A fiatalok iskolázottsági szintje Magyarországon 2014 és 2023 között csökkenést mutatott. A korai iskolaelhagyók aránya nőtt, míg a legalább középfokú végzettséggel és diplomával rendelkezők aránya csökkent az Európai Unió célkitűzéseihez és más tagállamokhoz képest. 2014-ben Magyarország a korai iskolaelhagyók arányát tekintve még a tagállamok alsó harmadában helyezkedett el, 2023-ra azonban ez a helyzet romlott. Az EU átlagában a korai iskolaelhagyás csökkent, míg Magyarországon növekedett.

A TÁRKI által kiadott, Varga Júlia által készített, „A fiatalok iskolai végzettségének változása Magyarországon és az Európai Unióban” című, 2024-es Társadalmi Riport a magyar fiatalok iskolai végzettségét vizsgálta az Európai Unió célkitűzéseihez és más uniós országokhoz viszonyítva a 2014 és 2023 közötti időszakban.

Az Európai Bizottság 2020-ban célkitűzéseket fogalmazott meg az iskolaelhagyás csökkentésére és a felsőfokú végzettségűek arányának növelésére. Korábbi célkitűzések is születtek az „Európa 2020” stratégiában (2010) és a „Fenntartható Európa 2030-ra” stratégiában (2021).

A 2020-ra kitűzött cél az volt, hogy a tagállamok a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkentsék, a felsőfokú végzettségű fiatalok (25-34 évesek) arányát pedig 40 százalékra növeljék. 2030-ra az iskolaelhagyók arányát 9 százalék alá kell csökkenteni, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát 45 százalékra kell emelni.

A korai iskolaelhagyók a 18 és 24 év közötti fiatalok, akiknek legfeljebb általános iskolai végzettségük van, és nem vesznek részt semmilyen képzésben. A korai iskolaelhagyás negatívan befolyásolhatja a munkaerőpiaci esélyeket és a továbbtanulási lehetőségeket.

Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya 2014-ben 11,1 százalék volt, ami közel azonos az EU átlagával (11,4 százalék). 2014 és 2016 között az arány 12,5 százalékra emelkedett, majd 2022-ig ezen a szinten maradt. Az EU országaiban eközben csökkenés volt megfigyelhető, így 2019-re elérték a 10 százalékos célt.

2023-ban Magyarországon az arány 0,2 százalékkal volt magasabb, mint 2014-ben, és 1,6 százalékponttal meghaladta a 2020-ra kitűzött uniós célt. A férfiak körében magasabb az iskolaelhagyók aránya. Az EU-ban a férfiak körében csökkent az arány, de a cél felett maradt, míg a nőknél javult a helyzet. Magyarországon a férfiaknál stagnált az arány, a nőknél pedig nem érte el az EU-s célkitűzést.

2023-ra 15 uniós ország érte el a 2030-ra kitűzött 9 százalékos célt. Románia, Spanyolország, Németország és Magyarország esetében az arány elmaradt a 2020-as célkitűzéstől is. Spanyolország és Románia javulást ért el, míg Németországban a migráció miatt nőtt a korai iskolaelhagyók aránya. Magyarországon belső okok, például oktatáspolitikai változások, iskolarendszeri problémák, a tanulók összetételének változása és a szelektív kivándorlás befolyásolhatták a negatív változást.

A legalább középfokú végzettséggel rendelkezők aránya Magyarországon 2014-ben 85,3 százalék volt, ami meghaladta az EU átlagát (81,9 százalék). Az EU-ban az arány nőtt, míg Magyarországon először csökkent, majd nőtt, végül ismét csökkent 2022-ig (83,7 százalék).

Magyarországon belül jelentős területi különbségek figyelhetők meg. 2023-ig Budapesten és négy megyében (Csongrád-Csanád, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Zala) a középfokú végzettségűek aránya elérte a 2030-ig kitűzött 90 százalékos célt, míg Nógrád megyében csak 72 százalékos volt. A középfokú végzettségűek aránya 11 megyében csökkent 2014 és 2023 között, öt megyében nőtt, három megyében pedig változatlan maradt.

