Jelentések érkeztek a szerbiai tüntetések során elkövetett erőszakos cselekményekről és rendőri túlkapásokról

OkosHír: Nikolina Sinđelić, egy 22 éves szerb egyetemista, beszámolója szerint bántalmazták és megfenyegették a belgrádi elnöki palota garázsában, miután részt vett egy augusztus 14-ei tüntetésen. Állítása szerint civil ruhás, maszkos férfiak hurcolták el őt és több társát. A fenyegetőző személyt Marko Kričaknak, a rendőrség egyik különleges egységének parancsnokának azonosította. Az elfogott diákok elmondása szerint térdre kényszerítették, ütötték és rugdosták őket, elvették és összetörték a telefonjaikat, valamint fejbe lövéssel fenyegették őket.

Az elmúlt másfél hétben több jelentés is érkezett a tüntetőkkel szemben elkövetett rendőri túlkapásokról Szerbiában. Egy Valjevóban élő diák elmondása szerint őt is megverték és letartóztatták egy tüntetésen. A diák arról is beszámolt, hogy látta, ahogy egy férfit kirángatnak egy taxiból, megvernek, majd az esetet hatósági személy elleni erőszakként rögzítik.

Miloš Z. Lazić újságíró szerint a rendőri erőszak új szintre lépett, és a rendőrség gyakorlatilag a kormánypárt saját biztonsági szolgálatává vált.

Belgrádban egy hét-nyolc fős csoport, melyet focihuligánoknak azonosítottak, egy parlamenti képviselőt, Peđa Mitrovićot (Szabadság és Igazság képviselője) a külügyminisztérium kerítéséhez szorított és vert meg, mert a képviselő nem volt hajlandó letörölni a tüntetők elleni támadásokról készített videófelvételeit.

Újvidéken egy motorost löktek le a motorjáról, majd botokkal és póznákkal bántalmazták a földön fekvő férfit, akinek testét zúzódások borították, és a karja is eltört. A sérült elmondása szerint a bukósisak mentette meg az életét.

A szerbiai tüntetések 2024. november 1. óta tartanak, miután az újvidéki vasútállomás előtetője leomlott, 16 halálos áldozatot követelve. A tüntetések élére egyetemisták és középiskolások álltak. Kezdetben a baleset felelőseinek felkutatását és a vasútállomás felújítására vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozatalát követelték. Mivel ezek a követelések nem teljesültek, a tüntetők az előrehozott választások kiírását is megpróbálják elérni.

A tüntetések nyolc hónapon át viszonylag békésen zajlottak, de június végén megváltozott a helyzet. Nebojša Vladisavljević, a Belgrádi Egyetem politológus professzora szerint ekkor a rendőrség először alkalmazott jelentős erőt a békés tüntetők ellen, és százakat tartóztattak le.

Augusztus 12-én Aleksandar Vučić elnök Szerb Haladó Pártjának (SNS) hívei kövekkel, botokkal, vascsövekkel és pirotechnikai eszközökkel támadtak tüntetőkre Palánkán, Újvidéken és Verbászon. Erre reagálva Belgrádban és több mint harminc más szerbiai településen demonstráltak a kormány ellen. Több helyen összecsapásokra került sor a kormánypárt szimpatizánsaival. Újvidéken betörték az SNS helyi irodájának ablakait, tojásokkal, kövekkel dobálták meg az épületet, és egy füstbombát is bedobtak. Belgrádban napokon át blokád alatt tartották a szerb köztévé két központi épületének bejáratait, megakadályozva a dolgozók bejutását.

Neda Vrebac újvidéki aktivista szerint a tüntetések erőszakossá válása a „rezsim erőszakára adott reakció”.

Nebojša Vladisavljević politológus professzor szerint a kormánypárt fizetett verőlegényeket vet be, akik a párt támogatóinak adják ki magukat. Ezek a fekete ruhás személyek az SNS irodáit őrzik, együttműködnek a rendőrökkel, provokálják a tüntetőket letartóztatási okot szolgáltatva, és egyes esetekben parancsokat is adnak a rendőröknek.

