OkosHír: Egy csángó származású művész nyilatkozott a zene, a hit és a hagyományok kapcsolatáról. Az interjúban szó esett a mai éneklési stílusokról, a tanítás módszereiről, a vallás szerepéről a társadalomban, valamint a csángó kultúra értékeiről és kihívásairól.

A művész szerint a mai éneklés gyakran a hang szépségére és tökéletességére összpontosít, háttérbe szorítva az éneklés valódi célját. Úgy véli, a művészet nem öncélú, hanem valami nagyobb dologért való. Tapasztalatai szerint a fiatalok nehezen tudnak bizonyos lényeges dolgokat megtanulni, mert nincsenek jelen abban, amit csinálnak.

A tanítási módszeréről elmondta, hogy nem modern technikákat alkalmaz. Először elmagyarázza, mit jelent együtt énekelni egy felemelő éneket. Gregorián dallamok tanítása során kisebb, önmagukban is értelmes egységekre bontja a műveket, és addig ismétlik azokat, amíg tökéletesen el nem sajátítják. A cél, hogy az éneklők összeolvadjanak egymással és a közönséggel.

A művész úgy véli, a mai kor nehézségei abból adódnak, hogy az emberek eltávolodtak Istentől. Szerinte az anyagi jólétben az emberek hajlamosak elengedni magukat, és ha nincs elég akaratuk az igazsághoz, tisztességhez és hagyományaikhoz való ragaszkodáshoz, akkor útvesztőbe kerülnek. Meglátása szerint az emberek többsége érzi, hogy a társadalom letért a helyes útról, ami a kultúrában is megmutatkozik.

Az interjúban elhangzott, hogy a művész szerint kétféle ember létezik: az Isten útját kereső jó ember és a más utakon járó. Utóbbit nem feltétlenül tartja rossznak, de úgy véli, nincs középút, és az Úristen nem szereti a langyosakat. A művész felidézte, hogy régen az embereknek volt idejük beszélgetni, és a vallási ünnepeknek valódi jelentőségük volt.

A művész szerint a wellnesshétvégék is hasznosak lehetnek, de fontos, hogy az ember mindenhol találjon templomot. Japánban például, ahol nem talált katolikus templomot, elment oda, ahová a japánok járnak imádkozni. Megemlítette, hogy Hétfaluban megdöbbentette, hogy az idősebb asszonyok vasárnap a mezőn dolgoztak, ami a saját közösségében elképzelhetetlen volt.

A művész úgy véli, az emberiség előbb-utóbb visszatér az ősi rendhez, mert a fékeveszett rohanás a pusztulásba vezet. Szerinte a hetedik nap az emberé, aki megembereli magát és legyőzi önmagát. A Jóistennek nincs szüksége az emberekre, hanem az embereknek van szükségük arra, hogy tiszteljék és dicsérjék őt. A régi világban az emberek nem szedték szét és magyarázták agyon a dolgokat, hanem inkább megélték azokat.

A megélés által kapunk részt az isteniből, és ez ad erőt. A művész az együttesével kísérletezett azzal, hogy bemutassa ezt a folyamatot a koncerteken. A koncert elején jelképesen meghívták a mindenséget és az ősöket, hogy felkészítsék a hallgatókat arra, milyen volt az a világ, amelyben ilyen gazdag volt a hang és a skála.

A művész szerint a régi emberek egész életükön át énekelték és hallgatták ezeket az énekeket, így éltek évszázadokon át isteni harmóniában, és ezek a dallamok beleivódtak minden porcikájukba. Ebből merítettek erőt. A művész szerint a hit segített a csángóknak megmaradni a történelem viharaiban magyar iskola és magyar mise nélkül Moldvában. Ahol hit van, ott igazság is van, és ott tiszteletben tartják egymást az emberek.

A művész reméli, hogy a szobrai is erre a transzcendens erőre emlékeztetnek. A régi húsvétok mások voltak, mint a mostaniak. Nem vásároltak ajándékot, hanem kifejezték a megújulást, például egy új ruhadarab által, amit általában maguk varrtak. Régen az ünnepnapokon az emberek kívül-belül átváltoztak, és nem illett csúnyán beszélni, hanem meg kellett bocsátani a haragosoknak, keresni a barátságukat és azon töprengeni, hogyan lehetne feloldani a nézeteltéréseket.

