A Szolnoki Törvényszék másodfokú döntésével lezárult az a büntetőeljárás, amelyben az ügyészség társtettesként, illetve bűnsegédként elkövetett önbíráskodással vádolta meg Tasnádi Pétert és társait. A vádhatóság álláspontja szerint a vádlottak „kényszerítő jelenlétüket” felhasználva próbáltak rábírni egy nőt egy bérleti szerződés aláírására.
Az eset 2021-ben történt, amikor egy férfi Tasnádi Péter segítségét kérte volt feleségével fennálló vitájában. A konfliktus forrása egy közös tulajdonú ingatlan volt, amelynek használatáért a férfi havi 80 ezer forint bérleti díjat követelt. A tárgyaláson elhangzottak szerint Tasnádi mediátorként lépett fel a felek közötti beszélgetésben, miközben három társa az épületen kívül várakozott.
A sértetti vallomás döntő szerepe
Bár az ügyészség 2022-ben vádat emelt, a Szolnoki Járásbíróság elsőfokú ítélete, majd a törvényszék jogerős döntése is a vádlottak felmentésével zárult. A bíróság mérlegelésében központi szerepet játszott a sértett nő vallomása. A nő a bíróság előtt kijelentette, hogy megbízott a vádlottban, és az egyezséget nem fenyegetés vagy kényszer hatására kötötte meg.
A bíróság megállapította, hogy bűncselekmény hiányában a vád nem tartható fenn. Az ítélet indoklása szerint a vádlottak jelenléte önmagában nem valósított meg jogellenes kényszerítést. Tasnádi Péter korábbi büntetései – aki összesen 16 évet töltött börtönben különböző vádak, például zsarolás és súlyos testi sértés miatt – a jelenlegi ügy jogi megítélését nem befolyásolták.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés
Az eredeti beszámoló egyensúlyozni próbál a felmentő ítélet ténye és a fővádlott negatív társadalmi megítélése között. A szöveg látens célja a fenyegetettség érzetének fenntartása („verőlegények”), még akkor is, ha a bíróság ezt cáfolta.
A forrás érzelmileg telített, stigmatizáló kifejezéseket használ. Példa: „Tasnádi és verőlegényként jellemzett társai”. Ez a megfogalmazás a vádlottak fizikai megjelenését automatikusan bűnös szándékkal azonosítja, függetlenül a tényleges cselekményüktől.
A szöveg hangsúlyosan idézi a vádirat feltételezéseit („kényszerítő jelenlét”), miközben a felmentés alapjául szolgáló legfontosabb tényt – miszerint a sértett maga vallotta, hogy nem kényszerítették – csak a cikk végén, rövidítve említi. Ez torzítja az olvasó igazságérzetét, mivel a „veszélyes bűnöző” képét helyezi előtérbe a jogerős bírósági döntéssel szemben.
(Kép: Tasnádi Péter Közösségi Oldala – fb képernyőkép)
