OkosHír: 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírták azt a békeszerződést, amely a történelmi Magyarország területének jelentős részét elcsatolta.

A Monarchia népeinek nemzeti bizottságai és tanácsai az első világháború vége felé sorra alakultak, deklarálva saját államaik létrejöttét. 1918. október 28-án Prágában bejelentették a csehszlovák állam megalakulását, október 29-én Zágrábban a Szlovén–Horvát–Szerb Államot kiáltották ki. Október 30-án megalakult az önálló Ausztria első kormánya, Turócszentmártonban pedig a Szlovák Nemzeti Tanács a csehekkel közös önrendelkezést követelt.

1918. október 31-én IV. Károly király jóváhagyásával József főherceg Károlyi Mihályt nevezte ki az önálló Magyar Királyság miniszterelnökévé.

A fenyegető katonai összeomlás miatt az osztrák-magyar hadügyminisztérium 1918. október 29-én döntött a fegyverszüneti tárgyalásokról. November 3-án Padovában Viktor Weber von Webenau gyalogsági tábornok vezetésével az Osztrák-Magyar Monarchia aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely előírta az ellenségeskedés beszüntetését és a hadsereg leszerelését. Károlyi Mihály miniszterelnök küldöttsége november 8-án Belgrádban tárgyalt Franchet d’Espèrey tábornokkal a Magyarországra érvényes katonai megállapodásról. A 18 pontos katonai konvenciót november 13-án írták alá a magyar kormány megbízásából Linder Béla, valamint Henrys tábornok és Misics vajda szerb vezérkari főnök az antant részéről.

A november 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaságot vezető Károlyi-kormány abban reménykedett, hogy a vesztes államokat is meghívják a békekonferenciára. Tárgyalásokat kezdeményeztek a nemzetiségekkel az ország integritásának megőrzéséről a békeszerződésig terjedő időszakra, a nemzetiségi autonómiák létrehozásáról. A forrás szerint ez csak a ruszin többségű Ruszka Krajna esetében járt eredménnyel. A Felvidéket, Erdélyt és Délvidéket megszálló csehszlovák, szerb és román hadsereggel szemben a Károlyi-kormány a wilsoni elvekre és a fegyverszüneti megállapodásokra hivatkozott, bízva a békekonferencia méltányos döntésében.

A megszálló csapatok a szomszéd államok által követelt területeket vették birtokba, így a párizsi döntések előtt kész tényeket teremtettek. A Károlyi-kormánynak részben sikerült leszerelnie a frontról hazatérő katonákat, de a november 12-i hadsereg-szervezési rendelet alapján csak 31 ezer főt tudott fegyverben tartani. A párhuzamosan szervezett nemzetőri alakulatok megbízhatatlannak bizonyultak, ezért feloszlatták őket.

1919 elején kiderült, hogy a vesztes országokat nem hívják meg a békekonferencia tárgyalásaira. Februárban a csehszlovák, román és szerb hadseregek az ország területének nagyobb részét megszállták. A Károlyi-, illetve az 1919 januárjában megalakult Berinkey-kormányzat nem rendelkezett elegendő katonai erővel a területek megvédéséhez. Az új határok kialakításában a szomszédok követeléseinek antant-támogatása és a katonai erő bizonyult döntőnek.

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak és a békekonferenciára meghívott szövetséges és társult országok 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a versailles-i kastély tükörtermében. A tárgyalásokon a „négy nagy”, Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök képviseltették magukat.

A magyar politikai vezetők – 1919 márciusáig a Károlyi-féle Magyar Népköztársaság kormányai – kezdetben bizakodóak voltak. Azonban a békekonferencia döntése alapján 1919. március 20-án Vix alezredes újabb kelet-magyarországi területek kiürítését követelte, amit Károlyi és a Berinkey-kormány elutasított, ami a rendszer bukásához vezetett. Ezt követően a békekonferencia a területi bizottságok döntései alapján 1919. június 12-én döntött a magyar államhatárokról.

