OkosHír: Bartók Béla 1906 nyarán fonográffal járta a vidéket népdalokat gyűjtve. Ez az utazás a magyar kultúrtörténet szempontjából jelentősnek tekinthető. Ekkor kezdődött Bartók népzenei kutatása, ami befolyásolta zenei stílusát és a magyar népzenekutatást.

Bartók Béla 1904-ben találkozott először a magyar népzenével, amikor Dósa Lidi székely szolgálólány dalokat énekelt szülőfalujából, Kibédről. Bartók feljegyzett néhány dallamot, és ez az élmény hatással volt rá.

Bartók 1906-ban kezdte meg a rendszeres gyűjtőmunkát. Fonográfjával bejárta az Alföldet, a Dunántúlt és Erdélyt. A gyűjtéseiben rokonai segíthettek, akik kapcsolatokkal rendelkeztek az agráriumban. Egy 1906 júliusában írt levél szerint Galgóczy Géza elvitte Bartókot a Sarkad melletti Fekete-Ér pusztára, ahol népdalokat talált. Ott megismerkedett Franckkal, aki meghívta Dobozra. Bartók kanászoknak és juhászoknak játszott, majd a benedeki cselédlányt fonografálta le. Galgóczy egy aratót hívatott be. A fekete-éri gazdatiszt egy énekest küldött, Franck is hozott énekeseket. Bartók 83 dalt jegyzett le és 47 felvételt készített. Franck meghívta Bartókot, hogy látogassa meg újra, és kutassák át a vidéket.

A hangrögzítés abban az időben új módszernek számított. Bartók a dallamok lejegyzése mellett hangfelvételeket is készített, hogy elemezni tudja a díszítéseket és ritmikai sajátosságokat. Bartók szerint a fonográf nem helyettesítette a helyszíni lejegyzést, hanem kiegészítette azt.

Bartók Béla a régi stílusú, pentaton dallamokat fedezte fel. Ezek a dallamok eltértek a korábban „magyarnak” tartott verbunkos stílustól. A pentatónia ősi, keleties jellegű volt, és Bartók ebben látta meg a magyar zene gyökerét. Ez a felismerés megerősítette a népdalok szerepét a zeneszerzésben és a zenei nevelésben. A Kodály-módszer népdaloktatási koncepciója is erre épült.

Bartók a magyar népdalok mellett más népek zenéjét is gyűjtötte. Kutatásait kiterjesztette a szlovák, román, rutén, szerb és bolgár népzenére is. 1913-ban arab dallamokat rögzített Algériában, majd 1936-ban török dallamokat gyűjtött Anatóliában.

A gyűjtés során Bartók fontosnak tartotta az emberismeretet, hogy hogyan lehet megszólítani az embereket, és hogyan lehet bizalmat kelteni bennük. Tudta, hol érdemes gyűjteni, és kit érdemes megszólítani. Főként idős, falujukhoz kötődő asszonyokat keresett, és a cifrázott, régi stílusú dallamokat rögzítette.

A terepmunka nehézségekkel járt. Bartóknak bizalmatlansággal és mostoha körülményekkel kellett megküzdenie. Egy alkalommal nyirkos, fűtetlen szobában kellett éjszakáznia, hideg tejjel és barna kenyérrel vacsorázva. Egy másik gyűjtés során 24 óra alatt 105 dallamot rögzített.

Bartók 1918-ig több mint 2700 magyar népdalt gyűjtött, teljes gyűjteménye elérte a 13 000 dallamot. Bartók módszertani munkái a modern népzenekutatás alapkövei lettek. Kodállyal közösen elindították a magyar népzenetudományt, és megújították a nemzeti zeneszerzést.

A gyűjtések hatása Bartók zenéjében is megmutatkozik. Sok kompozíciója népzenei alapokra épült, de nem egyszerű feldolgozásokban, hanem stiláris transzformáció révén.

Bartók Béla népzenekutató munkássága hozzájárult a magyar kultúrához. A népdalgyűjtés hozzájárult a zenei örökség megőrzéséhez. Bartók szerint a falvakban, parasztok között töltött időszak volt élete legboldogabb időszaka.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk érzelmi töltéssel rendelkezik, például a „zseniális zeneszerző” kifejezés használatával.
• A cikkben feltételezésként tálalt következtetés nem volt, azonban a megfogalmazás helyenként idealizálta Bartók munkásságát.
• A cikkben tett állítások valósnak tűnnek, de a források hiányosak.
• A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy Bartók Béla népzenekutatói tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a magyar kultúrához és a zenei örökség megőrzéséhez.
• Az esemény hatása a magyar közéletre a zenei identitás megőrzése és a népzene oktatásának fontossága terén mutatkozhat meg.

(Forrás: demokrata.hu)

Kép: Karácsony Gergely/Facebook