Magyar kivándorlás az Egyesült Államokba: Történelmi áttekintés és családi sorsok

OkosHír: A 2020-as népszámlálás adatai szerint több mint 1,5 millió ember vallotta magát magyarnak az Egyesült Államokban. A történelmi Magyarországról a kivándorlás az 1880-as évek elejétől az első világháború előtti évtizedig volt a legintenzívebb.

Balogh Balázs, a Hun-Ren Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója szerint a valós szám megközelítheti a 2 milliót, ebből 650-700 ezer lehet a magyar etnikumúak száma. Az adatok szerint a kivándorlók főként az északkeleti vármegyékből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből (Seben, Fogaras, Kisküküllő vármegyékből), a Szerbiához tartozó Torontálból és a Dunántúlról, Veszprém vármegyéből származtak. A XIX. század végi kivándorlók főként az amerikai Közép-Nyugaton és a keleti parton telepedtek le, kezdetben a puhaszénövezet bányáiban (Pennsylvania, Nyugat-Virginia, Ohio), majd az acélgyárakban, vasöntödékben és vasútépítéseken dolgoztak.

A Trianon előtti Magyarországon a földéhség motiválta a kivándorlást, főként föld nélküli zsellérek és törpebirtokosok indultak útnak, azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsenek földvásárlásra. Sokan többször is visszatértek Amerikába munkát vállalni. A korabeli amerikaiak a magyarokat vándorfecskéknek nevezték. Öt év után lehetett állampolgárságért folyamodni, de a jogosultaknak csak egy része nyújtott be kérelmet. Az első világháború és a trianoni döntés sokak hazatérési terveit megváltoztatta.

Akik kint maradtak, iskolákat, templomokat és egyesületeket alapítottak. Balogh Balázs kutatásai szerint a többség beilleszkedett, a magyar munkaerővel elégedettek voltak. A feljegyzések szerint időnként a magyarok viselkedése okozott problémákat, például verekedések és itallal összefüggő rendbontások.

Bakos Réka, az Óhazából az Újvilágba című könyv társszerkesztője szerint a kivándorolt magyarok körülbelül egyharmada tért haza. Szerinte, négy generációra vetítve, akár milliók is élhetnek Magyarországon, akiknek ősei megjárták Amerikát.

Bakos Réka családtörténeti kutatásai során találta meg dédmamája nevét amerikai hajóslistákon. Dédnagyapja 1905-ben, dédnagyanyja 1909-ben vándorolt ki Pittsburghbe, ahol össze is házasodtak. Dédnagyapja azért ment ki Amerikába, hogy az ott megkeresett pénzből visszavásárolja a család eladott földjeit.

Bakos Réka és Szabon János egy családfakutató csoportban találkoztak, és elhatározták, hogy összegyűjtik az amerikás magyarok leszármazottait. Kezdeményezésük nagy érdeklődést váltott ki, és egy Facebook-csoportban gyűjtötték a családi történeteket, fényképeket és dokumentumokat. A történeteket egy kötetben adták ki, melyben több mint negyven szerző, többségükben leszármazottak írták meg családi történeteiket.

A kötetben szereplő történetek között van például Bakos Réka dédnagyapjának Amerikában maradt öccsének leszármazottjainak története. Harmad-unokatestvére, Franklin Deak elmesélte, hogy nagyszüleinek két csecsemőkorú gyermeke is tüdőbetegségben halt meg Pittsburghben a szennyezett levegő miatt. A harmadik gyermek végül az Atlanti-óceánon született, miközben a család visszatért Magyarországra.

Szabon János családtörténeti kutatásai során egy padláson talált fényképet, amelyen dédapjának sógora szerepelt, aki kivándorolt Amerikába. Később a világhálón találkozott a férfi egyik leszármazottjával, és kiderítette, hogy a férfi hazatért Magyarországra, és ott is halt meg.

Az Óhazából az Újvilágba című kötet a kivándorolt magyarok történeteit mutatja be. A szerkesztők már a második köteten dolgoznak.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikk érzelmi hatást próbált kelteni az olvasóban olyan szavakkal, mint „megrázó”, „lélekemelő”, „bátorság” és „erőfeszítések”. Továbbá, a cikk a „kulákok” szó használatával negatív konnotációt alkalmazott egy adott csoporttal szemben.
• Feltételezések: A cikkben feltételezésként szerepelt, hogy a kivándorolt magyarok harmada tért haza, és ebből következtetéseket vontak le a mai Magyarországon élő potenciális leszármazottak számára. Ez a következtetés nem feltétlenül megalapozott, mivel a leszármazottak számát számos tényező befolyásolhatja.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások nagyrészt tényeken alapulnak, azonban a pontos számadatok (pl. a kivándoroltak száma) becsléseken alapulnak, melyek forrása nem minden esetben volt megjelölve.
• Konklúzió: A cikk a kivándorolt magyarok történetét mutatja be, kiemelve a nehézségeket, a beilleszkedést és a családi kapcsolatok fontosságát. A konklúzió szerint a kivándorlók történetei fontosak a közösségi emlékezet számára.
• Hatás a magyar közéletre: A cikkben leírtak hozzájárulhatnak a magyar identitás és a diaszpórával való kapcsolat erősítéséhez. A családi történetek bemutatása segíthet a múlt megértésében és a jövő tervezésében.

(Forrás: demokrata.hu)