogalmazás sugallja, hogy a cápák áldozatok, az emberek pedig felelősek a helyzetükért.
• Feltételezések: A cikk feltételezi, hogy a cápák védelme automatikusan jó dolog, anélkül, hogy bemutatná a cápák ökológiai szerepét vagy a halászati ipar gazdasági szempontjait.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások a halászati tevékenységek hatásairól és a visszaengedési kötelezettség hatékonyságáról tudományos kutatásokon alapulnak, de a forrásokat nem adja meg.
• Konklúzió: A cikk arra a következtetésre jut, hogy a cápák védelme érdekében további intézkedésekre van szükség a halászati gyakorlatok szabályozása terén.
• Hatás a magyar közéletre: A cikkben leírtak közvetlenül nem érintik a magyar közéletet, de felhívják a figyelmet a globális környezetvédelmi problémákra és a fenntartható halászat fontosságára, ami közvetve befolyásolhatja a magyar állampolgárok véleményét és viselkedését.

(Forrás: portfolio.hu)