OkosHír: Megjelent az „Ellenállók 1944-45” című könyv, amely 104 olyan magyar ember történetét dolgozza fel, akik a német megszállás és a nyilas uralom idején valamilyen formában ellenálltak.
A könyv bemutatja, hogy az ellenállás sokféle formát ölthetett. A fegyveres harc mellett ide tartozott például egy rendszerkritikus kabaréműsor, adminisztratív akadályok gördítése a közigazgatásban, iratok eltüntetése, embermentés vagy éppen az „önmentés”.
A könyvben szereplő egyik történet Káldori Endréé, aki zsidó származású írószer-kereskedőként és töltőtolljavító kisiparosként a munkaszolgálatból megszökve, tiszti egyenruhát és hamis igazolványokat készítve mentette meg rokonait a nyilasok elől. Káldori nem kereste a kapcsolatot a cionista ellenállással, és a háború után sem folyamodott elismerésért. Tetteiről az utókor a most megjelent könyvből szerezhet tudomást.
A könyv szerkesztői a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársai. A kiadvány célja, hogy árnyaltabb képet mutasson a hazai ellenállásról, amelyben nem csak kommunisták vettek részt.
A március 25-i könyvbemutatón Ablonczy Balázs történész megjegyezte, hogy sok ellenálló politikai múltja nem volt „makulátlan”. Az egyes szereplők motivációi és tettei sokszínűek voltak, és a háború végkifejlete felől lehetett csak pontosan megítélni azokat.
A könyv bemutatja, hogy a magyar függetlenségi hagyomány sokféle embert egyesített az ellenállásban. Ifjabb Pallavicini György őrgróf, arisztokrata például a német megszállás után a Nemzeti Kaszinóban próbált ellenállást szervezni. Szabó Zoltán feljegyzése szerint Pallavicini a Ganz gyár helyett a Kaszinót választotta, de a munkásosztálytól való elzárkózás szándéka nem igazolható. Pallavicini részt vett a sikertelen kiugrási kísérletben, majd a háború után egy szovjetunióbeli munkatáborban halt meg.
Ezzel szemben Zsabka Kálmán az alvilágból érkezett, és korábban antiszemita nézeteket vallott. Zuglóban fegyveres csoportot szervezett, amely katonaszökevényeknek és üldözött zsidóknak nyújtott védelmet.
A könyvben szerepel Borbás Gáspár, az FTC és a válogatott labdarúgója is, aki ügyvédként zsidó kollégáinak és ügyfeleinek segített. Teller Miksa, Teller Ede édesapja háláját fejezte ki Borbásnak a háború után.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaA kötet bemutatja Vasdényey István rendőrfelügyelőt is, aki a kistarcsai internálótábor parancsnokaként a Gestapo Fogházviseltek Köre nevű szervezet szerint „személyi biztonságát is kockára téve” sok rabot szabadon engedett, köztük zsidó származásúakat is. Vasdényey hamis okmányokkal fiatalokat mentett ki a táborból.
A könyvben szereplő 104 portré azt mutatja, hogy az ellenállók nem számoltak a következményekkel, amikor cselekedni kezdtek. A kiadvány bemutatja, hogy az ellenállók között voltak államtitkárok, lelkészek, miniszterfeleségek, püspökök, kommunisták és plébánosok is.
A könyv különlegessége, hogy a látszólag önálló életrajzok mellett jelöli a személyes kapcsolódásokat, rámutatva az ellenállók sűrű kapcsolati hálójára, amely a háború előtt szövődött hivatalos és magánjellegű kapcsolatokra épült.
A könyv szerkesztői Bartha Ákos, Kiss Réka és Szekér Nóra. A kiadó a NEB Hivatala, az ára 6990 forint.
Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése
Az eredeti cikk számos olyan nyelvi eszközt használt, amelyek célja az olvasó érzelmi befolyásolása volt. Például a „emberségből jelesre vizsgáztak”, „nyilas őrület”, „vérgőzös zsidófaló” kifejezések erős érzelmi töltettel rendelkeznek, és befolyásolják az olvasó véleményét. A cikkben szereplő „makacs tévképzet” kifejezés feltételezi, hogy az olvasó egyetért a szerző véleményével, és elutasítja az eltérő nézeteket.
A cikkben szereplő állítások valóságtartalmát nehéz ellenőrizni, mivel nincsenek források megjelölve. A szakértői véleményekre való hivatkozások is hiányosak, ami csökkenti a cikk hitelességét.
A cikk konklúziója, hogy az ellenállás sokszínű volt, és nem csak kommunisták vettek részt benne. Ez az állítás valószínűleg helytálló, de a cikkben használt nyelvi eszközök és a források hiánya miatt nehéz objektíven megítélni.
Az esemény hatása a magyar közéletre valószínűleg korlátozott lesz, de a könyv hozzájárulhat a történelmi emlékezet ápolásához és az ellenállás sokszínűségének bemutatásához.
(Kép: Facebook/Nemzeti Emlékezet Bizottsága)
