Közel 287 millió forint kötbért fizetett a külügy Szijjártó magánrepülős utazásai miatt
Monori Marcell· 3 perc olvasás
Kép: Szijjártó Péter/Facebook
OkosHír: A 2022 és 2026 közötti parlamenti ciklusban összesen nyolc alkalommal fizetett kötbért a Külgazdasági és Külügyminisztérium lemondott magánrepülőgépek után, ami mintegy 286,9 millió forintos költséget jelentett a költségvetésnek. A tárca azután számolt el veszteséget a lefoglalt privát járatok miatt, hogy Szijjártó Péter volt miniszter a hivatalos utazásokat végül a Magyar Honvédség különgépeivel bonyolította le.
A külügyi tárca által kiadott hivatalos elszámolás szerint a korábbi kormányzati ciklus külföldi kiküldetései során nyolc esetben terhelték a költségvetést igénybe nem vett repülőgépek díjai. A dokumentumok alapján a minisztérium előzetesen kibérelte a magángépeket, ám a delegáció az indulás előtt mégis a honvédségi repülőgépek használata mellett döntött. A szerződések egyoldalú felbontása miatt keletkező kötbéreket az intézmény veszteségként volt kénytelen leírni.
A legjelentősebb egyedi kiadást egy 2024 szeptemberi kairói hivatalos út jelentette, amelyhez eredetileg magángépet rendeltek, a delegáció viszont végül a katonai légijárművel repült Egyiptomba. A visszamondott privát gépért 89 millió forintot fizetett ki a minisztérium. Repüléspiaci szakértők értékelése alapján a visszamondás után fizetett, több tízmilliós tételekre rúgó kötbérek szokatlanul magasnak számítanak a magánrepülés gyakorlatában.
Hirdetés
A hivatalos adatok nyilvánosságra hozatalát korábban közérdekű adatigénylésekkel próbálták elérni, ám a külügyi tárca az előző ciklusban még megtagadta az elszámolások kiadását. A minisztérium akkoriban a külügyi és nemzetközi szervezeti kapcsolatok védelmére hivatkozva zárta el az információkat, a most teljesített adatszolgáltatással viszont ismertté vált a lemondott utak teljes pénzügyi mérlege.
Narratíva és cél A 24.hu tudósításának célja a közpénzek pazarló felhasználásának bemutatása a korábbi kormányzati ciklus miniszteri utazásai kapcsán. A cikk azt a narratívát erősíti, hogy a párhuzamos gépfoglalások és a késői visszamondások indokolatlan, több százmilliós veszteséget okoztak az államnak.
Nyelvi eszközök A szöveg alapvetően tényszerű és adatközpontú, a minisztériumi nyilvántartásból szó szerint idézi az „igénybe nem vett különgépek” kategóriáját. Emellett a szerző egy szakértői véleményre támaszkodva nyomatékosítja a kiadások aránytalanságát, amikor rögzíti, hogy a kifizetett összegek „szokatlanul magasaknak számítanak”.
Forráskezelés A híranyag a külügyminisztérium hivatalos adatközlésére épül, amelyet egy névtelen „iparági forrás” megszólaltatásával egészít ki. Nem kapott viszont megszólalási lehetőséget a korábbi miniszter vagy a delegáció utazásszervezéséért felelős egykori stáb, így nem derül ki a lemondások közvetlen döntéshozói indoka.
Hiányzó kontextus A cikk nem fejti ki, hogy milyen diplomáciai, protokolláris vagy biztonsági szempontok tették szükségessé a magángép cseréjét katonai repülőre, sem azt, hogy a honvédségi gépek elérhetősége miért az utolsó pillanatban vált biztossá. Szintén elmarad az összehasonlítás más országok miniszteri delegációinak lemondási gyakorlatával és kötbérköltségeivel.
