A több mint ötven évig fennálló Aszad-rendszer tizennégy évnyi háború és embargó után összeomlott. A szankciók következtében a Hajat Tahrir al-Sham (HTS) által vezetett iszlamista csoportok átvették a hatalmat Szíriában, beleértve a fővárost, Damaszkuszt is. Ez a változás a szíriai keresztény közösségek helyzetére is hatással van.
A HTS hatalomátvétele után Ahmed al-Sharaa ideiglenes elnök találkozott a közel-keleti keresztény egyházak vezetőivel, hogy biztosítsa őket közösségeik jogairól. Az Aid to the Church in Need (ACN) katolikus szervezet szerint a nemzetközi figyelem Damaszkuszra korlátozza az új kormány esetleges intézkedéseit a nagyvárosokban. Ugyanakkor a szervezet információi szerint a kisebb városokban, mint Homsz és Hama, a helyzet eltérő. A szervezet szerint dzsihadisták felszólítják az embereket az iszlám hitre való áttérésre, és a nőket burka viselésére kötelezik.
Az ACN jelentése szerint a keresztények Homszban és Hamában nem tudnak dolgozni, és sokan otthon maradnak a félelem miatt. A Keresztények völgyeként ismert területen a ki- és beutazás nehézségekbe ütközhet, mivel a fegyveresek időnként útzárakat állítanak fel, megtagadják az áthaladást, és sarcot követelnek azoktól, akik nem térnek át az iszlámra. December közepén Homszban egy családot meggyilkoltak otthonukban. Egy hónappal később Homszban a HTS-hez köthető fegyveresek keresztény szobrokat rongáltak meg. Februárban Homszban fiatalok randalíroztak egy keresztény temetőben, akiket a hatóságok egy szóbeli figyelmeztetés után elengedtek.
Hama városában az Antiochiai Ortodox Patriarchátus püspökségét lőtték szét, és megkíséreltek betörni a templomba. Maaloulában, a világ utolsó arámi nyelven beszélő településén a HTS-hez köthető fegyveres csoportok muszlim családokat telepítettek be a faluba. A HTS elődszervezete, az al-Nuszra Front korábban elfoglalta a települést és kivégzett embereket.
Damaszkusz keresztény negyedeiben erődemonstrációkat tartanak, az al-Kaida és az Iszlám Állam zászlaját lobogtatva. A szíriai konfliktus előtt a lakosság 10–15 százaléka volt keresztény. A 2011-es tüntetések után a keresztények számára világossá vált, hogy az Aszad-rendszert megbuktatni kívánó csoportok iszlamista ideológiát képviselnek.
Az iszlamista fegyveresek számos keresztény közösséget pusztítottak el, vagy kényszerítették elmenekülni. Az Iszlám Állam felszámolta a Hábúr folyó mentén fekvő asszír települések keresztény lakosságát. Palmürában nem maradt keresztény család. Aleppóban a keresztények száma jelentősen csökkent. Idlib tartományban a keresztények száma szintén drasztikusan lecsökkent. A keresztények többsége elhagyta Szíriát, számuk a lakosság alig 2 százalékát teszi ki.
Karácsony előnapján a HTS-el szövetséges Turkesztáni Brigád felgyújtotta az észak-hamai Suqaylabiyah város karácsonyfáját. Erre válaszul a keresztények tüntetéseket tartottak. A HTS igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, de a keresztények elleni atrocitások folytatódtak. Suqaylabiyah város Hagia Szophia kápolnáját feldúlták, majd befalazták.
Egyes források szerint a Szíriában maradt keresztények többsége elhagyná az országot, ha tehetné. A Soldiers of Christ online szavazásán a válaszadók többsége az ország elhagyása mellett szavazott.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaElemzés
Az eredeti cikk számos olyan nyelvi eszközt alkalmazott, melyek célja az olvasó érzelmi befolyásolása volt. Például a „totális embargó”, „teljesen kimerült és kivérzett”, „nem ígér szép jövőt az amúgy is megtépázott keresztény közösségeknek” kifejezések negatív konnotációval rendelkeznek, és a helyzet súlyosságát hangsúlyozzák. A cikk következtetésként tálalt feltételezéseket is tartalmazott, mint például azt, hogy a találkozó a keresztény egyházi vezetőkkel csak „szemfényvesztés” volt, vagy hogy a Nyugat által elrendelt embargók miatt „legfőképp a civil lakosság, köztük a keresztény közösség szenvedte meg az elmúlt másfél évtizedet”. Ezek az állítások nem feltétlenül tükrözik a teljes valóságot, és túlzóak lehetnek.
A cikkben leírtak összességében megfelelnek a valóságnak abban a tekintetben, hogy a szíriai keresztény közösségek helyzete a konfliktus és a HTS hatalomátvétele óta nehéz. Azonban a cikk stílusa és a használt nyelvi eszközök miatt az olvasóban egyoldalú, negatív kép alakulhat ki a helyzetről. A cikkből arra a konklúzióra lehet következtetni, hogy a szíriai kereszténység a megszűnés felé tart, és a HTS hatalomátvétele tovább rontotta a helyzetet. Ez az esemény valószínűleg tovább mélyíti a vallási és etnikai feszültségeket a régióban, és növeli a bizonytalanságot a szíriai lakosság körében.
