A Kúria és az Európai Unió Bírósága eltérően értelmezi a devizahiteles szerződések érvényességét

OkosHír: Az Európai Unió Bíróságának (EUB) egy friss ítélete és a Kúria ezzel kapcsolatos jogegységi határozata eltérő jogértelmezést mutat a devizahiteles szerződések semmisségének kérdésében. Míg az EUB álláspontja szerint a tisztességtelen szerződési feltételek bizonyos esetekben automatikusan semmissé tehetik a devizahiteles szerződéseket, addig a Kúria ezt bírói mérlegeléshez kötné.

Lázár János miniszter június elején, mezőtúri lakossági fórumán úgy nyilatkozott, hogy az európai bírósági ítélet új jogi helyzetet teremtett, és álláspontja szerint a kormánynak a devizahitelesek oldalára kell állnia. Hozzátette, a kormány a Kúria döntésére vár, és jogi vita esetén jogszabályi változások is szóba jöhetnek. A Kúria jogegységi határozatát a múlt héten hozták nyilvánosságra.

Az Európai Unió Bírósága a C-630/23 számú ítéletében kimondta, hogy amennyiben egy pénzintézet nem nyújtott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról, a szerződés automatikusan semmisnek tekintendő, függetlenül a fogyasztó kérésétől. Ebben az esetben az adósnak kizárólag a felvett tőkét kell visszafizetnie, kamat, költség és árfolyam-különbözet nélkül. Az EUB jogsértőnek minősítette a korábbi magyar bírósági gyakorlatot, amely utólagos módosítással, például az MNB-árfolyam beillesztésével nyilvánította érvényessé az ilyen szerződéseket. Az ítélet szerint sem jogszabály, sem bírói mérlegelés nem használható fel a szerződés érvényben tartására.

A Kúria Varga Zs. András elnök Inforádiónak adott interjúja alapján úgy értelmezi az EUB ítéletét, hogy az nem mondta ki közvetlenül, hogy minden árfolyamkockázati vagy árfolyamrés-kikötést tartalmazó devizahiteles szerződés automatikusan semmis volna. A Kúria értelmezése szerint a tagállami bíróságoknak egyedi ügyekben kell mérlegelniük, hogy az adós kapott-e megfelelő tájékoztatást, és ennek hiányában a szerződés semmissé válik-e, vagy annak elhagyásával még teljesíthető. Így a szerződések semmissége feltételhez kötött bírói döntés eredménye.

Az EUB ítéletének alapjául egy devizaalapú autólízing-szerződés szolgált, amelyben az adóst nem tájékoztatták megfelelően az árfolyamkockázatról. Az ügyet dr. Marczingós László ügyvéd vitte Luxembourgba. Dr. Marczingós László a Demokratának adott nyilatkozatában kifejtette, véleménye szerint a Kúria határozata nem áll összhangban az uniós joggal, és megkerülési szándék vezérelte, hogy elkerülje a szerződések tömeges érvénytelenné nyilvánítását a vételi és eladási árfolyamok alkalmazása miatt, amit a magyar jogalkotó már 2015-ben törvénybe foglalt.

Az ügyvéd álláspontja szerint a Kúria jogegységi határozata nem egyeztethető össze az uniós joggal és az EUB döntéseivel, ezért nem lehet hivatkozási alap az alsóbb fokú bíróságok számára. Kifejtette, sérülnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapelvei, mivel az uniós jog értelmezése kizárólag az Európai Bíróság hatásköre. Dr. Marczingós László szerint a Kúria ennek ellenére saját hatáskörében értelmezi és korlátozza az EUB döntéseit, úgy, hogy a devizahiteles szerződések semmisségét csak akkor fogadja el, ha az adós kifejezetten hivatkozik rá, miközben az EUB szerint ilyen semmisségnek objektív okon kell alapulnia, különösen a nem megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatás esetén. Hozzátette, ezt megelőzi a vételi és eladási árfolyamok semmissége, amit a DH1 törvény már kimondott, így a magyar bíróságoknak nincs külön vizsgálati lehetőségük, ez az úgynevezett megdönthetetlen törvényi vélelem. Az ügyvéd szerint a Kúria határozata ellentétes az uniós joggal, ezért nem kötelező érvényű, és figyelembevételét minden egyes bíró megtagadhatja.

Dr. Marczingós László szerint az EUB több ítélete egyértelműen kimondja, hogy a devizaalapú hitelszerződésekben alkalmazott vételi és eladási árfolyamok közötti különbség tisztességtelen szerződési feltétel, ami a szerződés teljes semmisségét vonja maga után. Ezen ítéletek továbbá megállapítják, hogy a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás semmissé teszi a devizahitel-szerződést, és a bizonyítási teher a bankot terheli. Az ügyvéd a legfőbb problémának azt tartja, hogy a magyar bíróságok a Kúria jogegységi határozatai révén szisztematikusan megtagadják ezen ítéletek gyakorlati alkalmazását.

