A Pew Research Center február és május között végzett kutatása 42 ezer válaszadó véleményét mérte fel. Az eredmények azt mutatják, hogy 36 vizsgált országból 25-ben Kína kedveltebb nagyhatalomnak bizonyult az Egyesült Államoknál. A 2002 óta zajló méréssorozatban ez az első alkalom, hogy a globális szimpátia ilyen mértékben tolódott el Kína irányába.
A megkérdezettek összesített átlaga alapján Kína 46, míg az Egyesült Államok 36 százalékos támogatottsággal rendelkezik. A trendek egyértelmű elmozdulást jeleznek: míg Kína megítélése a vizsgált régiók többségében javult, az Egyesült Államok népszerűsége csökkenő tendenciát mutat.
Regionális különbségek és vezetői megítélés
A szimpátia mértéke jelentős eltéréseket mutat az egyes országok gazdasági fejlettsége és politikai szövetségi rendszerei szerint. Az Egyesült Államokhoz továbbra is hagyományos szövetségesei állnak a legközelebb, köztük Lengyelország, India, Japán, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és Izrael. Ezzel szemben Kína népszerűsége a közepes jövedelmű államokban, például Indonéziában, Spanyolországban és Görögországban mutatott jelentős növekedést.
A két ország vezetőjének megítélése is megosztott. Donald Trump amerikai elnök támogatottsága szélsőséges értékeket mutat: míg a Fülöp-szigeteken a válaszadók 68 százaléka szimpatizál vele, Ciszjordániában ez az arány mindössze 4 százalék. Hszi Csinping kínai elnök megítélése hasonlóan széttartó, ugyanakkor az összesített adatok szerint kismértékben nagyobb bizalmat élvez, mint amerikai hivatali kollégája.
Beavatkozás és politikai stabilitás
A felmérés kitért a nagyhatalmi beavatkozások megítélésére is. A megkérdezettek 75 százalékos mediánja szerint az Egyesült Államok, míg 45 százalékuk szerint Kína avatkozik be gyakrabban más államok belügyeibe. Bár az emberi jogok érvényesülését a válaszadók többsége továbbra is az Egyesült Államokhoz köti, a két ország közötti különbség ezen a téren csökkenőben van.
A globális közvélemény változását elemzők az amerikai külpolitika kiszámíthatatlanságával hozzák összefüggésbe. A jelentés kitér olyan eseményekre, mint a venezuelai politikai változások, az iráni konfliktusok, valamint a grönlandi területi ambíciók, amelyek a nemzetközi közösség egy részében ellenérzéseket váltottak ki. Ezzel párhuzamosan Kína célzott diplomáciai és gazdasági erőfeszítéseket tesz a fejlődő országok közötti reputációjának javítására.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés
A cikk célja a globális hatalmi dinamika változásának bemutatása, hangsúlyozva az Egyesült Államok presztízsvesztését és Kína növekvő diplomáciai sikerét.
Az eredeti szöveg érzelmileg telített kifejezéseket használ, mint például a „legutáltabb” vagy az „erőszakkal eltávolította” és „bekebelezésével fenyeget” fordulatok, amelyek a tényközlésen túl egyfajta ítélkező hangnemet kölcsönöznek az írásnak. A „rendkívül megosztó figura” megfogalmazás szintén a narrátor értelmezését tükrözi.
A cikk nem tér ki a kínai külpolitika bírálatára (pl. emberi jogi aggályok, dél-kínai-tengeri területi viták), így a „Kína igyekszik csiszolni a róla alkotott képet” állítás egyoldalú marad, mivel nem mutatja be a kínai befolyás növekedésével szembeni ellenérzések okait.
