OkosHír: A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Rétvári Bence beszédet mondott az Arany János Tehetséggondozó Program (AJTP) 25 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi ünnepségen szerdán Budapesten. Az eseményen Sipos Imre, a köznevelésért felelős helyettes államtitkár is tájékoztatást adott a program eredményeiről és fejlesztéseiről.

A PROGRAMBA BEKERÜLÉS FELTÉTELEI

A program célcsoportja a gyermekvédelmi törvény értelmében hátrányos helyzetű tanulók, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, a jogszabályi feltételek szerint rászoruló tanulók.

(Részletes információk a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 30.) EMMI rendelet 176. § (4) bekezdésében érhetőek el.)

A PROGRAMBA TÖRTÉNŐ JELENTKEZÉS MÓDJA

A beiskolázás során a tanév rendjében rögzítettek szerint a minisztérium által kiírt tanulói pályázatra pályázóknak a központi írásbeli felvételi vizsga mellett a programot gondozó középiskolák szervezésében beválogatáson is részt kell venniük, ahol szövegértési és matematikai-logikai képességeikről adnak számot, illetve pszichológiai teszteket írnak.

A program komplex pedagógiai, szociális és egészségügyi támogatást nyújt a résztvevőknek, az egész országot lefedő 21 kiválasztott gimnáziumban és kollégiumban működik. 

Az államtitkár beszéde a tehetséggondozásról

Rétvári Bence köszöntőjében kiemelte a magyarországi meggyőződést, miszerint egyetlen tehetség sem veszhet el. Klebelsberg Kunó egykori kultuszminisztert idézve kijelentette, hogy nincs más ország, ahol több tehetség lenne, mint Magyarországon. Hozzátette, hogy 1100 éven át szükség volt, és a jövőben is szükség lesz a magyar leleményre, innovációra, kitartásra és tehetségre. Véleménye szerint ez járul hozzá ahhoz, hogy a Kárpát-medencében a magyar nemzet legyen a legjobb népességű, legerősebb gazdaságú, legerősebb haderejű és kultúrájú.

Az államtitkár köszönetet mondott az Arany János Tehetséggondozó Program elindításáért a 25 évvel ezelőtti kormányzatnak és Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszternek, akik szerinte hittek a magyar diákokban és fiatalokban. Elmondta, hogy az elmúlt negyedszázadban kilencezer diákot segített ez a hátránykompenzációs és esélyteremtő kezdeményezés. Hozzáfűzte, hogy a program célja, hogy „ne csupán a hamut őrizzék, hanem a tüzet lángra lobbantsák”.

Rétvári Bence továbbá hangsúlyozta, hogy „senki sem tehet róla, hogy a gólya éppen hová viszi”, de a nemzet nagy közösségében azért élnek, hogy amit a szűkebb család nem tud megadni, azt a nagyobb család, a nemzet adja meg. Szavai szerint az AJTP célja a tehetség feltárása, kibontakoztatása és az esetleges hátrányok leküzdése. Megjegyezte, hogy a program legelső résztvevői ma már dolgoznak, és hozzájárulnak a nemzet nagyobbá tételéhez.

A program aktuális adatai és fejlesztései

Rétvári Bence tájékoztatása szerint a program jelenleg 20 településen, 31 intézményben működik, 2050 diák részvételével.

Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár közölte, hogy a programban részt vevő gyerekek 70-80 százaléka bejutott a felsőoktatásba. Kiemelte, hogy az Arany János program módszertani megújulást, interaktív kapcsolatrendszert és hálás tanulókat biztosított az iskoláknak, az igazgatóknak pedig erőt, megerősítést, barátokat, közös fejlesztést és óriási közös tudást.