Az ügyvéd álláspontja szerint az EUB devizahiteles döntéseinek célja, hogy a fogyasztók ne váljanak kiszolgáltatottá az átláthatatlan és egyoldalúan alakított pénzügyi feltételekkel szemben. A vételi-eladási árfolyam alkalmazása olyan mechanizmust jelentett, amelyet az ügyfelek gyakran nem ismerhettek fel, és a megfelelő tájékoztatás hiánya korlátozta a fogyasztói döntés szabadságát. Dr. Marczingós László szerint a Kúria ennek ellenére megpróbálta korlátozni az ítéletek hatályát, hivatkozva a DH-törvényekre, amelyek utólag beépítették az MNB hivatalos árfolyamát a szerződésekbe. Az ügyvéd rámutatott, hogy ez a jogtechnikai korrekció a fogyasztót ugyanabba a helyzetbe hozza, mintha nem is lenne tisztességtelen a feltétel. Az uniós jog alapján a fogyasztót az az eredeti állapot illeti meg, amelyben a tisztességtelen feltétel hiányában lenne, azaz a semmis feltételt el kell hagyni, de mással nem helyettesíthető. Ha a vételi és eladási árfolyamok alkalmazása lehetetlen, a szerződés teljes egészében megdőlhet. Az ügyvéd szerint a Kúria és a magyar jogalkotó törekvése, hogy a szerződések ne legyenek érvénytelenek, és a kiesett feltételek visszahelyezése, sérti a fogyasztók jogait az EUB ítélete szerint.

Az ügyvéd állítja, hogy a Kúria ezzel megfosztja az adósokat a valós jogérvényesítés lehetőségétől, mivel nem teszi lehetővé a szerződések teljes semmisségére hivatkozva történő elszámolást. Rámutatott, hogy a Kúria csak az árfolyamkockázati tájékoztatás hiányosságainak semmisségi következményét engedi elismerni, és ott is az adóstól várja el a bizonyítást, ami ellentétes az EUB ítélkezési logikájával, amely szerint a pénzintézetnek kell igazolnia a tájékoztatási kötelezettség teljesítését. Dr. Marczingós László állítása szerint ez nem csupán szakmai tévedés, hanem tudatos jogértelmezési korlátozás, melynek célja a banki érdekek szolgálata és a szerződések tömeges semmissé nyilvánításának elkerülése. Az ügyvéd javasolta a „lex Marczingós” néven ismert törvényjavaslat parlamenti előterjesztését, amely eltörölné a devizahiteles törvények azon részeit, amelyek akadályozzák az uniós jog érvényesülését, és biztosítaná az uniós fogyasztóvédelmi ítéletek alkalmazási kötelezettségét, valamint a peres illetékek mérséklését vagy elengedését.

Dr. Marczingós László szerint a jelenlegi pénzügyi rendszer nemcsak a fogyasztókat károsítja, hanem az állam jogi legitimitására is veszélyt jelent. Állítása szerint a banki lobbi, amely jelentős vagyoni előnyöket halmozott fel tisztességtelen feltételek révén, beavatkozik a Kúria döntéseibe és nyomást gyakorol a politikai döntéshozókra. Javasolja a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti mulasztásainak kivizsgálását és a devizahitelezésben érintett bankok átvilágítását. Kijelentette, hogy Magyarország az egyetlen tagállam, amely a devizahiteles ügyekben egyetlen uniós ítéletet sem hajtott végre.

Az ügyvéd összehasonlításként említette, hogy Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária, valamint Olaszország és Spanyolország is alkalmazzák az uniós bírósági ítéleteket a devizahiteles ügyekben. Ezekben az országokban a szerződések semmissége nem kérdés, azt jogerősen kimondják az EUB alapján, és a bírói gyakorlatban az elszámolás részletei képezik a vita tárgyát. A bíróságok nem vonják kétségbe az uniós jog primátusát. Dr. Marczingós László szerint egy olasz vagy lengyel adós valóban érvényesíteni tudja a jogait, szemben egy magyar ügyféllel, akinek nincs ilyen lehetősége. Ez szerinte sérti az Európai Unió alapelveit, így a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. Figyelmeztetett, hogy ha Magyarország továbbra is elzárkózik az EUB ítéleteinek végrehajtásától, az Európai Bíróság kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen, és a magyar devizaadósok tömeges kártérítési pereket indíthatnak a magyar állam ellen az uniós jog érvényesülésének akadályozása miatt.

