OkosHír: Szőke József szobrászművész „Lélek kövek” című kiállítása nyílt meg a Várkert Bazár Neoreneszánsz kertjében. A tárlaton több mint félszáz szobor látható, amelyek többsége carrarai márványból készült.

Szőke József Szászrégenben született, tanulmányait a Kolozsvári Művészeti Egyetemen végezte. Élt Magyarországon, az Egyesült Királyságban és Olaszországban. Az Egyesült Királyságban mészkővel dolgozott, Olaszországban pedig a carrarai márványt választotta elsődleges anyagául.

A művész a carrarai márványt „szigorú, ugyanakkor engedelmes anyagként” jellemzi. Más márványfajtákkal összehasonlítva azt állítja, hogy a carrarai márvány „sokkal simább, krémesebb”, és vele dolgozni „mintha a legfinomabb vajat kenném a kenyérre”. Elmondása szerint a legtöbb szobránál a természet adta adottságokat használja ki, és a szobor a kővel való „beszélgetés” során születik meg.

Szőke József alkotásai mind címmel rendelkeznek, azonban a művész szerint az értelmezés a befogadóra tartozik. Példaként említi, hogy a „Piramisok titka” című szobor az ókori Egyiptomra vagy egy elhunyt személyre is asszociálhat, míg a „Húsvét töviskoronás tojása” a nagypénteki eseményekre vagy a feltámadásra is utalhat.

A művész korábban megélhetése érdekében figurális műveket is készített megrendelésre. Ezek közé tartozik többek között:

• Kemény János síremléke a marosvécsi Kemény-várkertben,
• Teleki Blanka szobra a Teleki Blanka Szakközépiskola és Gimnázium udvarán,
• A Királyok kapuja a békési Erzsébet-ligetben.

Szőke József elmondása szerint egy idő után felhagyott a figurális művek készítésével, és a „szépséget és a tisztaságot” keresi a művészetben. Az elmúlt tíz évben felgyűlt gondolatait formálta meg szobraiban. A munkafolyamat során előfordul, hogy egy alkotást félbehagy, majd később újra elővesz, és módosít rajta. Célja, hogy a saját útját járja, és ne másoljon.

A szoborfaragást a zeneszerző munkájához hasonlítja, ahol a „kotta még nem elég, kellenek a hangok”. A művész hangsúlyozza a fény fontosságát a szobrok megvilágításában, különösen az íves formák esetében. A szabad ég alatti kiállítás lehetővé teszi, hogy a Nap járásával a szobrok megvilágítása folyamatosan változzon.

A tárlat létrejöttében a Várkert Bazár mellett Pap Lajosnak, a Pap Kőfaragó, Kőszobrász Műhely vezetőjének és családjának is szerepe volt. Ők biztosítottak helyet a művésznek szentendrei műhelyükben, valamint anyagválasztással és szállítással is hozzájárultak a kiállítás megvalósításához.

A „Lélek kövek” című kiállítás szeptember közepéig látogatható.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja Szőke József szobrászművész kiállításának népszerűsítése volt. A szöveg egyértelműen az olvasó érzelmi bevonására és a művész, valamint alkotásai iránti csodálat felkeltésére törekedett. A narratíva a művész személyes filozófiájára, művészi útjára és az anyaggal való „spirituális” kapcsolatára fókuszált, egyfajta mély, lélekemelő élményként bemutatva a kiállítást.

Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti cikk számos eszközt alkalmazott az olvasó befolyásolására és az érzelmek kiváltására:

• Érzelmi túlzások és szubjektív jelzők: Olyan kifejezések, mint „különleges”, „lélekkövéhez elengedhetetlen a fény”, „élmény, összhang és muzsika egyszerre”, „gyönyörű Kárpát-medence tiszta népének őszinte, egyenes üzenetét hordozzák” nem objektív leírások, hanem az olvasó érzelmi reakcióit célozzák. A carrarai márványt a „legféltettebb kincsének” nevezi, ami szintén erősen szubjektív megfogalmazás.
• Személyes vélemények tényként kezelése: Az artist saját szubjektív állításait (pl. a márványról alkotott véleménye, a művek értelmezésének szabadsága, vagy a figurális művektől való elfordulásának oka, miszerint „megundorodtam a romló világtól”) a cikk kritikátlanul, tényként vagy mély belátásként tálalja, anélkül, hogy azokat külső, objektív szempontok alapján vizsgálná.
• Hiperbola és túlzott állítások: Az „azt csinálta, amit előtte senki” kijelentés egy túlzó és ellenőrizhetetlen állítás a művész egyediségéről.
• Dramatizálás: A „véres, rozsdás és szakadt figurák sírni kezdtek és fájt mindenük” megfogalmazás rendkívül drámai, és célja az olvasó érzelmi azonosulásának elősegítése a művész belső küzdelmével.

Hiányzó kontextus és tényszerűség: Az eredeti cikk számos információt elhallgatott, vagy nem szolgáltatott elegendő kontextust:

• A kiállítás konkrét tematikája vagy kurátori koncepciója nem derült ki, csupán általános utalások történtek a „lélek és az univerzum” témára.
• Hiányoztak a kiállított művek számán (több mint félszáz) és anyagán (carrarai márvány) kívüli specifikusabb részletek, például a szobrok méretei, stílusa vagy művészettörténeti besorolása.
• Nem volt szó a művész korábbi munkáinak kritikai fogadtatásáról, vagy arról, hogy a jelenlegi kiállítás hogyan illeszkedik a kortárs szobrászat tágabb kontextusába.
• Az kiállítás pontos záró dátuma is csak „szeptember közepéig” megjelöléssel szerepelt, konkrét dátum nélkül.

A téma társadalmi relevanciája: Szőke József szobrászművész kiállítása a Várkert Bazárban kulturális szempontból releváns esemény. Egy magyar művész alkotásainak bemutatása egy kiemelt fővárosi helyszínen hozzájárul a kortárs művészet népszerűsítéséhez és a kulturális élet gazdagításához. A cikk lehetőséget biztosított volna a szobrászat, a művészeti anyagok (márvány) és a művészi alkotófolyamat mélyebb bemutatására egy szélesebb közönség számára.

(Forrás: demokrata.hu)
Fotó: Demokrata/T. Szántó György