Egy ősi poloska beporzó szerepét erősítették meg magyar kutatók

OkosHír: Magyar kutatók egy közel százmillió éves burmai borostyánban talált ősi poloska vizsgálatával arra a következtetésre jutottak, hogy a poloskák a földtörténet korábbi időszakaiban jelentősebb szerepet játszhattak a beporzásban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) keddi tájékoztatása szerint a kutatók az eredményeiket augusztus 19-én publikálták a Scientific Reports című tudományos folyóiratban.

A borostyánzárványok elemzése fontos módszer a letűnt korok biológiai sokféleségének és az evolúciós mintázatoknak a megismerésére. Bizonyos élőlénycsoportok, például az ízeltlábúak lenyomatkövületei gyakran gyengén megőrzöttek és kevésbé részletesek, jó állapotban csak a megkövült gyantában maradnak fenn.

A földtörténeti középidő (mezozoikum) egyik jelentős leletanyaga a burmai borostyán, más néven burmit. Ez a borostyán a késő kréta korban, körülbelül 99 millió évvel ezelőtt keletkezett a Nyugat-burmai terrán nevű földtömegen. Ez a földtömeg több mint százmillió éve vált le a Gondwana nevű szuperkontinensről, és a késő eocénig a Tethys-óceán egyenlítői részén helyezkedett el. Bár élővilága gondwanai eredetű, évmilliókon keresztül elszigetelten fejlődött, így egyedülálló növény- és állatfajokban gazdag.

Egy ilyen zárvány tanulmányozása során Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézet kutatója, valamint Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára és az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársa egy kéregpoloskára (az Aradidae családból) bukkant. Ez az egyed a Prosympiestinae alcsalád első ismert képviselője a burmai borostyánfaunából, amely ősi jegyeket mutat.

A rovar felfedezése a család szempontjából is jelentős, mivel a burmai borostyánból eddig ismert kéregpoloskák mind modern jegyeket mutató csoportok képviselői voltak, míg az ősibb csoportok hiányoztak a „fajkészletből”. A Shaykayatcoris michalskii névre keresztelt poloskát különlegessé irizáló (színjátszó) köztakarója teszi, ami korábban nem volt ismert ebben a családban.

Bár az irizálás nem ritka a poloskák körében, szokatlan az olyan rejtett életmódú csoportoknál, mint a kéregpoloskák. Ezek a poloskák nevükhöz hűen többnyire fák kérge alatt élnek és gombafonalakon táplálkoznak. Ehhez az életmódhoz olyan alaktani adaptációk tartoznak, mint a háti-hasi irányban erősen lapított test, vagy az erőteljesen megnyúlt, nyugalmi állapotban a fejtokban feltekerve tartott szúróserték. Ezzel szemben a Prosympiestinae alcsalád képviselői életmódjukban és morfológiájukban is eltérnek: testük inkább hengeres, és főleg avarban vagy avarban heverő rönkök, ágak alatt élnek.

Az irizálásnak két lehetséges funkciója van. Lehet elrettentő, amennyiben a színe élénk és mintázata feltűnő, de ez a barnás alapszínű poloska esetében nem valószínű. Emellett álcázásként is szolgálhat, segítve a rovar beolvadását a virágos környezetbe. A kutatók ezt a magyarázatot tartják valószínűbbnek.

A borostyánban növényi darabkák és nagy mennyiségű pollen volt az állat körül, sőt, a testére is tapadt virágpor. Ez, valamint az irizáló színezet arra utal, hogy ez a poloska viráglátogató lehetett, és feltehetően beporzó szerepet is betöltött.

A lelet megerősíti azt a feltevést, hogy a poloskák szerepe a viráglátogatásban és a beporzásban jelentősebb lehetett az evolúció korábbi szakaszaiban, mint napjainkban. A mai poloskák többsége már nem viráglátogató, valószínűleg más, specializáltabb beporzók (például a méhek) szorították ki őket erről a „piacról”.

A felfedezés hozzájárul a mai rovarvilág kialakulásának megértéséhez, valamint ahhoz, hogy az egyes fajok hogyan reagáltak a versenyre és a környezeti változásokra. Ez a tudás segíthet eligazodni a jelenlegi ökológiai és mezőgazdasági kihívásokban, például a beporzók számának csökkenésével kapcsolatban.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja egy tudományos felfedezés bemutatása, amely magyar kutatók nevéhez fűződik. A narratíva a fosszília megtalálásától, az azonosításán és egyedi jellemzőinek ismertetésén keresztül jut el a tágabb evolúciós és ökológiai következtetésekig. A szöveg célja az olvasó tájékoztatása a poloskák múltbeli beporzó szerepéről és ennek a jelenlegi ökológiai kihívásokra vonatkozó relevanciájáról. Az utolsó bekezdésben („E tudással felfegyverkezve pedig könnyebben eligazodhatunk a jelen ökológiai és mezőgazdasági kihívásaiban is, például a beporzók csökkenésével kapcsolatban”) a cikk egyértelműen összeköti a tudományos kutatást a társadalmi hasznossággal és a jövőbeli megoldások keresésével, ezzel is növelve a felfedezés jelentőségét az olvasó szemében.
• A téma társadalmi relevanciája: A beporzók, köztük a rovarok, kulcsfontosságúak az ökoszisztémák és a mezőgazdaság számára. A cikkben tárgyalt felfedezés, miszerint a poloskák a múltban jelentősebb beporzó szerepet tölthettek be, hozzájárul a beporzási rendszerek evolúciójának jobb megértéséhez. Ez a tudás különösen releváns napjainkban, amikor a beporzó rovarok populációjának csökkenése globális problémát jelent, amely veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot és a biodiverzitást. A kutatás rávilágít a rovarvilág dinamikus alkalmazkodására és arra, hogy a múltbeli ökológiai mintázatok elemzése segítséget nyújthat a jelenlegi kihívások kezelésében.

(Forrás: demokrata.hu)

Kép: Illusztráció (AI szerkesztés)