A Pannon Filharmonikusok vezető karmestere értékeli az elmúlt évét

OkosHír: A Pannon Filharmonikusok (PFZ) vezető karmestere több mint egy éve tölti be ezt a pozíciót. Saját bevallása szerint korábban főként az opera műfajára koncentrált, karmesterként az Operaházban, művészeti vezetőként a Szegedi Szabadtéri Színpadon, valamint a Bartók Plusz Operafesztivál alapító zeneigazgatójaként Miskolcon. A PFZ művészeivel először a Pécsi Nemzeti Színház operaelőadásaiban dolgozott együtt. A karmester elmondása szerint a szimfonikus zenekar élén többek között Verdi Requiemjét, Liszt Dante-szimfóniáját és Alekszej Ribnyikov műveit vezényelte. Véleménye szerint a zenekarral közös a nyelv, ismerik egymás ízlését, és sokat tanultak egymástól. Két fő motivációja volt a vezető karmesteri poszt elfogadásában: a pécsi Kodály Központ hangversenyterme, amely szerinte alkalmas opera előadásokra, valamint a „szép XX. század” szerzőinek bemutatása a közönségnek.

A „szép XX. század” kifejezéssel a karmester arra utal, hogy a közönség nem ismeri kellőképpen ennek a korszaknak a zeneirodalmát. Azt állítja, hogy a századforduló és a század eleje még ismert, de a század második felében alkotó szerzők művei kevésbé jutottak el a koncerttermekig. Szerinte emiatt a közönségben kialakulhatott az a vélemény, hogy a XX. századi zene nem hallgatható és érthetetlen.

A karmester szerint a 70-es, 80-as és 90-es években az a szemlélet uralkodott, hogy a világ annyira negatív, hogy ebben a világban szép zenét írni nem lenne őszinte. Állítása szerint a komolyzene ideológusai és kritikusai úgy vélték, hogy a művészetnek a zűrzavar tükrözése a feladata. Szerinte a kritikusok nyomása ebbe az irányba terelte a zeneművészetet, a zeneszerzők pedig vagy vállalták ezt, vagy nem szólaltak meg a műveik. A karmester véleménye szerint elfelejtődött, hogy a szépség is létezik, és nem csak a világ nyomorúságát kellene megfogalmazni a zenében. Úgy véli, a művészetnek kiutat kell mutatnia egy jobb világ felé.

A karmester szerint ennek az ideológiának a következménye, hogy a közönség a populárisabb műfajokhoz fordult. Szerinte a klasszikus zenei élet óriási bázist veszített, ami egzisztenciális válságot okozott a magas művészetben. Azt állítja, hogy a politika a közérdeklődésre számot tartó területeket támogatja, de mivel a magas művészet társadalmi bázisa csökkent, a támogatása nem hoz elegendő szavazatot.

A karmester szerint egyes szerzők megérdemlik a rehabilitációt. Példaként említi Nino Rota Milliomos Nápoly című darabját, amelyet a kritikusok negatívan fogadtak, de a Bartók Plusz Operafesztiválon sikert aratott. Említi továbbá Erich Wolfgang Korngoldot, akinek a műveit szintén fontosnak tartja.

A Kodály Központot a karmester ideális helyszínnek tartja operaelőadások számára, mivel az akusztikája szerinte Európa legnevesebb koncerttermeiével vetekszik. Szerinte a zenekari árka alkalmas nagy létszámú zenekarok befogadására. A karmester szerint a századforduló és a XX. századi romantika szerzőinek darabjait teljes szépségükben lehetne bemutatni a Kodály Központban.

A karmester elmondása szerint korábban a zenészek körében az volt a jellemző, hogy nem akartak sokat dolgozni. A PFZ-nél viszont azt tapasztalta, hogy a művészi színvonal elérése a cél. Szerinte a zenei életben uralkodó felfogás ma már a másik végletbe esett, és a kapitalizmusban gyorsan kell művésznek lenni. Ez szerinte a zenész idegzetébe kerül. A PFZ esetében viszont a művészi munkára jut idő, és a művészek igénylik a fejlődést. A „szép XX. század” repertoárja szerinte jól illik a zenekarhoz, mivel bonyolult partitúrák és sokszínű hangzásvilág jellemzi.

A következő évadban a budapesti közönség a Müpában hallhatja a Pannon bérletet, amelyben többek között Ravel, Rahmanyinov, Berlioz, Alban Berg, Sibelius és Bartók művei szerepelnek. Fellépnek szólisták, mint Fabian Müller, Narek Hahnazarján és Heidi Stober, valamint karmesterek, mint Roberto Forés Veses, Bogányi Tibor és Varga Gilbert. A PFZ fellép a bécsi Musikvereinban és Eszéken is.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

Az eredeti cikk interjú formájában jelent meg, ami eleve szubjektív megközelítést feltételez. A karmester véleményét tükrözi a zenei élet helyzetéről és a Pannon Filharmonikusok szerepéről. A cikk több ponton is érzelmi töltetű kifejezéseket használ, például a „szép XX. század” kifejezés, ami egy szubjektív értékítéletet hordoz. A cikkben szereplő állítások, miszerint a 70-es, 80-as években a művészetnek kizárólag a zűrzavar tükrözése volt a feladata, egy leegyszerűsítő általánosításnak tekinthető.

A cikk konklúziója, hogy a Pannon Filharmonikusok a magas művészi színvonal elérésére törekszik, és a „szép XX. század” zeneszerzőinek bemutatásával kívánja gazdagítani a zenei életet. Az esemény hatása a magyar közéletre közvetetten jelentkezhet, amennyiben a klasszikus zenei élet népszerűsítésével hozzájárul a kulturális értékek megőrzéséhez.

(Forrás: demokrata.hu)
Kép: Demokrata