OkosHír: Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudós munkássága a 20. század elején Kínában és a Balaton térségében is jelentős eredményeket hozott. A kolozsvári egyetemen is oktatott, de az első világháború után távoznia kellett. Az általa hátrahagyott dokumentumok, fotók és térképek egy raktárépületben maradtak, és csak 2001-ben kerültek elő. A hagyaték egy részét 2025 májusában mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián (MTA).

Cholnoky a földrajztudomány mellett rajzkészségével is kitűnt, mérnöki pontosságú skicceket és művészi képeket készített. Utazásai során dokumentációs módszerként használta a rajzot és a fényképezést is. Fényképeinek többségét egy Sutter-féle svájci gyártmányú kamerával készítette 13×18 centiméteres üveglemez negatívokra, de sztereó- és panorámaképeket, valamint celluloid filmre is dolgozott. A kolozsvári hagyaték több mint ötezer fényképet tartalmaz.

Cholnokyt 1905 februárjában nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem földrajzi tanszékére, ahol a helyi oktatás fejlesztését és Erdély földrajzának megismerését tűzte ki célul. Korábban már bejárta Erdélyt gyalogosan, és ezt az utazását is megörökítette fényképeken. 1919-ig dolgozott az egyetemen, majd politikai okokra hivatkozva kiutasították.

A fénykép- és térképgyűjtemény az egyetem Mikó-kerti épületének egyik raktárhelyiségében volt tárolva. 2001-ben találtak rá a dobozokba csomagolt anyagokra, amikor lomtalanítani akarták az épületet. Az albumokon szereplő Ferenc József Tudományegyetem-pecsét és egy 1897-es üvegfelvétel alapján azonosították a hagyatékot. Azóta Bartos-Elekes Zsombor és Imecs Zoltán vezetésével folyik a hagyaték feldolgozása, rendszerezése és digitalizálása. A munkáról egy honlapon lehet tájékozódni.

A hagyatékban található legkorábbi képek Cholnoky 1896–1897-es kínai utazásán készültek, a legkésőbbiek pedig 1918 szeptemberében. A képekhez Cholnoky feljegyzéseket készített a készítés idejéről, helyéről és esetleges földrajzi vonatkozásairól. A fotókon szereplő helyszínek többsége a korabeli Magyarország, főként erdélyi területek, de megjelennek külföldi utazásai is. A fotók alapján Cholnoky a földrajzot komplex tudományként kezelte, érdekelte a társadalomföldrajz és a néprajz is.

Cholnoky előadásai a visszaemlékezések szerint közérthetőek és választékosak voltak. Terepi élményeivel színesítette azokat. Az óráira más szakok hallgatói is beültek.

Cholnoky Jenő Veszprémben született. Apja a tanári pályától óvta, ezért először vízépítő mérnöki tanulmányokat folytatott, majd tanársegéd lett a vízépítéstani tanszéken. Később Lóczy Lajos segítségével tért vissza a földrajzhoz, és 1894-ben az ő asszisztense lett a Földrajzi Intézetben.

Még ugyanebben az évben Lóczy a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottságához irányította, ahol a tó kutatásával foglalkozott. Cholnoky a Balaton színtüneményeit, vízállás-ingadozásait, vízrajzát és jegét kutatta.

Cholnoky 1896 végén kínai expedícióra indult, hogy folytassa Lóczy Lajos ott elkezdett kutatásait. Felfedezte a mandzsúriai bazaltfennsíkot, megfigyelte és leírta a futóhomok keletkezését a Góbi-sivatagban, tanulmányozta a Sárga-folyó mederváltozásának okait és a Jangce deltáját, valamint képeket készített a Hangcsou-öbölben jelentkező özönárról.

A kutató francia vállalkozók alkalmazásában mandzsúriai arany- és ezüstbányákat vizsgált. Alkalmi munkáiból szerzett pénzzel eljutott Vlagyivosztokba és Nagaszakiba is. Naplója szerint hatezer kilométert tett meg gyalog.

Hazatérte után a Budapesti Tudományegyetem Földrajzi Tanszékének adjunktusává nevezték ki, majd 1903-ban doktori címet szerzett. A jegesedésről szóló kutatásai miatt a X. Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson beválasztották a Sarkkutató Bizottságba. 1910-ben Otto Nordenskjölddel vett részt egy Spitzbergákra vezető tanulmányúton, amiről könyvet is írt.

1912-ben Teleki Pállal egy észak-amerikai utazáson vett részt. Az oktatásban az Egyesült Államokban bevett tömbszelvényeket kezdte használni, és szorgalmazta nemzeti park létesítését Magyarországon. Javaslatokat tett a Tihanyi-félsziget bazalttufa képződményeinek és gejzírkúpjainak megóvására, valamint a Badacsony és a Szent György-hegy bazaltszikláinak védelmére. A Balatonra idegenforgalmi célpontként tekintett.

A kolozsvári évek után Budapestre tért vissza, ahol részt vett a Pázmány Péter Egyetem földrajzi tanszékének újjászervezésében, ahol 1940-ig tanított. A trianoni béketárgyalásokon a béke-előkészítő iroda tudományos osztályán dolgozott, és tagja volt a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (TEVÉL) nevű szervezetnek.

Cholnoky a földrajz számos területén alkotott, a felszínalaktan volt a kedvence. Tanulmányozta a karsztvidékeket, a folyók szakaszjellegének változását, a folyóeróziót, a teraszképződést, a futóhomok mozgását, a suvadásokat, és felszínfejlődési modelleket alkotott.

Számos tudományos testület tagja volt, és részt vett lapok szerkesztésében, valamint elnöke volt a Természetvédelmi Tanácsnak és a Magyar Turista Egyesületnek is. A természetjárást propagálta, és a Kéktúra elődjének tekinthető Szent István-útvonal kijelölését is szorgalmazta.

Cholnoky Jenő a második világháború végén több tragédiát szenvedett el. A háború után elfeledték, műveit nem adták ki, és tudományos körökben is elszigetelődött 1950-ben bekövetkezett haláláig.

(Forrás: telex.hu)
Kép: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság