OkosHír: A Pesten megalapított első állandó magyar nyelvű színház társulata a magyar kultúra, különösen a nyelvújítás népszerűsítését tűzte ki célul, miközben a jó erkölcsök oktatását és a színművészet elismertségének növelését is szorgalmazta egy német dominanciájú nyelvi környezetben. A reformkorban működő magyar színházak elsődleges feladata a nemzet szolgálata volt, nem pedig csupán a szórakoztatás.
Az állandó Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-i megnyitása kiemelkedő esemény volt a reformkorban. Habár Kolozsváron, Miskolcon, Kassán és Balatonfüreden már léteztek magyar nyelvű kőszínházak, ezek társulatai jellemzően nem folyamatosan, hanem megszakításokkal, ideiglenes jelleggel működtek. Az említett színházakban operatársulat hiányában, ami akkoriban népszerű műfajnak számított, főként prózai darabokat mutattak be, és állandó társulattal sem rendelkeztek.
1837 előtt a nagyrészt német etnikumú Pest-Budán főként német nyelvű társulatok léptek fel, elsősorban a budai Várszínházban. Déryné Széppataki Róza, a vándorszínészet korának egyik legismertebb színésznője, visszaemlékezéseiben megjegyezte, hogy a magasabb társadalmi rétegek tagjai, sőt a polgárság is gyakran szégyellte a magyar nyelv használatát, vagy eltitkolta nyelvtudását.
A magyar nyelvű színház létrehozásának terve az 1836-os Országgyűlésen, egy törvénycikk formájában konkretizálódott, amely egy állami költségen felállítandó játékszínt irányzott elő Pesten. A jogszabály nemcsak a nyelv fejlesztését, hanem a magyar nyelvű színjátszás fővárosi otthonának megteremtését is nemzeti ügyként kezelte. Széchenyi István elképzelése szerint az intézmény a belvárosi Duna-parton épült volna fel, azonban anyagi források hiánya miatt végül Grassalkovich Antal herceg adományozott telkén, a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán, az Astoria közelében valósult meg, részben közadakozásból, egy kevésbé frekventált külvárosi területen.
A Pesti Magyar Színház társulata 1837. augusztus 22-én Vörösmarty Mihály erre az alkalomra írt művét, az Árpád ébredését mutatta be, gyertyákkal megvilágított színpadon. Az előjáték után Eduárd von Schenk Belizár című szomorújátéka került színre.
Kezdetben a színházat egy részvénytársaság próbálta fenntartani vármegyei irányítás alatt, üzleti alapon, azonban a konstrukció nem bizonyult eléggé jövedelmezőnek, így néhány éven belül az Országgyűlés vette át az intézmény működtetését. A fenntartóváltással a Pesti Magyar Színház új nevet kapott.
A Nemzeti Színház, mint jogutód intézmény, 1840. augusztus 8-án tartotta első bemutatóját, amelyen már az előjáték és a főműsorban szereplő darab is magyar szerzők alkotása volt. Erkel Ferenc szerezte a Bátori Mária című opera zenéjét, míg a szövegkönyvet Egressy Béni írta. Erkel Ferenc munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzeti Színház fokozatosan elérje az európai művészeti intézmények színvonalát.
A korszak népszerű színészei, akik elkötelezetten szolgálták a magyar nyelvű színjátszást, mint Déryné, Lendvay Márton, Egressy Gábor és Laborfalvi Róza (később Jókai Mór felesége), nagy népszerűségre tettek szert. Podmaniczky Frigyes, az intézmény akkori intendánsa „aranykorként” jellemezte az 1870-es és 1880-as éveket, Szigligeti Ede és Paulay Ede színházigazgatók tevékenységének időszakát, ami jól mutatja a Nemzeti Színház ekkori jelentőségét.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaAz épület, amely 1908-ig otthont adott a társulatnak, életveszélyessé vált és lebontották. Ezt követően a Nemzeti Színház több évtizeden át a Blaha Lujza téren folytatta működését.
Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése
- Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház megalapításának és korai történetének bemutatása, kiemelve annak nemzetépítő és kultúraterjesztő szerepét a reformkorban. A narratíva egy pozitív, történelmi visszatekintést kínál, amely a magyar nyelvű színjátszás és kultúra fejlődését ünnepli, a nemzeti identitás megerősítésének szempontjából.
- A téma társadalmi relevanciája: A magyar nyelvű állandó színház megalapítása a reformkori Magyarországon kiemelkedő jelentőséggel bírt a nemzeti identitás és a magyar nyelv megőrzése szempontjából. Egy olyan korban, amikor a német nyelv dominált a fővárosban és a felsőbb társadalmi rétegekben, egy magyar nyelvű intézmény létrehozása kulcsfontosságú lépés volt a magyar kultúra és nyelv presztízsének növelésében, hozzájárulva a nemzeti öntudat erősödéséhez és a kulturális függetlenség megteremtéséhez.
Kép: FB