A művész emlékszik, hogy a nagymise után az emberek kezet fogtak és kiengesztelődtek, mert nem lehetett haragosokkal a húsvétba menni. A böjt nem volt kötelező, hanem akarni kellett. Húshagyó kedden volt az utolsó bál, és a dédanyja hamuval dörzsölte ki az edényeit, hogy ne maradjon bennük zsiradék. A böjt alatt kását, kásaleveseket és babot ettek. A férfiaknak, akik nehéz munkát végeztek, enniük kellett, de az idősebbek és a fiatalok böjtöltek. A családok legalább egy évre előre gondoskodtak az élelemről, ami biztonságot adott, de még nagyobb biztonságot adott az, hogy az emberek hittek Istenben.

A virágvasárnapon az asszonyok elkezdtek takarítani és kimeszelték a házat. Nagypénteken és nagyszombaton tojást festettek és kalácsot sütöttek. A festett tojás vizét az arcukra kenték, hogy szépek legyenek. Azt is mondták, hogy minél többet imádkozik valaki, annál szebb lesz az arca. A művész szerint a régi világnak a gyönyörűségei mellett megvoltak a maga gyengeségei is, például rengeteg iszákos ember volt Csángóföldön. Szibériában tudta meg, hogy az elgyökértelenedés okozza egy nép alkoholizmusát.

A művész szerint sokat kell kutatni, hogy rájöjjünk, miben rejlett őseink fantasztikus tudása és ereje. Gyermekkorában azt mondták neki, hogy valamit csak úgy tudunk megtalálni vagy ellesni, ha megérdemeljük. A csángó embereknek elképesztő nagy tudásuk volt, és a régi csángó világ az élet tudását ismerte és hagyományozta évszázadokon át. Ezt úgy lehetett megtanulni, hogy valaki ott élt és megélte.

A művész szerint a sok gyermek volt az igazi gazdagság. A városba való költözés sokat változtatott ezen, hiszen az emberek kiszakadtak a családi kötelékből, és úgy sokkal nehezebb gyermeket vállalni és felnevelni. A régi csángó világban a gyermekhalálról is másképpen gondolkodtak. Ha meghalt egy kisgyermek, nem siratták, hanem angyalkának öltöztették. Azt mondták, hogy visszahívta a Jóisten. A művész dédapja egy járványban elvesztette mindegyik gyermekét, de nem adta fel az életét, és újabb gyermekei születtek.

A művész az első csángó, aki Kossuth-díjat kapott. Édesanyja a Pietà domborművét látva azt mondta, hogy olyan szép, mintha nem is ő csinálta volna. A művész szerint ha valami igazán jól sikerül, akkor azon érződik, hogy nemcsak az ember, hanem az Úristen is benne van a dologban.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk számos olyan nyelvi elemet tartalmaz, amelyek érzelmi hatást kívánnak elérni az olvasónál. Például a „fékeveszett rohanás a pusztulásba vezet” kifejezés drámai és negatív képet fest a jelenlegi társadalmi helyzetről.
• A cikkben több feltételezés is következtetésként van tálalva. Például az az állítás, hogy a mai kor nehézségei abból adódnak, hogy az emberek eltávolodtak Istentől, egy vélemény, amely nincs objektív bizonyítékokkal alátámasztva.
• A cikkben szereplő állítások egy része nehezen ellenőrizhető, mivel a művész személyes tapasztalataira és hitére épülnek. Például az a kijelentés, hogy a régi világban az emberek jobban megélték a dolgokat, mint manapság, szubjektív megítélés kérdése.
• A cikk konklúziója az, hogy a modern társadalom eltávolodott a hagyományos értékektől és a vallástól, ami negatív következményekkel jár. A cikk a hit és a hagyományok fontosságát hangsúlyozza a társadalmi problémák megoldásában.
• Az esemény hatása a magyar közéletre nehezen megjósolható. A cikk felhívhatja a figyelmet a hagyományos értékek megőrzésének fontosságára, de polarizáló hatása is lehet, mivel a vallás és a hagyományok megítélése eltérő lehet a különböző társadalmi csoportokban.

(Forrás: demokrata.hu)