A lakhatási tőkeprogram keretében az állam 300 milliárd forintnyi forrást biztosít. A programhoz várhatóan 100-250 milliárd forint magántőke kapcsolódik. A beruházók a rendelkezésre álló tőkét hitellel is kiegészíthetik. A tőkeprogram legfeljebb 7 éves futamideje alatt a pénzösszeg várhatóan kétszer fordul meg ingatlanfejlesztésekben.

Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője szerint a program keretében 1000-2000 milliárd forintnyi fejlesztés valósulhat meg a következő hét évben, ami ideális esetben 50-60 ezer lakás megépítésére lehet elegendő.

A szakértő szerint a lakáspiacon nem feltétlenül ott van nagyobb kínálat, ahol a legnagyobb a kereslet. Budapesten és az ipari beruházásokkal érintett egyetemvárosokban a lakásárak emelkednek, és a kiadó lakások száma is alacsony.

Balogh László példaként említette Budapestet és Debrecent, ahol az eladó lakások átlagos négyzetméterára 1,1 millió, illetve 890 ezer forint, míg az átlagos bérleti díjak 250 ezer, illetve 230 ezer forint.

A program sikere a szakértő szerint attól függ, hogy milyen áron kerülnek piacra az új lakások. Ha a tőkeprogram keretében megépülő lakások nagy számban és megfizethető áron lesznek elérhetők, az versenyhelyzetet teremthet a használt lakások piacán is.

A Nemzetgazdasági Minisztérium korábban 1,2 millió forintos négyzetméterárat tartott elfogadhatónak az új lakások esetében. A pályázati felhívásban nincs konkrét elvárás a megépült lakások költségszintjére vagy eladási árára vonatkozóan. Az MFB Invest Zrt. a pályázatok érdemi elbírálása során figyelembe veheti a megépülő lakások megfizethetőségét.

A lakásépítések száma a kétezres évek közepén érte el az évi 40 ezret. 2013 és 2016 között évente kevesebb mint 10 ezer új lakást vettek használatba. 2020-ban több mint 28 ezer lakás készült el. Az azt követő években 19-20 ezres nagyságrendben adtak át új lakásokat. 2023-ban kevesebb mint 14 ezer lakás épült. A tőkeprogram segítségével elérhető lehet az évi 25 ezer lakás.

Elemzés:

Az eredeti cikk több ponton is érzelmi hatást próbált elérni. Például a „dinamikus tempóban emelkednek” kifejezés a lakásárak növekedését hangsúlyozza, ami aggodalmat kelthet az olvasóban. A „hiánycikké váltak” kifejezés a kiadó lakások helyzetét dramatizálja. A cikkben Balogh László véleménye van kiemelve, mint szakértői álláspont, ami befolyásolhatja az olvasó véleményét a programról.

A cikk feltételezéseket is tartalmaz, például azt, hogy a program segítségével „reális cél lehet, hogy évente 25 ezer lakás épüljön meg”. Ez a kijelentés nem tényeken alapul, hanem egy jövőbeli lehetőségre vonatkozó becslés. Valamint az is feltételezés, hogy „Ha több tízezer új lakás kerülne piacra megfizethető áron a következő években, az nemcsak az ingatlanárakat tarthatná kordában, de a lakásállomány és az ott élők életminőségének javulását is eredményezhetné.”

A cikkben szereplő állítások nagyrészt megfelelnek a valóságnak, amennyiben a szakértői véleményeket és a minisztériumi várakozásokat tényként kezeljük. Azonban a program tényleges hatásai csak a jövőben lesznek láthatóak.

A cikk konklúziója az, hogy a lakhatási tőkeprogram potenciálisan javíthatja a lakáspiac helyzetét, de a siker nagymértékben függ a megépülő lakások árától és a program részleteinek kidolgozásától.

A program hatása a magyar közéletre abban állhat, hogy befolyásolhatja a lakhatási körülményeket, az ingatlanpiaci árakat és a lakásépítési szektor teljesítményét. Ha a program sikeres lesz, az javíthatja a lakosság életszínvonalát és növelheti a gazdasági aktivitást.

(Forrás: portfolio.hu)