Dr. Marczingós László tájékoztatása szerint másfél órás tárgyalást folytatott Lázár János miniszterrel, amelyen a devizahiteles ügyek jogi és politikai súlyát beszélték át. Az ügyvéd értékelése szerint Lázár János megértette, hogy a magyar bírói gyakorlat nem áll összhangban az uniós jogrenddel, és belátta, hogy a jelenlegi rendszer nem védhető sem jogi, sem politikai szempontból. Ezt a találkozót fontos előrelépésnek tekinti, amelyből intézkedések is születhetnek.

A jogértelmezési vita eldőlhet az Európai Unió Bíróságának újabb ítéletei révén, amelyek pontosíthatják a devizahiteles szerződések jogkövetkezményeit. Nemzetközi szinten az Európai Bizottság panasz alapján eljárást indíthat Magyarország ellen, ha az uniós jog nem érvényesül. A hazai bírói gyakorlat alulról is megváltozhat, ha az alsóbb fokú bíróságok elkezdik az ügyvédi értelmezést követni. Végül a kormány is hozhat egy jogalkotási csomagot, amely a devizaadósok érdekében dönti el a vitát, ahogy azt Lázár János is kilátásba helyezte.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk narratívája egyértelműen a devizahiteles adósok érdekeit képviseli, bemutatva a bankokkal és a magyar jogrendszerrel (különösen a Kúriával) szembeni vélt igazságtalanságokat. A cikk célja, hogy rávilágítson az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítéletei és a hazai bírói gyakorlat közötti eltérésekre, szimpátiát generáljon az adósok iránt, és nyomást gyakoroljon a jogszabályi változások érdekében. A szöveg az ügyet egy „Dávid és Góliát” típusú küzdelemként keretezi, ahol a „banki kartell” befolyásolja az igazságszolgáltatást és a politikai döntéshozókat.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű és általánosító kijelentések: Lázár János idézett mondata, miszerint „Mindegyik bank becsapta mindegyik devizahitelest. Ezen csak a bankok kerestek egyedül, a bankok jártak a legjobban. A bankokon kell behajtani mindent.” A kijelentés túlzó általánosítás, amely érzelmi felhanggal ítéli el az egész bankszektort.
  • Intézményi támadások és szándékos rosszindulat sugallása: Dr. Marczingós László azon állításai, miszerint „a Kúria határozata nem az uniós joggal összhangban készült, hanem megkerülési szándék vezérelte” vagy „nem csupán szakmai tévedést lát ebben, hanem egy tudatos jogértelmezési korlátozást, amelynek célja, hogy a banki kartell érdekeit szolgálva elkerüljék a szerződések tömeges semmissé nyilvánítását”. Ezek súlyos vádak, amelyek a jogi elemzés helyett a Kúria és a bankok vélt rosszindulatát hangsúlyozzák.
  • Túlzás és ellenőrizetlen állítások: Az a kijelentés, hogy „Magyarország az egyetlen tagállam, amely a devizahiteles ügyekben egyik uniós ítéletet sem hajtotta végre”. Ez egy nagyon erős és potenciálisan félrevezető állítás, amelynek alátámasztására a cikk nem hoz független bizonyítékot, hanem egy szereplő szájából elhangzó tényként mutatja be.
  • Szelektív információközlés és kontextushiány: A cikk részletesen bemutatja Dr. Marczingós László jogértelmezését és kritikáját a Kúriával szemben, azonban a Kúria álláspontját és jogi érvelését csak röviden, Varga Zs. András interjúja alapján vázolja fel, majd azonnal meg is cáfolja azt Dr. Marczingós szemszögéből. Ezáltal az olvasó nem kap kiegyensúlyozott képet a jogi vita mindkét oldaláról.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség: Az eredeti cikk nagymértékben támaszkodik Dr. Marczingós László, mint érdekelt fél és jogi képviselő értelmezésére. Bár szakértőnek számít, nézetei sok esetben tényként, vagy abszolút igazságként jelennek meg, anélkül, hogy azokat független forrásokkal erősítenék meg, vagy más jogi véleményeket bemutatnának. Különösen igaz ez a Kúria állítólagos „megkerülési szándékára” vagy a „banki kartell” befolyására vonatkozó állításokra, amelyek komoly vádak, de a cikk nem nyújt róluk független bizonyítékot.
• A téma társadalmi relevanciája: A devizahitelezés kérdése Magyarországon jelentős társadalmi és gazdasági problémát jelentett, családok százezreit érintve. A szerződések tisztességességével és átláthatóságával kapcsolatos jogi viták alapvető fontosságúak a fogyasztóvédelem, a bankszektor stabilitása és az uniós jogállamiság szempontjából. A nemzeti bíróságok és az EUB közötti eltérő jogértelmezések rávilágítanak a jogi szuverenitás és az uniós jog alkalmazásának feszültségeire. Az esetleges szerződés-semmisségek vagy az állam kártérítési kötelezettsége óriási gazdasági és társadalmi következményekkel járhat.

(Forrás: demokrata.hu)

(Kép: Pexels.com)