OkosHír: Magyarországon és világszerte a társadalmi, jogi és kulturális normák gyakran a bináris nemi felfogásra épülnek, amely szerint az emberek vagy nőként, vagy férfiként azonosíthatók. A Föld népességének egy része azonban nem felel meg teljes mértékben ezeknek a kategóriáknak. Az interszex emberek aránya a becslések szerint 0,05%-tól 1,7%-ig terjedhet, ami 40 és 130 millió közötti egyént jelenthet világszerte. Magyarországon ez a legkisebb becslés szerint is 48 ezer embert jelenthet, évi 400 születéssel.

Az Alaptörvény 15. módosítása, amely a nemet vagy férfiként, vagy nőként határozza meg, ismételten a középpontba helyezte a biológiai nemek kérdését. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya állásfoglalást adott ki, amelyben megállapította, hogy az emberek egy része olyan kromoszomális vagy anatómiai jellemzőkkel születik, amelyek nem felelnek meg a hagyományos férfi vagy női meghatározásnak.

A LAM (Lege Artis Medicinæ) orvosi folyóirat egy összevont lapszámot szentelt a témának, amelyben genetikai, pszichiátriai, pszichológiai és szociológiai szempontból vizsgálja az interszexualitást. A folyóirat cikkei szerint a biológiai nem egy spektrum, és az interszex az emberi fajon belül természetesen előforduló nemi jellemzők variációinak gyűjtőfogalma.

Sándor Judit jogász, bioetikus, a CEU professzora szerint a magyar nyelv gendersemleges jellege potenciálisan segíthetné az interszexuális emberek elfogadását, azonban a nemi és gender témákban gyakran idegen szavakat használunk. A „gender” és a „társadalmi nem” kifejezések politikai viták tárgyává váltak, és az utóbbi nem feltétlenül megfelelő kategória az interszex emberekre.

Simon Lajos pszichiáter szerint a biológiai nemet olyan testi tulajdonságok határozzák meg, mint a nemi kromoszómák, a nemi hormonok szintjei, a belső és külső nemi szervek. A társadalmi nem azoknak a viselkedéseknek, tevékenységeknek és tulajdonságoknak a gyűjtőfogalma, amelyeket az adott társadalom a fiúknak és férfiaknak, valamint a lányoknak és nőknek megfelelőnek tart. A nemi identitás pedig az egyén belső élménye, hogy milyen neműnek érzi magát.

Az interszex fogalma a biológiai nemhez kapcsolódik, és biológiai eltérések széles skáláját foglalja magában. Ezek az eltérések az anyaméhben, születéskor vagy felnőttkorban is észrevehetők. Az interszexualitásnak eddig több mint 40 különböző típusát azonosították. A legtöbb országban nem áll rendelkezésre nyilvántartási rendszer az interszex állapotok előfordulási adatainak rögzítésére, és a szakértők között sincs teljes egyetértés arról, hogy mely állapotok sorolhatók az interszex kategóriába.

Falus András immunológus-genetikus professzor szerint a társadalom 1,7 százalékának van valamilyen interszex jellegzetessége, és 0,5 százalékának klinikailag és anatómiailag is azonosítható ivari vagy reproduktív eltérése.

A modern nyugati társadalmak a bináris nemi felfogásra vannak berendezkedve, ami miatt az interszexualitást korábban rendellenességként kezelték, amelyet „meg kellett gyógyítani”. Az 1950-es években normalizáló műtéteket végeztek az interszex emberek beillesztése érdekében a bináris férfi-nő kategóriákba. A nem kijelölése a genitáliák fenotípusa alapján történt, amit sebészileg igazítottak az adott nemhez. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus szerint még ma is létezik interszex genitális csonkítás, amit nemi normalizálásnak is hívnak, és gyakran nagyon fiatal korban végzik.

Magyarországon számos jogi akadálya van az interszex emberek elismerésének. P. Tóth Tamás és Takács Judit szerint 2000 és 2018 között az interszex emberek megváltoztathatták a nemi megjelölésüket és a nevüket a hivatalos dokumentumokban, de ez a lehetőség megszűnt. A 2020-tól érvényes anyakönyvi törvény szerint a születési nemet tartják nyilván, amelyet az elsődleges nemi jelleggel, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nemmel azonosítanak. Ezt a gyerek hathetes koráig be kell jegyezni, és nem megváltoztatható adat.

P. Tóth Tamás és Takács Judit szerint az Alaptörvény kilencedik módosítása, amely a születési nemhez való ragaszkodással, valamint azzal, hogy a magyar kormány a keresztény vallás és kultúra magától értetődő elemének tekinti az endoszexizmust, megnehezítette az interszex emberek jogi nem- és névváltoztatását. A tudományos folyóirat szerzői szerint a törvénymódosítások célja vélhetően inkább az LMBT csoportok elleni politikai fellépés volt, és járulékos veszteségként érintette az interszex embereket is.

A 2006-ban kiadott szakmai ajánlás új korszakot nyitott azzal, hogy az interszex elnevezés helyett nemi fejlődési rendellenességként említette az állapotot, és azt is javasolta, hogy a nem életmentő műtéteket halasszák el, amíg az érintett gyerek aktívan részt nem tud venni a döntéshozatalban. Orvos-Tóth Noémi szerint a modern orvostudományban egyre inkább a demedikalizáló megközelítések kerülnek előtérbe, amelyek az érintettek és családjaik bevonására, valamint az autonóm döntéshozatal támogatására helyezik a hangsúlyt. Az érdekképviseleti csoportok továbbra is inkább az „interszex” elnevezést részesítik előnyben.

Orvos-Tóth Noémi azt is megjegyzi, hogy a 2006-os rendelkezés a születési nem feltüntetéséről megnövekedett nyomást gyakorol a szülőkre, és feltehetően hozzájárul az orvosilag nem indokolt beavatkozások elvégzéséhez. A Medián 2019-es felmérése szerint a magyarok 34,1 százaléka véli úgy, hogy csak az egészségügyileg feltétlenül szükséges műtéteket hajtsák végre, és a többiről az érintett döntsön.

Az interszex emberek identitásának kialakulását és a társadalmi elfogadottságot nehezíti az egyértelmű és elfogadott terminológia és diagnózisos kritériumrendszer hiánya. Itthon az interszex emberek leggyakrabban a rejtőzködés mellett döntenek, aminek a hátterében a társadalmi elfogadás hiánya és a stigmatizációtól való félelem áll. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felmérése szerint az interszex emberek erőszakkal szembesülnek, és aggodalomra ad okot a zaklatás, különösképpen az iskolai zaklatás, és a hajléktalanság, ami aránytalanul nagy mértékben érinti az interszex fiatalokat. A szülők általában nem kapnak teljes körű tájékoztatást, a kezeléssel kapcsolatos döntések pedig leginkább a kezelőorvosok meggyőződését tükrözik.

Az EU-s kutatás szerint az interszex genitális csonkításnak alávetett interszex válaszadók több mint fele, 57 százaléka nem adta a saját vagy a szülei tájékoztatáson alapuló beleegyezését az első sebészeti beavatkozása előtt, 49 százalékuk pedig ugyanúgy nem egyezett bele a hormonális kezelésbe.

P. Tóth Tamás és Takács Judit szerint emberi jogi szempontból minden lehetőség adott kellene legyen ahhoz, hogy az interszex emberek a saját testük felől dönthessenek, és úgy azonosíthassák magukat, ahogy akarják: férfiként, nőként, vagy egyikként sem. A saját testükkel kapcsolatos önrendelkezésnek arra is ki kellene terjednie, hogy az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatban teljes tájékoztatást követően maguk dönthessenek.

A folyóirat szerzői szerint egy jól működő társadalomnak arra kell törekednie, hogy ne legyenek olyan marginalizált csoportjai, melyeknek tagjai a kirekesztésből fakadóan nem tudnak a társadalom egyenlő értékű, megbecsült polgáraiként élni. A többségi társadalomnak is az az érdeke, hogy minél több embert segítsen hozzá, hogy azok tehetségükkel és hasznos munkájukkal hozzájárulhassanak a társadalom hatékony működéséhez.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikkben több olyan nyelvi eszköz is megfigyelhető, amelyek érzelmi hatást kívánnak elérni az olvasónál. Például a „beleverni a lakosság fejébe” kifejezés negatív konnotációt hordoz, és a kormányzati törekvéseket kritikus színben tünteti fel.
• A cikkben szereplő „járulékos veszteségként érintette az interszex embereket is” megfogalmazás feltételezésként tálalt következtetés, amely nem feltétlenül tükrözi a valóságot, hanem inkább a szerző véleményét.
• A cikkben több állítás is szerepel, amelyek valóságtartalma ellenőrizhető, például a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása, a LAM folyóirat cikkei, valamint a jogszabályi hivatkozások. Azonban a Medián felmérésének eredménye (34,1 százalék) forrásmegjelölés nélkül szerepel, ami megkérdőjelezi annak hitelességét.
• A cikk konklúziója, hogy a társadalomnak törekednie kell a marginalizált csoportok integrációjára, általános érvényű és támogatható, de a cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi jogi és társadalmi helyzet Magyarországon nem kedvez az interszex emberek helyzetének.
• Az esemény hatása a magyar közéletre az lehet, hogy felhívja a figyelmet az interszex emberek helyzetére és jogaira, valamint ösztönözheti a társadalmi párbeszédet és a jogi szabályozás felülvizsgálatát.

(Forrás: telex.hu)