A 21 Kutatóközpont május 22. és 26. között végzett telefonos felmérést 1000 fő bevonásával. Az adatok alapján a teljes népesség 64 százaléka, a véleményt formáló csoportoknak pedig 67 százaléka támogatná Sulyok Tamás lemondását. A válaszadók egyharmada ezzel szemben azt preferálja, ha az államfő kitöltené hivatali ciklusát.
A politikai preferenciák mentén jelentős különbségek mutatkoznak a válaszokban. Míg a Tisza Párt szavazóinak 88 százaléka várná el az önkéntes távozást, a kormánypárti szavazók körében ez az arány 8 százalék. Az egyéb pártok szavazói és a párt nélküliek körében 42 százalékos ez az arány.
A nemzeti egység és a megszólalások hiánya
A kutatás kitért az elnöki funkciók megítélésére is. A megkérdezettek kétharmada úgy nyilatkozott, hogy Sulyok Tamás nem képes megtestesíteni a nemzet egységét. A Tisza-szavazók 90 százaléka, míg a fideszesek 12 százaléka osztja ezt a véleményt. Emellett a válaszadók 56 százaléka véli úgy, hogy az elnök nem nyilvánult meg kellő mértékben a fontos közéleti kérdésekben.
Az elnöki szimpátia vizsgálatakor a válaszadók 51 százaléka jelezte, hogy Sulyok Tamás számára egyáltalán nem vagy kevésbé szimpatikus. Összehasonlításképpen: Novák Katalin esetében ez az arány 52, Schmitt Pálnál 45, Áder Jánosnál pedig 37 százalék. A 2010 óta hivatalban lévő elnökök támogatottsága a felmérés szerint elmarad a rendszerváltást követő első évtizedek államfőinek népszerűségi mutatóitól.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés
A cikk célja a jelenlegi államfő társadalmi beágyazottságának és legitimitásának megkérdőjelezése, a közvélemény-kutatási adatok politikai kontextusba helyezésével.
Az eredeti szövegben megfigyelhető a „kegyelmi botrányba belebukó” minősítés, amely érzelmileg terhelt keretbe helyezi a vizsgált személyt. A cikk a „népszerűtlenségével vetekszik” fordulatot használja, amely egy összehasonlító, negatív előjelű narratívát épít.
Bár a cikk hivatkozik a 2010 előtti elnökökre, nem fejti ki a politikai rendszer és a médiafogyasztási szokások változását, amelyek jelentősen befolyásolhatják az elnöki intézmény megítélését. A „népszerűség” mérése és annak változása a teljes politikai ciklus alatt nem kapott részletes elemzést.
Kép: Sulyok Tamás/Facebook