A Kun Béla vezetésével hatalomra kerülő kommunista tanácsköztársaság nem volt elfogadható partner az antant számára. Clemenceau a tanácsköztársaság csapatainak visszavonása érdekében megemlítette a békekonferenciára szóló meghívás lehetőségét, de valójában a tanácshatalom felszámolását támogatta. 1919 augusztusában a maradék ország nagy része is román megszállás alá került. A tanácshatalom bukása után a románok bevonultak Budapestre és onnan november 15-én távoztak. Másnap Horthy Miklós nemzeti hadseregének katonái vonultak be a fővárosba. A Huszár Károly vezette koalíciós kormány megalakulása után Sir George Russell Clerk brit diplomata elérte az általános és titkos választójog bevezetését és a választások kiírását. A nagyhatalmak elismerték az új magyar kormányt, és Clemenceau elnök hivatalos meghívót küldött a Huszár-kormánynak a békekonferenciára 1919. december 1-jén.

A gróf Apponyi Albert által vezetett magyar békedelegáció 1920. január 6-án érkezett Párizsba. A magyar küldöttséget a tárgyalások ideje alatt elszigetelték. Szót csak 1920. január 16-án, az előzetes béketervezet átadásakor adtak Apponyi Albertnek. A magyar békedelegáció február 12. és március 10. között 18 válaszjegyzéket dolgozott ki, amelyek határmódosítási javaslatokat tartalmaztak. A magyar ellenjavaslatok áttanulmányozása után május elején Párizsban elkészült a magyar békeszerződés végleges szövege. Ezt és a magyar javaslatok elutasítását kifejtő Alexandre Millerand francia kormányfő levele május 6-án érkezett meg Budapestre. A változások többnyire stiláris és jogi pontosítások voltak. A jóvátétel, a Bécsben őrzött magyar műkincsek tulajdonjoga és a szomszéd országokhoz került területekről Magyarországra költözők vagyona ügyében némileg kedvezőbb szabályokat rögzítettek. Bekerültek a békeszerződésbe a szomszéd országok kisebbségvédelmi kötelezettségei is, aminek révén Magyarország is szerződő féllé vált a népszövetségi felügyelet alá helyezett kisebbségi szerződés végrehajtásában.

A magyar kormány május 13-án és 17-én megvizsgálta a békeszerződést, és úgy döntött, hogy aláírja. Apponyi és a békedelegáció tagjai lemondtak, így a kormány Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi minisztert, valamint Drasche-Lázár Alfréd meghatalmazott miniszteri rangú külügyi államtitkárt bízta meg a békeszerződés aláírására.

Az aláírásra 1920. június 4-én, a versailles-i kert Nagy-Trianon palotájában került sor, ahol a győztes hatalmak és az érintett államok képviselői aláírták a békeszerződést, amely Magyarország területi veszteségeit eredményezte. A szerződést az Egyesült Államok nem írta alá.

A trianoni béke következményeként Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját. A béke emellett jóvátételt írt elő, a hadsereg létszámát korlátozta, és egyéb gazdasági és katonai kérdésekben korlátozta az ország szuverenitását.

Az ország 63 vármegyéje közül 10 maradt sértetlenül. Budapestnek és a belső országrészek nagyobb népsűrűségének köszönhetően az 1910. évi népesség 36,5 %-a maradt Magyarországon, ami nagyobb arány, mint a történeti magyar állam területéből megmaradt 28,6 %.

A trianoni békeszerződés aláírásával Magyarország területe jelentősen csökkent.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk több helyen érzelmileg túlfűtött nyelvezetet használt, például a „nagyhatalmi diktátum” és a „megcsonkította” kifejezésekkel. Ezek a megfogalmazások a szerző szubjektív véleményét tükrözik, és befolyásolhatják az olvasó érzelmi reakcióját.
• A cikkben feltételezésként tálalt következtetések is szerepeltek, például amikor azt állította, hogy a nemzetiségi autonómiák létrehozására irányuló tárgyalások csak Ruszka Krajna esetében jártak eredménnyel. Ezt az állítást nem támasztották alá konkrét bizonyítékokkal.
• A cikkben tett állítások nagyrészt megfelelnek a valóságnak, de a forrásmegjelölések hiánya miatt nehéz ellenőrizni azokat.
• A cikkből arra a konklúzióra lehet következtetni, hogy a trianoni békeszerződés igazságtalan volt Magyarországgal szemben, és súlyos következményekkel járt az országra nézve.
• A trianoni békeszerződés továbbra is érzékeny téma a magyar közéletben, és ez az esemény hozzájárulhat a történelmi traumák feldolgozásához és a nemzeti identitás megerősítéséhez.

(Forrás: vadhajtasok.hu)