A József Attila Színház bemutatta Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét című művét

OkosHír: A József Attila Színház műsorra tűzte Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című művét. A darab 1944 végén, a nyilas uralom alatt álló Budapesten játszódik, ahol egy kiskocsmában négy ember – egy könyvügynök, egy asztalos, egy másik asztalos és egy kocsmáros – találkozik.

A szereplők eleinte barátságosan ugratják egymást, majd megjelenik egy háborús veterán, aki fényképészként mutatkozik be. Az egyik asztalos, Gyurica szaki, ezután egy történetet kezd el mesélni egy zsarnok uralkodóról és annak rabszolgájáról. A történetben az uralkodó, Tomoceuszkakatiti, kíméletlen, de a korabeli erkölcsök szerint cselekszik, míg a rabszolga, Gyugyu, sokat szenvedett, de tiszta lelkiismerettel rendelkezik.

Az órásmester a hallgatóinak felteszi a kérdést, hogy ha újjászülethetnének, melyikük bőrébe bújnának. A többség a zsarnokot választaná. A darab szerint azonban nem egyértelmű, hogy a valóságban is így döntenének-e. Másnap a nyilasok elhurcolják a négy embert, megkínozzák őket, és választás elé állítják őket.

A mű az elnyomó hatalom és az egyén viszonyát vizsgálja, és a kérdést, hogy a kisember képes-e megőrizni erkölcsi tartását, amikor az a túlélés esélyeit rontja. A darabban Király úr szerint a kisembernek engedelmeskednie kell, míg Keszei szerint a tisztességnek mindenképpen léteznie kell.

Az előadás a József Attila Színház nagyszínpadán berendezett kisszínpadon zajlik. A díszlet, melyet Ábrahám Péter tervezett, rendezetlen székekből és torzító tükrökből áll.

A szereplők, Fila Balázs, Quintus Konrád, Zöld Csaba, Chajnóczki Balázs és Lukács Dániel alakítását a cikkíró erősnek minősíti. A civil ruhás nyilas vezetőt Lábodi Ádám formálja meg.

A darab a cikkíró szerint feszült hangulatú és a néző úgy érezheti, hogy maga is a cella padlóján hever. A cikkíró szerint Az ötödik pecsét a diktatúrák személyiségformáló hatásáról szóló mű, amely az 1984-gyel is összevethető, és a lelkiismeretre is hatással van.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Érzelmi befolyásolás: Az eredeti cikk számos érzelmi töltetű kifejezést használt, mint például „élvhajhász”, „cinikusnak és negatív beállítottságúnak tűnő”, „kíméletlen zsarnok”, „sokat szenvedett, többszörösen megalázott, megnyomorított férfi”. Ezek a jelzők nem objektív tények, hanem értékítéletek, melyek befolyásolhatják az olvasó véleményét a szereplőkről.
• Feltételezések következtetésként: A cikkben több olyan állítás is szerepel, melyek nem tényeken alapulnak, hanem a cikkíró feltételezései. Például: „talán azt is érzékelteti, hogy a darab által bemutatott szituációban mennyire korlátozott a szereplők – vagy akár a teljes ország? – mozgási szabadsága, manőverezési lehetősége”. Ez a megfogalmazás nem bizonyított tény, hanem a cikkíró értelmezése.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások valóságtartalma nehezen ellenőrizhető, mivel a színházi előadás szubjektív élmény. A cikkíró véleménye az előadás minőségéről, a színészi alakításokról és a darab mondanivalójáról nem feltétlenül tükrözi a valóságot.
• Konklúzió: A cikk konklúziója, miszerint Az ötödik pecsét a diktatúrák személyiségformáló hatásáról szóló legfelkavaróbb művek egyike, erős állítás, melyet nem támaszt alá konkrét bizonyítékokkal. A cikkíró személyes véleményét tükrözi, mely nem feltétlenül objektív.
• Hatás a közéletre: A cikk hatása a magyar közéletre kérdéses. A színházi előadások általában nem gyakorolnak közvetlen hatást a politikára vagy a társadalomra. Azonban a darab által felvetett kérdések elgondolkodtathatják a nézőket a hatalom és az egyén viszonyáról, valamint az erkölcsi felelősségről.

(Forrás: demokrata.hu)
Kép: József Attila Színház