OkosHír: A több mint 300 éves Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) a digitalizáció és a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatairól számolt be. Szabó Csaba, a levéltár főigazgatója kiemelte az intézmény szerepét a történelmi dokumentumok megőrzésében és hozzáférhetővé tételében, valamint az informatikai fejlesztések bevezetését a levéltári munkában.

Az MNL már az 1980-as évek végén vizsgálta az informatikai eszközök levéltári felhasználását, első lépésként mikrofilmes eljárásokat alkalmazva a dokumentumok rögzítésére és számítógépre mentésére. Az 1990-es évek elejére az intézmény nemzetközi szinten az elsők között kezdte alkalmazni a digitalizációt a levéltárakban.

A levéltár jelentős mennyiségű anyagot őriz, például a magyar középkorból származó 130 ezer oklevélből 110 ezer az MNL-ben található, további 10 ezer a megyei levéltárakban, és újabb 10 ezer egyházi vagy más gyűjteményekben. Ezt az anyagot az 1990-es évek közepéig digitalizálták, először DVD-n, majd online is közzétették.

Bár a levéltár nyitott volt az új technológiákra, a mesterséges intelligencia megjelenése kezdetben idegenkedést váltott ki a kollégák körében. Szabó Csaba kinevezése után, 2017-től azonban az MNL kiemelten foglalkozik az MI bevezetésével.

Az együttműködés az orosz féllel, amely 2010 és 2017 között szünetelt, újraindult az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság felállításával. Ennek eredményeként a magyar kormány 2019-ben megvásárolta 682 ezer, a Szovjetunióba elhurcolt magyar fogoly, letartóztatott és elítélt személy kartonját. Ez az anyag 17 millió, kézzel és cirill betűkkel írt adatsort tartalmaz. A feldolgozást mesterséges intelligencia segítségével tíz hónap alatt végezték el, az adatokat latin betűs változatra írták át és publikálták. A feldolgozás során kihívást jelentett, hogy például a „Hódmezővásárhely” településnév 47 különböző formában szerepelt az anyagban.

Az MNL digitalizációs és MI-s tapasztalatai iránt nemzetközi érdeklődés is mutatkozott. A német Bundesarchiv, Európa legnagyobb levéltára, tanácsokat és segítséget kért a náci párt (NSDAP) négymilliós kartonállományának feldolgozásához.

A levéltár története a legkorábbi magyar királyságokig nyúlik vissza. III. Béla király 1181-ben törvényben mondta ki, hogy minden jogi ügyletet írásba kell foglalni, ezzel megszüntetve a birtokhatárok szóbeli átadásának korábbi gyakorlatát. A Mohács előtt keletkezett mintegy egymillió oklevélből mára 130 ezer maradt fenn. Az 1222-es Aranybulla hét példánya is eltűnt, csak átírt változatai ismertek.

Az 1723-ban elfogadott pragmatica sanctio kapcsán kérték a rendek egy állami levéltár létrehozását. Batthyány Lajos nádor 1756-ban győzte meg Mária Teréziát az intézmény fontosságáról, így az országos levéltár megkezdte működését Pozsonyban. Az MNL az ország legrégebbi és legnagyobb közgyűjteménye, 700 munkatárssal és 78 telephelyen működik.

A levéltár alapvető funkciója a jogok biztosítása az iratok által, amelyek idővel történelmi jelentőségűvé válnak. A legrégebbi oklevél 1109-ből származik, a veszprémi apácák alapító oklevele.

A 2010-es években az MSZP által őrzött, pártállami időszakban keletkezett levéltári anyagok (Politikatörténeti Intézet anyagai) átadásáról vita zajlott, amely végül a strasbourgi nemzetközi bíróságon hozott ítélet nyomán zárult le, és az anyagokat átadták az MNL-nek.

A Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményeiben, az országos és a vármegyei levéltárakban összesen 300 kilométernyi anyagot őriznek. Eddig közel százmillió oldalt digitalizáltak, melynek több mint a fele nyilvánosan és ingyenesen elérhető. Digitalizálták például a párttörténeti anyagokat és minisztertanácsi dokumentumok 1867-től 1979-ig terjedő részét, figyelembe véve a személyiségi jogok védelmét (120 év a születéstől számítva).

