OkosHír: Egy nemzetközi kutatás elemezte a „cool” fogalmának jelentését és jellemzőit. A tanulmányt két amerikai és egy chilei egyetem kutatói készítették, és „Cool People” címmel publikálták a Journal of Experimental Psychology című magazinban. A vizsgálatba tizenhárom országból közel hatezer embert vontak be, akiket arra kértek, hogy nevezzenek meg egy általuk „coolnak” tartott személyt, majd írják le annak tulajdonságait.

A „cool” szó eredete az afroamerikai, bohém és jazz szubkultúrákhoz köthető, az 1960-as évek ellenkulturális mozgalmában terjedt el. Míg hasonló kifejezések, mint a „dope”, „hip” vagy „fresh” mára ritkábban használatosak, a „cool” számos nyelvterületen megmaradt. A szerzők szerint a „cool” fogalma, mint univerzális jelenség, rávilágíthat a globális kulturális változásokra, ellentétben a kultúrák közötti különbségekre fókuszáló hagyományos kutatásokkal.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a „cool” fogalmának megértéséhez az emberek konszenzusa a meghatározó, nem a tudományos definíciók. Ezt a gondolatot támasztja alá a korábbi Cool List Hungary is, amely 2016-ig évente gyűjtötte össze a leginkább „coolnak” tartott ötven magyart. A lista lezárását bejelentő posztban az alábbi mondat szerepelt: „Nincs többé egy és osztatlan COOLtúra. A mi mandátumunk arra szólt, hogy a COOLság hódítását hirdessük. Nem akarunk eszközök lenni abban, hogy basic emberek használják saját céljaikra a COOLt! Nem akarjuk sokadszorra végignézni, hogy COOL arcok hogyan kallódnak el a tömegben.”

A „cool” fogalmát évtizedek óta vizsgálják egyetemeken. Korábbi kutatások gyakran pozitív tulajdonságként, vagy tulajdonságok összességeként azonosították. Azonban a vizsgált tanulmány szerint a „cool” és a „jó” (good) vagy „kedvelhető” (likeable/favorable) fogalmak között inkább átfedés van, mint teljes egyezés. A „cool” szó nyelvi fennmaradása arra utal, hogy önálló jelentéssel bír, nem csupán a „jó” szinonimája. A tanulmány szerint léteznek olyan személyek, akik a társadalmi megítélés szerint „coolnak” számítanak, miközben cselekedeteik vitathatóak.

A kutatás eredményei szerint a „jó” és a „cool” emberek jellemzői eltérnek:

• A jó emberekre jellemző tulajdonságok: konformista, hagyománytisztelő, biztonságra törekvő, melegszívű, jóindulatú, nyugodt és univerzalista.
• A cool emberekre jellemző tulajdonságok: extrovertált, kalandvágyó, nyitott és autonóm hedonisták, akik valamilyen hatalommal is bírnak.

A kutatók egyik elmélete szerint a „jó” és a „cool” tulajdonságok közötti eltérés oka, hogy míg a „jó” tulajdonságok kultúráról kultúrára változhatnak, a „cool” tulajdonságok a kutatások alapján a legtöbb országban hasonlóak. A tanulmány végül rámutatott, hogy mind a „coolság”, mind a „jóság” esetében hasonlóan gondolkodnak világszerte az emberek kortól és gazdasági helyzettől függetlenül. Fontos megjegyezni, hogy a kutatásban csak olyan személyeket kérdeztek, akik ismerték a „cool” szót és annak használatát, ami bizonyos torzítást jelenthet.

A tanulmány konklúziójában a szerzők több, a „cool” fogalmához kapcsolódó elméletre is kitérnek. Az egyik elmélet szerint, míg az ipari korszakban a gazdasági teljesítmény és a státuszszimbólumok határozták meg a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet, az információs korszakban a „coolság” felváltja vagy kiegészíti az osztály alapú státuszt. A szerzők más kutatásokra hivatkozva említik, hogy az emberi agy negatívan reagál az „uncoolság” stigmájára, míg a „coolság” érzése örömöt okoz. A „coolság” az információs korra felértékelődött tulajdonságok jelentős részét lefedi: az innovatív, új ötletekkel előálló, kreatív és autonóm embertípus jobban érvényesül a városiasodott, közösségi- és hagyományos média által átszőtt szolgáltatóipari világban.

A „cool” fogalma ellenkulturális közegből, az afroamerikai jazz és beatnik szubkultúrákból ered, és eredetileg normasértést, lázadást is magában hordozott. Egy idézett kutatás szerint ez a lázadó jelentésárnyalat a kifejezés elterjedése után is fennmaradt. Példaként említik, hogy az autonóm rockbandákat általában „coolnak” tartják, ugyanakkor a túlzottan autonóm, a közönség véleményét figyelmen kívül hagyó együtteseket már kevésbé.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja elsősorban az olvasó szórakoztatása és a „cool” fogalmának kötetlen, személyes megközelítésen keresztül történő bemutatása volt. A szöveg egy tudományos kutatásra támaszkodva próbált meg egy popkulturális jelenséget vizsgálni, de ezt egy informális, anekdotikus stílussal tette, ami inkább egy blogbejegyzésre, mintsem egy objektív újságcikkre emlékeztetett. A narratíva személyes véleményekkel, költői kérdésekkel és humorosnak szánt megjegyzésekkel volt átszőve, célja a téma könnyed, de gondolatébresztő feldolgozása lehetett.

Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti cikk számos nyelvi és retorikai eszközt alkalmazott, amelyek eltérnek az objektív újságírástól:

• Informális és szubjektív nyelvezet: A cím („Itt már a coolabb kutya baszik”) és a bevezető mondatok („A cool arcok nem mindig jó arcok. … Az információs társadalomban már a coolabb kutya baszik.”) azonnal egy provokatív, szlenggel teli, szubjektív hangnemet ütnek meg. Hasonlóan, az olyan kifejezések, mint „teljesen leszarják” vagy „nem cool megmondani, mi a cool” tovább erősítik ezt a stílust.
• Személyes anekdoták és feltételezések: Az „Ha Budapesten töltöttem volna a tinikoromat, most felidézhetném…” kezdetű mondat, valamint az „És persze mind tapasztaljuk…” vagy „Talán a coolság a magyarázat arra, hogy miért szeretnek szűkös vagy betelt, de cool kocsmák előtt éjszakázni a budaiak.” típusú megjegyzések személyes véleményeket és feltételezéseket tartalmaznak, amelyeket tényként, vagy általános igazságként mutat be.
• Rétorikai kérdések: Az olyan kérdések, mint „De pontosan mit is jelent coolnak lenni?” vagy „Miért épp a coolságot kutatják?” az olvasó bevonására szolgálnak, de nem igényelnek tényszerű választ a cikkben, inkább a szerző gondolatmenetét tükrözik.
• Dramatizáló kifejezések: Az „a cool lista közel egy évtizede halott, maga a coolság nagyon is él” megfogalmazás túlzó és érzelmileg befolyásoló.
• Felesleges illusztrációk/analógiák: A cikkben szereplő, a tanulmányhoz nem kapcsolódó képek (Pedro Pascal, Miles Davis, Pogány Induló stb.) és az „A Rizsporos intrikák” című filmről szóló bekezdés nem a tényszerű tájékoztatást szolgálta, hanem az eredeti szerző saját gondolatait és asszociációit mutatta be, elvonva a figyelmet a fő témától.

(Forrás: 444.hu)
Kép: Pexels.com