A tudományos konszenzus jelenleg 5000 évvel ezelőttre, Mezopotámia területére teszi az írásbeliség megjelenését. Ezt követték az egyiptomi, kínai és közép-amerikai rendszerek. Azonban a Saar-vidéki Egyetem kutatói olyan leleteket elemeztek, amelyek megkérdőjelezik ezt az időrendet.
A kutatócsapat Baden-Württemberg barlangjaiból származó, több mint 260 tárgyat vizsgált meg. A leleteken összesen 3000 karaktert, köztük pontokat, kereszteket és vonalakat azonosítottak. Egy mamutcsontból faragott állatfigurán például szabályos sorokba rendezett jelek láthatóak.
Statisztikai hasonlóság az ékírással
Christian Bentz, a tanulmány társszerzője szerint a jelek sűrűsége és elrendezése kommunikációs mintázatra utal. A statisztikai elemzések alapján ezek a kőkori jelsorok a mezopotámiai táblákhoz hasonló komplexitást mutatnak. Bár a jelek pontos jelentése egyelőre ismeretlen, a kutatók szerint ezek az írás korai alternatívái lehetnek.
A felfedezés azt sugallja, hogy az európai vadászó-gyűjtögető közösségek már a Homo sapiens afrikai vándorlása előtt használtak jelrendszereket. Ez a megközelítés átértelmezi az emberi kognitív képességek fejlődésének ütemét. A kutatás rávilágít a paleolitikumi ember absztrakt gondolkodásának mélységére és az információ tárolásának igényére.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés
A forrásszöveg célja egy tudományos szenzáció bemutatása, amely alapjaiban írhatja át a civilizációtörténetet. A narratíva a „forradalmi felfedezés” köré épül, az írás fogalmát kiterjesztve a dekoratívnak is tekinthető jelekre.
Az eredeti szöveg hatásvadász elemeket használ a figyelem felkeltésére, például: „Az első írás valójában 40 ezer évvel régebbi lehet, mint eddig gondoltuk”. Ez a megfogalmazás kész tényként tálalja a feltételezést. A „kezdetleges írás nyoma” kifejezés pedig érzelmi töltetet ad egy tudományos hipotézisnek.
A szöveg kizárólag a felfedezést tevő kutatócsoport egyik tagját, Christian Bentzet idézi. Hiányzik a független szakértői vélemény vagy a hagyományos régészeti álláspont képviselője, aki árnyalhatná a „szimbólum” és az „írás” közötti különbséget.
A szöveg elhallgatja, hogy az akadémiai körökben éles vita folyik arról, mi számít írásnak (nyelv rögzítése) és mi proto-írásnak (emlékeztető jelek). Nem említi, hogy ezek a jelek alkalmasak-e komplex mondatok rögzítésére, vagy csupán számolásra, esetleg rituális célokra szolgáltak.
(Kép: Németország, pexels.com)
