A budapesti Szentháromság téren megrendezett eseményen Rákay Philip az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést állította beszéde középpontjába. Felidézte Ferenc József és Sisi koronázását a Mátyás-templomban, amelyet a megbékélés szimbolikus pillanatának nevezett. Értékelése szerint a magyar nemzet akkor képes volt kezet nyújtani korábbi elnyomóinak a stabilitás érdekében.
A szónok párhuzamot vont a történelmi események és a jelenlegi geopolitikai helyzet között. Kijelentette, hogy napjainkban egy modern típusú kiegyezésre van szükség, amely nem kötelezi el az országot kizárólagosan egyetlen irányba sem. A többvektorú külpolitika jegyében a Nyugattal, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával és Törökországgal való jó kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta.
Politikai szövetségek és európai vízió
Beszédében kitért Orbán Viktor miniszterelnök nemzetközi kapcsolataira is, külön kiemelve a nyugat-európai partnereket. Rákay a patrióta politikusok csoportjaként hivatkozott azokra a szereplőkre, akikkel a magyar kormányfő együttműködik. Kifejezte várakozását, hogy ezek a szereplők a közeljövőben meghatározó pozíciókat töltenek majd be az Európai Unió intézményrendszerében.
A felszólalás zárásaként a résztvevők megtekinthették a „A szabadság vándorai” című előadást. Az esemény a 2026-os országgyűlési választási kampány egyik utolsó mozgósító rendezvénye volt a fővárosban.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés
A beszéd célja a magyar kormány „hintapolitikaként” is emlegetett külpolitikai stratégiájának történelmi és erkölcsi igazolása. A kiegyezést nem kényszerű kompromisszumként, hanem a magyar nemzet nagylelkűségeként („megbocsátottunk”) mutatja be, hogy ezzel legitimálja a jelenlegi, vitatott keleti kapcsolatokat.
A szónok a kollektív többes szám első személyt használja („Mi, magyarok”), amivel érzelmi egységet teremt a hallgatóság és a történelmi szereplők között. Az eredeti szövegben szereplő „szabadságharcunk eltiprói” és a „patrióta politikusok” kifejezések erős kontrasztot festenek a múltbeli ellenségek és a jelenlegi szövetségesek között, fekete-fehér keretbe foglalva a politikai teret.
A beszéd elhallgatja, hogy az 1867-es kiegyezés nem csupán erkölcsi „kéznyújtás” volt, hanem egy súlyos katonai vereség (Königgrätz) és gazdasági kényszer szülte megállapodás. Emellett a jelenlegi külpolitikai irányvonal kapcsán nem tesz említést az Európai Unióval és a NATO-val fennálló konfliktusokról, amelyeket a „minden irányba való nyitás” stratégiája generál.
Kép: Rákay Philip/Facebook