Sipos Imre arról is beszámolt, hogy a programot folyamatosan fejlesztik. Ennek keretében rendszeresen monitorozzák a tanulói célcsoportot, kiszámíthatóvá tették a finanszírozást, az AJTP tantervét hozzáigazították a Nemzeti alaptantervhez, ösztöndíjat vezettek be a résztvevők számára, és ettől a tanévtől ismét tovább bővítették a célcsoportot.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy ünnepi eseményről tudósít, amelynek középpontjában az Arany János Tehetséggondozó Program 25 éves jubileuma áll. A narratíva alapvetően pozitív és megerősítő, célja a program sikereinek, jelentőségének és a kormányzati elkötelezettségnek a hangsúlyozása. Erősen támaszkodik a nemzeti identitás és a tehetséggondozás összefüggésére, ezzel erősítve a program társadalmi elfogadottságát és fontosságát. A cikk célja, hogy az olvasóban a program iránti bizalmat és elismerést erősítse, bemutatva azt, mint egy sikeres állami kezdeményezést.
• Főbb elemzési pontok:
  • Nyelvi és Retorikai Eszközök: Az eredeti cikk narrátora maga semleges hangnemet használ, kizárólag a beszédek tartalmát közvetíti. Az érzelmileg telített, retorikus megfogalmazások a forrásoktól, azaz Rétvári Bence parlamenti államtitkár szavaitól származnak. Például az „egyetlen tehetség sem veszhet el” kijelentés, Klebelsberg Kunó idézése („nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön”), a „magyar leleményre, innovációra, kitartásra és magyar tehetségre” való hivatkozás, valamint az, hogy „a Kárpát-medence legjobb népességű, legerősebb gazdaságú, legerősebb haderejű és kultúrájú nemzete legyünk” mind a nemzeti büszkeséget és az összetartozást erősítő kifejezések. Hasonlóan, a „ne csupán a hamut őrizzük, hanem a tüzet lángra lobbantsuk” metafora, vagy a „senki sem tehet róla, hogy a gólya éppen hová viszi, de azért élünk a nemzet nagy közösségében, hogy amit a szűkebb család nem tud megadni, azt adja meg a nagyobb család, a nemzet” mondat erősen érzelmi töltetű, a közösségi felelősségre és a nemzeti összetartozásra apellál. Ezek a kifejezések a beszéd kontextusában érthetőek, és az újságírói etika szerint idézetként szerepelnek, így nem minősülnek a cikk narrátora általi manipulatív eszköznek. A cikk szakmai terminológiát is használ („hátránykompenzációs és esélyteremtő kezdeményezés”, „Nemzeti alaptanterv”), amelyek semlegesek és tényekre utalnak.
  • Forráskezelés és Egyensúly: A cikk két kormányzati szereplő, Rétvári Bence és Sipos Imre nyilatkozatait idézi. Az ünnepi esemény jellege miatt a forrásválasztás koncentrált, és a program pozitív értékelésére fókuszál. Nincsenek bemutatva alternatív vélemények, kritikai hangok, vagy független elemzések a program hatékonyságáról, finanszírozásáról vagy kihívásairól. Ez a fajta forráskezelés egy ünnepi beszámolóban elfogadható lehet, azonban egy átfogó, kiegyensúlyozott híranyag esetében elvárható lenne több forrás bevonása a téma komplexebb megvilágításához. Az egyoldalú forrásválasztás hiányos képet festhet a programról.
  • Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk nem szolgáltat független adatokkal alátámasztott kontextust a program eredményeiről. Például a 70-80%-os felsőoktatásba jutási arány, bár Sipos Imre állítása, nem kerül összehasonlításra országos vagy hasonló programok átlagával, így nehéz megítélni annak valódi jelentőségét. Hiányzik továbbá a program finanszírozására vonatkozó információ, annak költségvetése, vagy a fenntarthatóságára vonatkozó részletek. Nem esik szó a program által esetlegesen felmerülő kihívásokról, nehézségekről, vagy a résztvevők hosszútávú karrierútjának alakulásáról a felsőoktatás után. Az ilyen hiányzó információk gátolhatják a teljes kép megértését és a program objektív értékelését.
• A téma társadalmi relevanciája: Az Arany János Tehetséggondozó Program és általában a hátrányos helyzetű, de tehetséges diákok támogatása kiemelten fontos társadalmi téma Magyarországon. Az esélyteremtés, a társadalmi mobilitás, a regionális különbségek csökkentése és a tehetségek felkutatása és fejlesztése mind olyan kérdések, amelyek széles körű konszenzusra és folyamatos párbeszédre tartanak igényt. A program relevanciája abban rejlik, hogy hozzájárulhat a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez és a humán tőke hatékonyabb kihasználásához. Az ilyen kezdeményezések gyakran váltanak ki vitákat a finanszírozás, a módszertan, a politikai befolyás és az eredmények hitelessége kapcsán, ami a közbeszéd szerves részét képezi.

(Forrás: demokrata.hu)

kép:facebook/ajt