Radnóti Ákos, Győr korábbi alpolgármestere hosszú idő után jelent meg a nyilvánosság előtt a bírósági tárgyaláson. A politikus 2023-ban mondott le tisztségéről, majd visszavonult a közélettől. A bíróságon kijelentette, hogy továbbra is a városban él, és jelenleg irodai alkalmazottként dolgozik. A tanúvallomás során elmondta, hogy korábbi, határozott vezetői stílusa miatt számos konfliktusa keletkezett, ami hozzájárult közéleti szerepvállalásának lezárásához.
A vád és a védekezés álláspontja
Az ügyészség szerint a GYHG korábbi ügyvezetője és egy alvállalkozó 2020-ban 758 millió forint vagyoni hátrányt okozott a városnak. A vád alapja, hogy az ügyvezető indokolatlan vagy túlárazott szerződéseket kötött. A védelem ezzel szemben azt állítja, hogy a vádlottak csupán a polgármesteri utasításokat hajtották végre. Radnóti Ákost a bíróság azért idézte be, mert a vádlottak őt és P. Ivánt a városvezetés „kijáró embereként” azonosították, akik közvetítették Dézsi Csaba András utasításait.
Ellentétes emlékezetek a tárgyalóteremben
A tárgyalás során éles vita alakult ki a tanú és a II. rendű vádlott, A. Alexander között a találkozók gyakoriságát illetően. Míg a vállalkozó több találkozót állított, Radnóti csak egyetlen, irodai megbeszélésre emlékezett. A volt alpolgármester hangsúlyozta, hogy a hivatalos ügyeket e-mailben, nem pedig telefonos meghívásokkal bonyolították.
A védőügyvéd elektronikus levelekkel szembesítette a tanút, amelyek operatív városüzemeltetési feladatokra vonatkoztak. Radnóti ezzel kapcsolatban kifejtette: a lakossági panaszok gyors orvoslása érdekében történő kommunikáció nem azonos az operatív irányításba való beavatkozással. Kijelentette továbbá, hogy pénzügyi vagy személyi döntésekben nem volt hatásköre, és nem tud arról, hogy a polgármester konkrét vállalkozók kiválasztására adott volna utasítást.
Tiszta.AI Manipuláció Elemzés
A cikk célja a GYHG-per körüli politikai és jogi felelősség kérdésének feltárása, különös tekintettel a volt városvezetés szerepére. A narratíva a tanúvallomások ellentmondásosságára épít.
A szöveg semleges, riport jellegű stílust alkalmaz. Kerüli a minősítő jelzőket, a konfliktusokat a felek közötti állítások ütköztetésével („A. Alexander:… Radnóti Ákos:…”) mutatja be.
A cikk nem tér ki a perben érintett többi tanú vallomásának részletes jogi következményeire, illetve arra, hogy az „operatív irányítás” és a „stratégiai döntés” közötti határvonal jogi értelmezése miként befolyásolhatja a büntetőjogi felelősséget.