A kormányzati verőlegények között azonosítottak büntetett előéletű embereket, köztük Đorđe Prelićet, a Partizan Beograd egykori ultráját, akit gyilkosság miatt ítéltek el, és Jovan Kecmant, egy újvidéki focihuligánt, akit gyilkossági kísérletért, illegális fegyver- és robbanószer-birtoklásért ítéltek el, és három hónapja szabadult.

Vučić elnök többször is azzal vádolta a tüntetőket, hogy külföldről pénzelik őket, „színes forradalmakat” emlegetve. Hétfőn egy szétvert SNS irodánál kijelentette, hogy „fel fogjuk szabadítani az országot ez alól a terror és gonoszság alól”, gyorsabb és erősebb reagálást ígérve, „engedély kérése nélkül”. Pénteken nyilvános tévévitára invitálta a tüntető diákok vezetőit.

Radivoje Jovović, a Szabad Polgárok Mozgalma párt tagja szerint a hatóságok „utcai háborút hirdettek a polgárok ellen a pártbűnözők segítségével”.

Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, aggodalmát fejezte ki a túlzott rendőri erőszak miatt, és felszólította a szerb hatóságokat az önkényes letartóztatások és a túlzott erőszak beszüntetésére, valamint a helyzet enyhítésére. Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a X közösségi oldalon kijelentette, hogy „véget kell vetni a tüntetéseken történő erőszaknak”, és a békés tüntetések tiszteletben tartására szólított fel, jelezve, hogy a rendőrséget felelősségre kell vonni az „indokolatlan erőszak miatt”.

A német kormány felszólította a szerb kormányt a tüntetők és újságírók elleni támadások kivizsgálására, hangsúlyozva a jogállamiság tiszteletben tartását és a szabad gyülekezés jogának biztosítását egy EU-tagjelölt országban.

Victoria Tiblom, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) szerbiai jelentéstevője, az erőszak azonnali beszüntetésére és a túlkapásokat elkövetők felelősségre vonására szólított fel, egyben önmérsékletre és konstruktív párbeszédre intette mindkét felet.

Irene Khan, az ENSZ szólás- és véleménynyilvánítási szabadsággal foglalkozó különleges jelentéstevője szerint a tüntetések ismét megmutatták, hogy a kormány nem tartja be az emberi jogokat, békés tüntetőkre rontanak és célzottan támadnak embereket. Különösen aggasztónak nevezte az újságírók elleni támadásokat, melyeket kormányzati nyilatkozatok fűtenek. Snježana Milivojević nyugalmazott szerb politológus professzor szerint a szerb kormány hosszú távú célja a független sajtó elhallgattatása.

Oroszország a Vučić kormányt védte, közleményben jelezve, hogy a tüntetők „nyíltan agresszív, barbár és erőszakos viselkedése” veszélyeztette a közrendet, a biztonságot és az emberéleteket, és a rendvédelmi erők „törvényes módszereket és eszközöket használnak az erőszakos csőcselék ellen”. Aleksandar Vučić vasárnap megdicsérte az orosz kormányt a támogatásért, csütörtökön találkozott az orosz nagykövettel. A találkozóról kiadott közlemény szerint a közeljövőben személyes találkozója lesz Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

A kormánypárt csütörtökre ellentüntetéseket szervezett több mint ötven településre, melyeken összesen alig több mint harmincezer ember vett részt. Borislav Novaković, a Szerb Népi Mozgalom (NPS) képviselője és alelnöke szerint ez azt mutatja, hogy az SNS „teljesen elvesztette a kezdeményezést és képességét a politikai folyamatok alakítására”, és „tehetetlenség megnyilvánulása és a szervezeti, valamint eszmei széthullás bizonyítéka volt”.

Nebojša Vladisavljević politológus professzor megállapítása szerint 2019-ben a kormánypárt még hatvanezres tömeget tudott mozgósítani egy belgrádi tüntetésre, idén azonban már csak kevés embert tudnak az utcára vezényelni, akik pártdolgozók, közmunkások és szociális támogatásokat féltő emberek.