A 682 ezer oroszországi fogolykarton 2020-ban vált hozzáférhetővé, és egy év alatt 370 ezer látogató tekintette meg őket, 9 millió oldalt letöltve. Ezek a dokumentumok fontosak a határon túli kárpótlási folyamatok szempontjából is, például Romániában mintegy százezer forint nyugdíj-kiegészítést kaphatnak azok, akik igazolni tudják, hogy a Szovjetunióba hurcolt egykori magyar állampolgár leszármazottai.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja:
  Az eredeti cikk egy interjú keretében mutatja be a Magyar Nemzeti Levéltár tevékenységét, különös hangsúlyt fektetve a digitalizációs és mesterséges intelligencia alapú fejlesztésekre, valamint az oroszországi fogolykartonok feldolgozásának projektjére. A narratíva célja az intézmény fontosságának, modernizációs törekvéseinek és nemzetközi elismertségének bemutatása, ezzel erősítve a nemzeti identitás és a történelmi emlékezet megőrzésének jelentőségét. A cikk arra törekszik, hogy az olvasó számára világossá tegye a levéltár relevanciáját a 21. században, és büszkeséget keltsen annak eredményei iránt.
• Főbb manipulatív eszközök: Bár az interjú formátum alapvetően tényközlő, az eredeti szövegben több helyen is megjelennek olyan kifejezések, amelyek érzelmi töltetűek, szubjektívek, vagy az intézmény pozitív önképét erősítik:
  • Az első mondatban az „Megbecsült, mondhatni a nemzet lelkét őrző intézményünk” fordulat érzelmileg túlfűtött, és azonnal egy magasztos, szinte szakrális képet fest a levéltárról, ami túlmutat egy objektív leíráson.
  • Az „végtelenül fontos intézménynek” kifejezés szintén szubjektív minősítés.
  • A „nemzetközi szinten is az elsők között voltunk” és „tudásban, felkészültségben, technológiában és problémamegoldásban most ott vagyunk Európa első levéltárai között, sőt Kelet-Ázsiában és az USA-ban is odafigyelnek ránk” megállapítások bár lehetnek tényeken alapulóak, az interjúalany szájából elhangozva önértékelésnek számítanak, amelyek az intézmény kiválóságát hangsúlyozzák.
  • A „büszkén mondhatom, e téren a nagyhatalmak előtt jártunk, a mi közlevéltárunk Európában a legöregebbek közé tartozik” kijelentés nyíltan büszkeséget fejez ki, ami egy objektív híranyagban kerülendő.
  • A Trianonra való hivatkozás („Ha egy Trianonban megcsonkított ország fontosnak tartotta befejezni az egyébként 1914-ben kezdődött építkezést, és ekkora teljesítményre volt képes, akkor azt nem lehet elpusztítani”) érzelmi síkra tereli a levéltár épületének jelentőségét, összekapcsolva azt a nemzeti ellenállóképességgel, ami retorikai eszköz a pátosz erősítésére.
  • Az MSZP-vel kapcsolatos ügy leírása („Elfogadhatatlan volt, hogy egy magyar párt magánlevéltára közokiratokat őrizzen. Az ügyet senki sem merte felvállalni a 2010-es évekig, mi kezdtünk beszélgetni róla akkor”) az MNL-t, illetve a jelenlegi vezetést pozitív, bátor szerepben tünteti fel, mint aki „merte felvállalni” egy korábban elkerült problémát. Ez a megfogalmazás implicit módon kritizálja a korábbi időszakot és más szereplőket.
• A téma társadalmi relevanciája:
  A cikkben tárgyalt események és témák kiemelten fontosak a magyar társadalom számára. A Magyar Nemzeti Levéltár mint a nemzeti emlékezet őrzője kulcsszerepet játszik a történelmi tudat formálásában és a kollektív identitás fenntartásában. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia bevezetése nem csupán technológiai fejlesztés, hanem hozzájárul a történelmi adatok szélesebb körű hozzáférhetőségéhez, ami demokratizálja a kutatást és a tudásmegosztást. Az oroszországi fogolykartonok feldolgozása különösen nagy társadalmi relevanciával bír, mivel egy érzékeny és fájdalmas történelmi korszakra, a második világháború utáni deportálásokra vonatkozó, eddig hiányos vagy vitatott információkat tesz nyilvánossá. Ez hozzájárulhat a történelmi igazságtételhez, a családi történetek feltárásához és a kárpótlási folyamatok alátámasztásához, lezárva egy „számháborút” a deportáltak számáról. Az MSZP levéltári anyagainak átadása pedig a közokiratokhoz való hozzáférés és az elszámoltathatóság kérdését veti fel, ami a demokratikus transzparencia szempontjából alapvető fontosságú.

(Forrás: demokrata.hu)

Kiemelt kép: ai illusztráció