OkosHír: A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nemrégiben publikált kutatása a mobiltelefon-használati szokásokat vizsgálta, megerősítve a széleskörű elterjedtségét a mindennapokban. A tanulmány megállapítása szerint a telefonhasználat csak a felhasználó alvási idejére szünetel.
A kutatás szerzői kiemelték, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek körében az okostelefon-használat megközelítette a száz százalékot. Az NMHH megbízásából készült felmérésben 1113, 16 és 35 év közötti magyar lakos töltött ki online kérdőívet. Emellett 235 Android rendszerű telefont használó résztvevő applikációhasználati szokásait vizsgálták átlagosan 17 napon keresztül egy szoftveres adatgyűjtés keretében. Az eredmények reprezentatívnak tekinthetők a megcélzott korosztályra nézve.
Az adatok szerint a résztvevők átlagosan napi hét és fél órát töltöttek telefonjuk aktív használata nélkül. Ez az időszak elsősorban az éjszakai alváshoz köthető, bár a tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy ez nem minden esetben jelent tényleges pihenést. Az inaktív idő jellemzően 6,5 és 9 óra között mozgott, de voltak olyan esetek is, amikor valaki alig négy órára tette le a készülékét. A kutatás szerint a nemek és az életkor szerinti különbségek elenyészőek voltak a telefonmentes időszak hosszát illetően, minden csoportban átlagosan hét óra körüli telefonmentes idő figyelhető meg.
A telefonhasználat a nap során leggyakrabban reggel 6 és 8 óra között kezdődik, és este tíz és éjfél között fejeződik be. Megfigyelhető volt egy kisebb kiemelkedés az adatokban reggel öt és kilenc óra között minden egész óránál, ami arra utalhat, hogy sokan egész órára állítják be az ébresztőjüket, és utána azonnal használni kezdik a telefont. A nők jellemzően kicsit korábban, a férfiak kicsit később kezdik használni a készüléket reggel, míg este a férfiak használják tovább. Ez az eltolódás hasonló napi átlagos használatot eredményez a két nem esetében.
A reggeli telefonhasználat gyakran a Facebook vagy a Messenger elindításával indul, de ez a sorrend változik a kor és a nem függvényében. A 16–19 évesek körében az Instagram a legnépszerűbb első alkalmazás ébredés után, míg az idősebb korosztályokban az e-mailek és a híroldalak kerülnek előtérbe. A fiatalabbak inkább gyors, képi tartalmakat keresnek, míg az idősebbek információval vagy üzenetváltással indítják a napot.
A kutatás egyik központi kérdése a közösségi média használata és a mentális egészség közötti kapcsolat vizsgálata volt. Az eredmények azt mutatják, hogy a szorongás vagy depresszióval járó nyomott érzelmi állapotok összefüggésben állnak bizonyos használati mintázatokkal, ahol a közösségi média gyakran önreprezentáció, identitáskeresés vagy menekülés eszközeként funkcionál. Ezzel szemben azok, akik pozitív érzelmi állapotról számoltak be, kevésbé használták ezeket a platformokat menekülési céllal. A szoftveres adatok szerint a 16–24 évesek körében nem volt jelentős eltérés a képernyőidő és a mentális állapot között. A 25–34 éves korosztályban viszont egyértelmű összefüggés mutatkozott: minél magasabb volt a negatív érzelmi index, annál hosszabb volt a napi képernyőidő, akár másfél órás különbséggel. A fiatalabb, depressziós csoportban a TikTok használata dominált, míg az idősebbeknél a Facebook és a YouTube használata nőtt meg jelentősen hasonló érzelmi állapotban.
A folyamatos telefonhasználat a fiatal felnőttek életére is hatással van. Magyarországon a gyermekek egyre fiatalabb korban kapnak saját okoseszközt. Koltay András, az NMHH elnöke szerint a magyar gyermekek 75 százalékának már tízéves korára van saját telefonja, és a nyolcévesek harmadának is. Az Egyesült Államokban már 2016-ra a tinédzserek 79 százalékának, a 8–12 éves gyerekek 28 százalékának volt okostelefonja.
Jonathan Haidt, a „A szorongó nemzedék” című könyvében, különböző felméréseket elemezve feltételezi, hogy a 2010 után a tizenévesek körében megnövekedett „majdnem állandó” internethasználók aránya hozzájárulhat a serdülőkori mentális egészség romlásához. A szociálpszichológus kimutatta, hogy a kamaszkori súlyos depresszió, szorongás, önsértések és öngyilkosságok aránya 2010 és 2015 között emelkedett meg, abban az időszakban, amikor az okostelefonok tömegesen terjedtek.
Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése
- Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk fő narratívája az okostelefonok mindent átható, szinte elkerülhetetlen jelenlétének és annak potenciálisan káros hatásainak bemutatása, különös tekintettel a mentális egészségre és a gyermekekre. A célja az olvasóban aggodalmat, sőt riadalmat kelteni a technológia túlzott használatával kapcsolatban, és megerősíteni azt a nézetet, hogy a jelenség súlyos társadalmi problémát jelent.
- Főbb manipulatív eszközök:
- Érzelmi és dramatizáló nyelvezet: A cikk gyakran használ érzelmileg túlfűtött kifejezéseket, mint például „Szinte észrevétlenül hozzánk nőtt”, „nem túlzás azt mondani, hogy az életünk minden egyes pillanatának részévé vált”, „Még nagyobb baj”, „ismeretlen fogalommá lett a pihenőidő”, vagy „megdöbbentő mértéket öltött”. Ezek a megfogalmazások a tények objektív bemutatása helyett az olvasó érzelmeire hatnak, növelve a probléma érzékelt súlyosságát.
- Általánosítás és túlzás: Bár az NMHH kutatás konkrét adatokat szolgáltat, a cikk az általánosítások felé hajlik, például amikor azt állítja, hogy „szinte kivétel nélkül a telefonjukba bújó vagy azt legalábbis folyamatosan a kezük ügyében tartó embereket látunk”. Ez a megfogalmazás eltúlozza a jelenség mértékét, és egyoldalú képet fest.
- Sugalmazott kauzalitás és korreláció összetévesztése: A cikk többször is összekapcsolja a telefonhasználat terjedését bizonyos negatív jelenségekkel (pl. mentális egészség romlása), gyakran anélkül, hogy explicite bizonyítaná a közvetlen ok-okozati összefüggést. Például a „nem véletlen, hogy főként a tengerentúlon kezdték el egyre alaposabban vizsgálni…” mondat azt sugallja, hogy az amerikai adatok egyértelműen bizonyítják a telefonhasználat káros hatását, anélkül, hogy más lehetséges tényezőket figyelembe venne. Jonathan Haidt munkájának bemutatásakor is hangsúlyozza a korrelációt („éppen abban az időszakban, amikor tömegével kezdett terjedni az okostelefon”), de az „ez lehet a magyarázat” megfogalmazás ellenére a cikk egész hangvétele erős ok-okozati kapcsolatra utal.
- Hiányzó kontextus és tényszerűség:
- Az eredeti cikk az NMHH kutatásának eredményeit vegyíti általános, nem feltétlenül alátámasztott állításokkal, mint például „ami sok család életét bolygatta fel a közelmúltban”. Ezek az állítások személyes véleményeken vagy anekdotikus bizonyítékokon alapulhatnak, de nem támasztják alá a hivatkozott kutatás vagy más források.
- Bár a cikk hivatkozik szakértői véleményekre (Pöltl Ákos, Jonathan Haidt), nem mindig adja meg a forrásokat pontosan, vagy nem emeli ki, ha egy állítás spekuláció. Például az „egybehangzóan arra figyelmeztet” megfogalmazás erős állítás, ami konkrét szakértői konszenzust sugall, anélkül, hogy ezt részletezné.
- A cikk szinte kizárólag a mobiltelefon-használat negatív aspektusaira fókuszál, és alig, vagy egyáltalán nem tér ki a technológia által nyújtott előnyökre (pl. oktatás, távmunka, sürgősségi kommunikáció), ezzel egyoldalú képet festve a témáról.
- A téma társadalmi relevanciája: Az okostelefonok és a közösségi média széleskörű elterjedése, különösen a fiatalabb generációk körében, globálisan is kiemelt társadalmi aggodalmakat vet fel. Ezek az aggodalmak magukban foglalják a mentális egészségre gyakorolt hatást, a függőség kialakulásának kockázatát, a családi és társadalmi interakciók változásait, valamint a digitális írástudás és a felelős médiahasználat fontosságát. A cikk a közvéleményben már meglévő félelmekre és vitákra épít, és a téma aktualitása miatt rezonálhat az olvasókkal.
(Kép: NMHH facebook képernyőkép)