Zoran Stojiljković nyugalmazott politológus professzor a politikai megoldás fontosságáról beszélt, szerinte még az idén vagy jövő év elején előrehozott választásokat kellene tartani. Vladisavljević szerint Vučić elutasítja az előrehozott választásokat, mert a közvélemény-kutatások szerint egy elcsalt választást is elveszítene, ezért halogatja. Arra számít, hogy az elkövetkező hónapokban mégis választásokat tartanak Szerbiában, mert az ország „teljesen leállt”, és a kormány „gyakorlatilag nem tud kormányozni”.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja az volt, hogy bemutassa a szerbiai tüntetések során tapasztalható rendőri erőszakot és a kormánypárt által állítólagosan alkalmazott manipulációs és elnyomó taktikákat. A szöveg a tüntetőket áldozatként, a kormányt pedig elnyomó és korrupt hatalomként ábrázolja, amely a civil szabadságjogokat sérti. A narratíva célja a felháborodás keltése az olvasóban, és egyértelműen a kormányellenes álláspont megerősítése, hangsúlyozva a nemzetközi kritikákat és az orosz támogatás ellentmondásos voltát.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű kifejezések és leírások: A cikk számos ponton alkalmaz érzelmileg túlfűtött nyelvezetet, amely az olvasó érzelmeire hat. Például Nikolina Sinđelić beszámolójának részletes, sokkoló idézése („Felpofozott, majd beleverte a fejem a falba, és azzal fenyegetett, hogy levetkőztet, és mindenki előtt megerőszakol…”) célja a felháborodás és együttérzés kiváltása. Hasonlóan, a „brutális rendőri fellépését”, „karhatalmat és focihuligánokból toborzott verőlegényeit”, „háborús övezetként jellemzett” kifejezések mind az események drámai, negatív árnyalását szolgálják.
  • Egyoldalú forrásválasztás és állítások tényként kezelése: Bár a cikk idézi Vučić elnököt és az orosz külügyminisztériumot, az összkép erősen a kormányellenes narratívát erősíti. A megszólaló „szakértők” (újságírók, politológusok, aktivisták, ellenzéki politikusok) mind kritikusan nyilatkoznak a kormányról, gyakran erős, ítélkező kifejezésekkel. Az állítások, mint például „a kormánypárt rászabadította a karhatalmat és focihuligánokból toborzott verőlegényeit”, tényként kerülnek bemutatásra, anélkül, hogy alternatív magyarázatokat vagy a kormány álláspontját kellő súllyal bemutatnák.
  • Asszociáció és kontraszt: A cikk kiemeli a nyugati nemzetközi szervezetek (Európa Tanács, ENSZ, német kormány) kritikáját és aggodalmát, szembeállítva Oroszország Vučić kormányát védő álláspontjával. Ez a kontraszt egyértelműen negatív színben tünteti fel a szerb kormányt, összekapcsolva azt egy olyan országgal, amely a nyugati demokráciákban gyakran negatív megítélés alá esik.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt események kiemelkedő társadalmi relevanciával bírnak, mivel alapvető emberi jogi kérdéseket érintenek, mint például a gyülekezési szabadság, a szólásszabadság és a rendőri erőszak. Egy EU-tagjelölt országban, mint Szerbia, ezek az események komoly aggodalmakat vetnek fel a jogállamiság, a demokrácia és a média szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatban. A tüntetések kiváltó okai (az újvidéki vasútállomás tragédiája és az azt övező korrupció vádja) rávilágítanak a társadalomban mélyen gyökerező problémákra és a polgárok bizalmatlanságára a kormányzati intézményekkel szemben. A „fizetett verőlegények” alkalmazásáról szóló állítások, valamint a büntetett előéletű személyek bevonása a tüntetések elnyomásába, súlyos kérdéseket vet fel az állami erőszak monopóliumával és a politikai hatalom legitimitásával kapcsolatban. A nemzetközi szereplők reakciói, különösen az EU és az ENSZ részéről, aláhúzzák a helyzet súlyosságát és a szerbiai események regionális, illetve globális jelentőségét.

(Forrás: telex.hu)

(Kép: Pexels)