A Pesti Magyar Színház vezetése nyilvános közleményben ismertette álláspontját az intézményt ért közösségi médiás és sajtóbeli bírálatokról. Az intézmény szerint összehangolt lejárató kampány zajlik ellenük, amiben visszatérő szereplők fogalmaznak meg vádakat. A közleményben a jelenlegi vezetés három korábbi munkatárs felelősségét emelte ki. Zalán János korábbi igazgató kapcsán azt állítják, hogy az épületet romló műszaki állapotban adta át. Ezt követően a színház saját forrásból több százmillió forintos felújítást hajtott végre.
A vezetés részletezte Kósa Péter Zsigmond volt gazdasági igazgató díjazását is. Állításuk szerint a szakember havonta közel 5,6 millió forint összdíjazásban részesült a megbízási szerződései alapján. A színház azt is felrója a volt gazdasági vezetőnek, hogy távozása előtt 233,7 millió forint értékű kötelezettséget vállalt el. A számlájukon lévő 339 millió forintból a zárolások után mindössze 34 millió forint maradt szabadon felhasználható. Nagybaczoni Nagy Katalin rendező kapcsán a vezetés kifejtette: a szakember nem elbocsátás miatt távozott. Egy műsorpolitikai nézeteltérés után a rendező maga nem vállalt újabb felkérést. A vezetőség visszautasította az ellehetetlenítésről szóló állításokat.
A hatósági eljárások és a jövőbeli tervek
A színház határozottan tagadja a munkahelyi abúzusra, megfélemlítésre vagy megfigyelésre vonatkozó vádakat. Azt javasolják a kritikusoknak, hogy állításaikat a hatóságok vagy a bíróság előtt bizonyítsák.
Az intézmény várja a korábbi gazdálkodással kapcsolatban megindult büntetőeljárás lezárását. Ezzel párhuzamosan a színház tovább folytatja művészeti tevékenységét és a betervezett bemutatókat.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés
A közlemény célja a Magyar Színház jelenlegi vezetését ért éles bírálatok és munkahelyi visszásságokról szóló vádak hatástalanítása. Az intézmény a szakmai és etikai kritikákat személyes vagy anyagi érdekek által vezérelt akcióként állítja be, hogy a közvélemény figyelmét a művészi és infrastrukturális sikerekre, valamint az előző vezetés hiányosságaira terelje.
A szöveg delegitimizáló kifejezéseket használ a kritikusok állításaival szemben. A sajtóban megjelent beszámolókat nem érdemi szakmai vitaként, hanem „összehangolt lejárató kampány” néven illeti, amivel eleve megbélyegzi a bírálókat. Emellett a vezetés a súlyosabb állításokat – mint az „abuzálásra, megfélemlítésre, megfigyelésre vagy más jogellenes működésre vonatkozó állításokat” – csomagban utasítja vissza, anélkül, hogy az egyes esetek konkrét részleteit érdemben cáfolná.
A forráskezelés egyoldalú: a közlemény név szerint megszégyeníti a korábbi igazgatókat és a rendezőt, miközben az érintettek válaszadási vagy védekezési lehetőségét kizárja a saját felületén.
A közleményből hiányoznak a megszólított korábbi vezető tisztségviselők és a rendező álláspontjai. Nem derül ki, hogy Kósa Péter Zsigmond szerződéseit kik hagyták jóvá, illetve pontosan milyen teljesítések álltak a 5,6 millió forintos díjazás mögött. Ugyancsak hiányzik a független vizsgálatok vagy belső auditok eredményeinek bemutatása, amely tárgyilagosan igazolhatná a vezetőség gazdasági és szervezeti állításait.
