Az angliai Corby városában a British Steel Corporation a nyolcvanas évek elején bezárta veszteséges acélgyártó üzemét. A gyár területén felhalmozódott ipari hulladék jelentős mennyiségű volt. A városi tanács 1984 és 1999 között városrehabilitációs program keretében megkezdte a gyár lebontását és a terület rendezését. A munkálatok során a mérgező hulladékot, földet és iszapot a város másik felén lévő kőbányába szállították.

A szállítást nyitott teherautókkal végezték, melyek a lakott területen haladtak át. Az anyagok az utakra kerültek, száraz időben pedig por formájában a levegőbe jutottak. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években Corbyban a születési rendellenességek, például végtaghiányok száma megnőtt.

Az érintett anyák erőfeszítéseket tettek annak bizonyítására, hogy összefüggés lehet a gyár lebontása és a születési rendellenességek között. A Netflixen bemutatott brit minisorozat, a Toxic Town ezt a témát dolgozza fel.

A Corby városa ellen 2009-ben hozott ítélet volt az első brit polgári peres ügy, amelyben megállapították az összefüggést a levegőbe kerülő mérgező vegyületek gondatlan kezelése és a születési rendellenességek között.

Susan McIntyre, az egyik érintett anya, akkor kezdett gyanakodni, amikor kórházban találkozott egy másik anyával, akinek szintén születési rendellenességgel született gyermeke. Később egy újságíró telefonhívása ösztönözte őket arra, hogy összefogjanak. Egy 1999-ben megjelent cikk a Sunday Times-ban arról számolt be, hogy több gyermek is végtaghiányosan született Corbyban, az egykori acélgyár és a hulladéklerakó közelében. A cikk szerint az acélgyár területén és a hulladéklerakóban a környezetvédelmi előírásokat meghaladó mennyiségű arzént, cinket, bórt és nikkelt találtak a tisztítás után is.

Az újságcikk hatására egy ügyvéd kereste meg az érintett anyákat, és elindították a polgári peres eljárást.

A Time magazin cikke szerint a sorozat karaktereit ihlető anyák részt vettek a Toxic Town elkészítésében, és beszámoltak a városban uralkodó körülményekről. Tracey Taylor, akinek gyermeke napokkal a születése után meghalt, elmondta, hogy a környéken mindent finom por borított. Maggie Mahon férje a telep rehabilitálásán dolgozott teherautósofőrként. Mahon elmondása szerint a férjének a kertben kellett leporolni a vörös port a ruhájáról. A gyermekük végtagdeformitással született, és több műtétre volt szüksége.

Az 1999-ben megjelent újságcikk és a bírósági ítélet között tíz év telt el. A városi tanács egy korábbi dolgozója által átadott dokumentumok segítették az anyákat abban, hogy bizonyítsák a városi tanács hanyagságát.

A bíróság kimondta, hogy az 1989 és 1999 közötti születési rendellenességek halmozódását a városi tanács által kezelt telephelyeken tárolt szennyező anyagok okozták, melyeket nem megfelelő körülmények között szállítottak.

A bíróság a Corby városi tanácsát gondatlanságból elkövetett balesetért találta felelősnek, mivel a szennyezett sár és por terjedését engedélyezték. 2010 áprilisában a városi tanács 14,6 millió fontot fizetett a családoknak. A Corbyban történtek miatt nem emeltek vádat senki ellen.

Egy 2021-es tanulmány szerint Angliában és Walesben több ezer hulladéklerakó található, melyek közül sok veszélyes hulladékot tárol. Ezen lerakók közül több lakóházak, üzletek, éttermek vagy iskolák alatt fekszik.

A sorozat producere szerint a Corbyban történtek megfilmesítésével a cél az volt, hogy felhívják a figyelmet az ilyen esetekre, és segítsenek megelőzni azokat.

Elemzés

Az eredeti cikk számos nyelvi eszközzel próbált hatni az olvasóra, például érzelmi túlzásokkal („iszonyú valósága”), minősítő jelzőkkel („mérgező város”), és a „brit Erin Brokovich” jelzővel, ami egy pozitív konnotációjú hasonlat. A cikkben következtetésként tálalt feltételezések is szerepeltek, például amikor azt sugallták, hogy a sorozat célja „tudatosítani, hogy ilyenek ne történhessenek meg újra”.

A cikkben tett állítások alapvetően megfelelnek a valóságnak, amennyiben a hivatkozott források (újságcikkek, bírósági ítélet, tanulmány) hitelesek. Azonban a cikk nem mutat be ellentétes véleményeket vagy alternatív magyarázatokat, ami csökkentheti az objektivitását.

A cikkben leírtakból arra a konklúzióra lehet következtetni, hogy a gondatlan ipari hulladékkezelés súlyos egészségügyi következményekkel járhat, és a hatóságok felelőssége, hogy megvédjék a lakosságot a környezeti ártalmaktól. Az eset rávilágít a környezeti igazságtalanságokra és a közösségek küzdelmére a felelősségre vonásért.

Az esemény hatással lehet a magyar közéletre azáltal, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelmi szabályozások betartásának fontosságára és a hatóságok felelősségére a lakosság egészségének védelmében. Az eset tanulságai felhasználhatók a magyarországi környezetvédelmi politika és gyakorlat fejlesztésére, valamint a lakosság környezettudatosságának növelésére.

(Forrás: 444.hu)