A 21 Kutatóközpont elemzői szerint az ellenzékváltás buktatta meg Orbánt és Vučićot

Róna Dániel és Spasic Fábián, a 21 Kutatóközpont elemzői szerint az ellenzékváltás volt a fő oka annak, hogy a szerb és a magyar választáson ekkora fölénnyel győzött az ellenzék, de a fordulathoz sok más tényező együttállása is kellett. A szerzők úgy látják, hogy a két vezetővel szembeni elégedetlenség a hosszú kormányzás alatt halmozódott fel, és ebben kiemelt szerepe volt a szerbiai újvidéki tragédiának, illetve a magyarországi kegyelmi ügynek. Mindkét országban több mint egy évtizede tartó, az elemzők által egyszemélyi, autokratikus hatalomként jellemzett kormányzás ért véget, és a parlamenti képviselők elsöprő többsége kicserélődik.

Az elemzők hasonlóságokat és különbségeket is felsorolnak. Szerintük a párt és az állam összefonódása mindkét országra jellemző volt, Szerbiára azonban még inkább, és Vučić rendszere a magyarnál jóval többször alkalmazott erőszakot. Ideológiai szempontból mindkét kormánypárt nacionalista, bevándorlásellenes, euroszkeptikus és oroszbarát irányvonalat követett, Vučić azonban baloldali értékeket is felvállalt, míg Orbán a szerzők megítélése szerint kormányzása vége felé a szélsőjobb felé tolódott. Úgy vélik, hogy mindkét országban készültek független és pontos közvélemény-kutatások, ezek hangját viszont gyakran elnyomták a kormányzati nyomásra készült felmérések.

Hét hipotézis Orbán és Vučić vereségéről

Az első hipotézis azt vizsgálta, hogy maga a társadalom vált-e liberálisabbá. A szerzők szerint ez Magyarországon is csak kis mértékben igaz, a szerbiai adatok pedig arra utalnak, hogy a tekintélyelvű és szuverenista nézetek továbbra is erősek. A demográfiai cserélődés ugyan kedvezett a fiatalok között népszerű ellenzéknek, az elemzők szerint azonban mindkét ellenzék behatolt a kormánypártok ideológiai törzsterületére is.

A második hipotézis szerint az Egyetemista Lista és a Tisza egyszerűen erősebb ellenzék volt, mint az elődei. A két erő a bevándorlásban, a nemzeti kérdésekben, Szerbiában pedig Koszovó ügyében egyetértett a kormányoldallal, így korábbi kormánypárti szavazókat is meg tudott szólítani, miközben kerülte a megosztó témákat. Az elemzők szerint mindkettő rendszerellenes erőként lépett fel, és újdonságnak számított a választók szemében, akik a korábbi ellenzéki pártokat kompromittáltnak látták. Magyar Péter esetében az elemzők paradoxonnak tartják, hogy Fidesz-kritikáját sokak szemében éppen korábbi bennfentessége tette hitelessé. Rámutatnak arra is, hogy a centralizált Tisza és a bázisdemokratikus Egyetemista Lista szervezeti felépítése homlokegyenest eltér, ebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy a frissesség fontosabb volt a pártszerkezetnél. Példaként a térség más új pártjait is felhozzák, a szlovén Robert Golob pártjától a cseh ANO-ig.

Kifáradás, gazdaság és a világtendencia

A harmadik hipotézis a kormányoldal kifáradását vizsgálta. A szerzők szerint a legutóbbi 396 uniós választásból csak négy esetben maradt egy miniszterelnök 16 évnél tovább hatalmon. Ezt a magyarázatot azonban csak közepes erősségűnek tartják, mert ha egymagában elég lenne, a két vezető már 2022-ben megbukhatott volna.

A negyedik hipotézis a gazdasági szavazás. Magyarországon a stagnálás és a 2023-as 17,6 százalékos éves átlagos infláció egyértelműen gyengítette a kormánypártot, és ehhez az uniós források visszatartása is hozzájárult. Szerbiában a GDP 2023 és 2025 között növekedett, a reálkeresetek is emelkedtek, a drágulás azonban ott is érezhető volt. Az ötödik hipotézis a kormányzó pártokkal szembeni globális hangulatot veszi alapul: a szerzők szerint 2024-ben először fordult elő, hogy a világ összes választásán szavazatot veszítettek a kormánypártok.

Médiafogyasztás és a kegyelmi ügy szerepe

A hatodik hipotézis a megváltozott médiafogyasztásra épül. Az elemzők szerint Magyarországon nem az online hírfogyasztás növekedése volt a döntő, hanem az, hogy 2025 őszén a Meta és a Google döntése nyomán jelentősen csökkent a politikai hirdetések száma, a Fidesz így elveszítette a leghatékonyabb eszközét. Magyar Péter közösségimédia-aktivitását szintén fontos tényezőnek tartják. Szerbiában a tiltás nem lépett életbe, mert csak az EU-ra vonatkozott, a diákmozgalom mégis eredményesen használta az online felületeket.

A hetedik hipotézis két kulcseseményből indul ki. Újvidéken 2024. november 1-jén leszakadt a vasútállomás előtetője, tizenhat ember halt meg, a tüntetők számára pedig a tragédia a korrupció jelképévé vált. Magyarországon a köztársasági elnök kegyelmet adott egy gyermekotthoni bántalmazások eltussolásában közreműködő, elítélt vezetőnek, ami után az államfő és egy másik vezető politikus is lemondott. A szerzők szerint mindkét ügy az ellenzékváltást is felgyorsította.

Az ellenzékváltás mint döntő tényező

Fő érvként az elemzők a 2025-ös időközi választásokat hozzák fel. Dombóváron, ahol a Tisza nem indult, a Fidesz 64 százalékot ért el, a Mi Hazánk 19, a DK 11 százalékot. A szerb Negotinban a kormánypárti koalíció 67, az egyesült ellenzék 26 százalékot kapott. A szerzők arra is rámutatnak, hogy a Fidesz 2014-ben és 2026-ban is több mint 2,1 millió belföldi szavazatot szerzett, hasonló fogyasztói bizalom mellett, az első alkalommal ez mégis fideszes, a második alkalommal pedig tiszás kétharmadot eredményezett. Ezt szerintük csak az ellenzék teljes átalakulása magyarázza meg, bár elismerik, hogy a tényezők egymást erősíthették.