A Pilis délkeleti részén, különösen a Kevélyek északi oldalán az elmúlt évben jelentősen bővült az illegális kerékpáros útvonalak hálózata. Takács Rita természetfilmes megfigyelései szerint a korábban háborítatlan, Natura 2000-es besorolású területeken olyan új nyomvonalak jelentek meg, amelyek Budakalászig nyúlnak. A területen nemcsak az utak kialakítása, hanem a kísérőjelenségek, például a tűzrakó helyek és a pirotechnikai eszközök maradványai is környezeti terhelést jelentenek.

A downhill kerékpározás speciális, nagy értékű technikai felszerelést igénylő extrém sport, amely az elmúlt két évben vált tömegessé Magyarországon. A sportág lényege a meredek lejtőkön való gyors ereszkedés, amihez a résztvevők gyakran saját maguk építenek akadályokat és ugratókat az erdőben. Az illegális pályákról ma már digitális térképek is elérhetők az interneten, ami tovább növeli a védett területek látogatottságát.

Ökológiai károk és talajerózió

Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőökológusa szerint a jelenség évtizedes probléma a Normafa, a János-hegy és a Széchenyi-hegy térségében is. A szakértő rámutatott, hogy a downhill kerékpárok robusztus felépítése és széles gumiabroncsai jelentős fizikai behatást gyakorolnak a talajra. A porózus kőzeteken és a vékony termőrétegen a folyamatos használat mély árkokat váj, ami megváltoztatja a terület vízháztartását.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) adatai megerősítik, hogy a terepi kerékpárosok száma a Covid-járvány óta látványosan megemelkedett. A hatóság szerint a kerékpárosok gyakorlatilag minden hegy- és dombvidéki térségben jelen vannak. A talaj tömörödése és a humuszréteg kopása miatt a csapadékvíz nem szivárog be a földbe, hanem lefolyik a nyomvonalakon, tovább mélyítve az eróziós árkokat. A regeneráció rendkívül lassú: néhány centiméternyi termőréteg kialakulása akár évszázadokig is eltarthat.

Hatósági tehetetlenség és jogi korlátok

A természetvédelmi szabályszegések szankcionálása nehézségekbe ütközik. A Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint bár a természetvédelmi szabálysértésért akár 200 ezer forintos bírság is kiszabható, az elkövetők azonosítása szinte lehetetlen. A rendőrség több eljárást is megszüntetett, mivel a kamerafelvételeken látható sportolók a bukósisak miatt nem voltak felismerhetők.

A természetvédelmi őrszolgálat kapacitáshiánnyal küzd. Országosan mindössze körülbelül háromszáz őr látja el a feladatokat, ami a szakemberek szerint nem elegendő a folyamatos jelenléthez. Bár történtek közös akciók a Készenléti Rendőrséggel, ezek csak eseti jellegűek. A Pilisi Parkerdő Zrt. mint vagyonkezelő nem rendelkezik hatósági jogkörrel, így csak tájékoztató és erdőrendészeti járőrözéssel tud közreműködni.

A közösség és a szövetség álláspontja

A Downhill Hungary közösség szerint a sportolók nem szándékosan károsítják a természetet, csupán a mozgásigényüket elégítik ki. Király Ármin, a közösség képviselője hangsúlyozta, hogy a tevékenységet nem üldözni, hanem szabályozni kellene. Véleménye szerint megfelelő infrastruktúra és ösvényrendszer kialakításával a konfliktusok kezelhetők lennének.

A Magyar Kerékpáros Szövetség (MKSZ) elhatárolódik a természetkárosítástól, de a megoldást ők is az alternatívák biztosításában látják. Sió Zoltán főtitkár szerint olyan fenntartható pályákra van szükség, amelyek egyszerre szolgálják a sportot és a védelmi szempontokat. Ugyanakkor az ökológusok szkeptikusak: a sportág szubkulturális jellege és az újdonságkeresés miatt kérdéses, hogy a legális pályák valóban elszívnák-e a forgalmat a védett erdőkből.

A helyzet rendezésére tett kísérletek, mint például a Pilisvörösvár térségébe tervezett 6,3 kilométeres kerékpáros pálya, egyelőre nem hoztak áttörést a védett területek tehermentesítésében. A párbeszéd a hatóságok, az önkormányzatok és a sportolók között folyamatos, de konkrét, minden fél számára elfogadható megállapodás még nem született.

(Forrás: telex.hu)

(Kép: Legális Downhill pálya Olaszországban – pexels.com – Andrea Crabbi)