A korai iskolaelhagyók aránya 12 megyében nőtt, 8 megyében csökkent. Békés megyében 132 százalékkal nőtt az arány. Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Veszprém megyében és Budapesten is kétszámjegyű növekedés volt megfigyelhető. 2023-ban hat megyében volt kisebb a korai iskolaelhagyók aránya, mint az uniós célérték, míg Nógrád megyében 25,5 százalék volt az arány.

A tankötelezettségi korhatár csökkentése Magyarországon növelhette a nem tanuló fiatalok arányát, különösen a 16-18 éves korosztályban. 2014 és 2022 között az EU átlagában nőtt az oktatásban résztvevők aránya a 15-19 és 20-29 évesek körében, míg Magyarországon csökkent.

A 2012 utáni oktatási reformok, például a tankötelezettségi korhatár csökkentése, a közoktatás irányításának központosítása és a szakképzési reformok befolyásolhatták a korai iskolaelhagyást. A tanulmány nem határozza meg, hogy melyik intézkedés milyen mértékben járult hozzá a romláshoz.

A 27 EU-ország átlagában 2014 és 2023 között nőtt a diplomás fiatalok aránya, 36 százalékról 43 százalékra. Magyarországon 2015 után csökkent az arány, majd 2021-ben növekedett a COVID-19 járvány miatti nyelvvizsga-amnesztia miatt. 2022-ben ismét csökkenni kezdett az arány, majd 2023-ra 30 százalék alá került.

2014-ben még kilenc uniós tagállamban volt kisebb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint Magyarországon. 2023-ra már csak Romániában volt alacsonyabb az arány. Az elmúlt 10 évben valamennyi tagállamban növekedett a diplomás fiatalok aránya, Románia és Magyarország kivételével, ahol csökkent.

A diplomások aránya Budapesten a legmagasabb (62,3 százalék), de regionális bontásban óriásiak a különbségek. Észak-Magyarország a legrosszabbul teljesítő európai régiók között volt (18,2 százalék), Észak-Alföld (22,6 százalék) és Nyugat-Dunántúl (22,9 százalék) is a legrosszabb uniós régiók közé tartozott.

A felsőfokú végzettségű fiatalok arányának csökkenésében a fiatal diplomások kivándorlása és a felsőoktatást érintő oktatáspolitikai döntések játszhattak szerepet.

Elemzés

• Az eredeti cikk nyelvi eszközei: Az eredeti cikk számos érzelmileg túlfűtött kifejezést és dramatizáló megfogalmazást használt, például „lesújtó tanulmány”, „brutális módon nőtt”, „még elkeserítőbb a kép”. Ezek a kifejezések arra szolgáltak, hogy az olvasóban negatív érzéseket keltsenek és megerősítsék a cikk által sugallt álláspontot.
• Feltételezések: A cikk több helyen is következtetésként tálalt feltételezéseket. Például, amikor a németországi iskolaelhagyás növekedését a bevándorlással magyarázza, vagy amikor a magyarországi romlást belső okokra vezeti vissza. Ezek az állítások nem feltétlenül megalapozottak, és más tényezők is szerepet játszhattak a jelenségben.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő adatok és statisztikák valósnak tűnnek, de a források hiánya miatt nehéz ellenőrizni a pontosságukat. Fontos megjegyezni, hogy a statisztikák önmagukban nem feltétlenül tükrözik a teljes valóságot, és a mögöttük meghúzódó okok összetettek lehetnek.
• Konklúzió: A cikk konklúziója az, hogy a magyar oktatási rendszer helyzete romlik, és nem képes megállítani az iskolaelhagyást és a képzettségi szint csökkenését. Ez a konklúzió nagyrészt a statisztikai adatokra épül, de figyelmen kívül hagyhat más releváns tényezőket, például az oktatás minőségét vagy a munkaerőpiaci igényeket.
• Hatás a magyar közéletre: A cikkben leírtak hatással lehetnek a magyar közéletre, mivel felhívják a figyelmet az oktatási rendszer problémáira. Ez ösztönözheti a politikusokat és a szakértőket arra, hogy foglalkozzanak a kérdéssel és megoldásokat keressenek. Ugyanakkor a cikk negatív hangvétele és dramatizáló megfogalmazásai polarizálhatják a közvéleményt és megnehezíthetik a konstruktív párbeszédet.

(Forrás: 444.hu)