Vízgazdálkodási Stratégia: A vízhiány kezelése kerülhet a középpontba

OkosHír:

Magyarországon a hivatalos politika az elmúlt évtizedekben elsősorban az árvizek és belvizek elleni védekezésre összpontosított. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági területeken a vízhiány egyre nagyobb problémát jelent. Egyes számítások szerint évente körülbelül hat köbkilométer víz távozik a talajból, és bizonyos területeken a talajvízszint jelentősen csökkent. A Homokhátság területét például az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már 20 éve félsivatagos övezetként tartja nyilván.

Laczkó Zsolt, a Csongrád-Csanád Vármegyei Közgyűlés egyik képviselője 2022 szeptemberében kezdeményezést nyújtott be a vízvisszatartás témájában, amelyet a közgyűlés tagjai elfogadtak. Állítása szerint a gyakorlatban azonban nem történt jelentős előrelépés, mivel a vízügyi hatóság állítólag forráshiányra hivatkozik. Szerinte a karbantartás hiánya és a tájba történő vízvisszajuttatás akadályozottsága ezt támasztja alá.

Laczkó Zsolt 2024 nyarán állítólag Csongrád mellett, a Csukás-értől kezdve egy nyolc kilométeres belvízi csatornaszakasz feltöltését valósította meg. Szerinte ezzel bemutatta, hogyan lehet költséghatékonyan vizet juttatni a környező földekre és biztosítani az állatok számára. Elmondása szerint a vármegyében több mint 5000 kilométer, országosan pedig 44 ezer kilométer belvízi csatorna hasznosítható lenne hasonló módon.

A Mi Hazánk Mozgalom és civil szervezetek állítólag több akciót is végrehajtottak az ország elsivatagosodására való figyelemfelhívás céljából. Példaként említik a dabasi árapasztó csatorna lezárását.

Toroczkai László szerint a figyelemfelhívás eredményeként a kormány megváltoztatja vízgazdálkodási stratégiáját, és az árvízvédelem mellett a vizek megtartására is hangsúlyt fektet. Ennek érdekében megalakult a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, amely a vízügy, a mezőgazdaság és a természetvédelem érdekeit kívánja összehangolni a talajvízszint emelése, valamint a folyó- és állóvíztározók vízmennyiségének növelése érdekében.

Március 12-én a Magyar Hidrológiai Társaság konferenciát szervezett „Vizet a tájba” címmel, ahol az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szakemberei előadásokat tartottak a vízvisszatartás műszaki lehetőségeiről és a területhasználati vonatkozásairól, valamint beszámoltak az eddigi lépésekről. A Vizet a tájba! program paramétereit telekkönyvi felmérésekkel, a térségi vízügyi igazgatóságokkal és helyi gazdálkodókkal folytatott egyeztetések során, valamint a műszaki megoldási lehetőségek számbavételével alakították ki.

Gacsályi József, az OVF műszaki főigazgató-helyettese a vízhiányos helyzet megoldásával kapcsolatban a vízügyi ágazat és a földtulajdonosok közös felelősségéről beszélt. A felszíni vízkészletből körülbelül 25 köbkilométernyi hiányzik, és a folyók melletti területek nem állami tulajdonban vannak. Az önkéntes területfelajánlások során mintegy 6000 hektárnyi területet gyűjtöttek be.

Szamosvári István, az OVF főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy a vízügyi igazgatóságok 2020 óta végeznek „óvatos vízvisszatartást”, de ez nem elegendő a helyzet kezelésére. A földtulajdonosokkal való megegyezés nehézkes, ezért szükség lenne az ösztönzők, például a területalapú támogatási rendszer átalakítására a vízvisszatartáshoz megfelelő területek bevonásához. Jogi lépésekre is szükség van, például az ökológiai elárasztás fogalmának bevezetésére és a tűrési kötelezettség bevezetésére a csatornák menti területek elárasztása esetén. Emellett figyelmet kell fordítani az önkormányzatok tulajdonában lévő, harmadrendű művek működési feltételeire és a helyi vízgazdálkodási közösségek kialakítására.

Varga György, az OVF kiemelt műszaki referense beszámolt az Agrárközgazdasági Intézettel közösen végzett felmérésekről. A felmérés során 10339 gazdálkodót kérdeztek meg a vízvisszatartással kapcsolatos szándékaikról. Közülük körülbelül 2400-an tervezik vízvédelmi jellegű támogatás igénybevételét, míg a többiek vagy nem tartják fontosnak a vízvisszatartást, vagy nem akarnak szabályozott vízkivezetést, vagy nincs szóba jöhető területük. A földterületek alkalmasságát is felmérték, és az OVF szerint a támogatáspolitikai eszközöket a szántó és gyep művelési ágra célszerű koncentrálni.

Koós László a Körös-menti holtágak elhanyagolásáról beszélt. Szerinte a békésszentandrási víztározó vízszintjének 40 centiméterrel történő megemelésével meg lehetne tölteni a holtágakat. Véleménye szerint nem állóvizeket kell létrehozni, hanem a csatornák és holtágak hasznosítása a fontos.

A mezővédő erdősávok kialakítása és a legfeljebb kilenc hektáros termőföldek kialakítása is javasolt a páratartalom megőrzése és a mikroklíma védelme érdekében.

Többen egyetértettek abban, hogy a tisztított szennyvizeket ne a folyókba vezessék vissza, hanem öntözésre használják.

A feladat tehát összetett, és sokféle érdeket kell egyeztetni. Az árvíz ellen meg kell védeni a belterületeket, a talajvízszintet növelni kell, a mezőgazdasági és ipari vízigényt ki kell szolgálni, és a természetvédelem szempontjait is figyelembe kell venni.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikkben megjelentek olyan kifejezések, amelyek érzelmi hatást gyakorolhattak az olvasóra. Például a „szomjazó állatok” vagy a „félsivatagos övezet” kifejezések.
• Feltételezések: A cikk több helyen feltételezéseket tartalmazott következtetésként. Például amikor azt állította, hogy a vízügyi hatóság forráshiányra hivatkozik anélkül, hogy ezt konkrét adatokkal alátámasztotta volna.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások egy része nem volt forrásokkal alátámasztva, így a valóságtartalmuk nem ellenőrizhető teljes mértékben.
• Konklúzió: A cikk arra a konklúzióra jut, hogy a vízgazdálkodás komplex feladat, amely sokféle érdeket érint, és a vízhiány kezelése kiemelt fontosságú.
• Hatás a magyar közéletre: Az esemény rávilágít a vízgazdálkodás fontosságára és a különböző érdekek közötti egyeztetés szükségességére. A kormányzati stratégia változása és a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság megalakulása potenciálisan pozitív hatással lehet a magyar mezőgazdaságra és a környezetvédelemre.

(Forrás: magyarjelen.hu)