OkosHír: A Fővárosi Ítélőtábla döntése értelmében a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány köteles kiadni a vagyonfelhasználásuk keretében kötött valamennyi szerződés lényeges adatát, miután az alapítvány fellebbezését elutasították.
Tóth Bertalan , az MSZP frakcióvezetője pénteken a Facebook-oldalán jelentette be, hogy az alapítvány fellebbezését követően az ítélőtábla fenntartotta az elsőfokú döntést. Az MSZP képviselője szerint a szocialisták az alapítvány költéseire vonatkozó információkat igényeltek.
Korábban a Magyar Hang című lap fordult az alapítványhoz szerződéses adatok igénylésével. Az alapítvány azonban megtagadta az adatok kiadását, arra hivatkozva, hogy a Magyar Hang külföldi finanszírozásban részesül, és az adatszolgáltatás „hazánk szuverenitása szempontjából aggályos”. Ezt követően Tóth Bertalan is adatokat kért az alapítvány gazdálkodásáról és szerződéseiről. Schmidt Mária alapítványa erre bírósághoz fordult, hogy mentesüljön az adatszolgáltatási kötelezettség alól.
Az elsőfokú bíróság úgy határozott, hogy az alapítványnak 15 napon belül elektronikus úton kell elküldenie a kért dokumentumokat, kizárólag a személyes adatok kitakarásával. Az alapítvány ezt a döntést fellebbezte meg.
Az Ítélőtábla indoklása és a közérdekű adatok joga
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla részben megalapozatlannak találta az alapítvány állításait. Az ítélőtábla szerint az alapítvány nem jelölt meg olyan konkrét döntést, amelynek előkészítését a dokumentumok kiadása problémássá tenné. Emellett az sem állta meg a helyét az érvelés, miszerint a kuratórium döntéseinek megküldésével eleget tettek az adatkérésnek, mivel Tóth a kuratóriumi ülések jegyzőkönyveit igényelte. Az Ítélőtábla az Alaptörvényre hivatkozva kiemelte, hogy „mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”
Márciusban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, Péterfalvi Attila is állást foglalt az ügyben. Akkor kijelentette, hogy „ki kell adni az adatokat”. Előzőleg Schmidt Mária a Szuverenitásvédelmi Hivatalnál érdeklődött az adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban. A Lánczi Tamás vezette hivatal közölte, hogy „az adatigénylések nem a magyar állampolgárok tájékoztatását, hanem idegen hatalmak érdekeit szolgálják”. Péterfalvi Attila azonban hangsúlyozta, hogy a „közhatalmi szerv kezelésében lévő, közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz” való hozzáférés joga „bárki számára biztosított”, függetlenül attól, hogy az igénylést magyar nyelven nyújtják-e be. Hozzátette: „Ezek nem érzékeny adatok, ez közpénz, a mi pénzünk.”
Az alapítványt megkerestük azzal kapcsolatban, hogy mikor és milyen formában tervezik publikálni az adatokat, információkat és dokumentumokat. Válaszukat közölni fogjuk.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés:
- Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja az volt, hogy tájékoztassa az olvasót a Schmidt Mária vezette alapítvány és az MSZP közötti perről, különös tekintettel a közérdekű adatok kiadásának megtagadására és az ezt követő bírósági döntésre. A cikk narratívája a transzparencia és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés fontosságát hangsúlyozza, szembeállítva az alapítvány ellenállásával és a Szuverenitásvédelmi Hivatal álláspontjával.
- Főbb elemzési pontok:
- Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora több helyen használ olyan megfogalmazásokat, amelyek finoman befolyásolják az olvasó percepcióját. Például a „Schmidt Mária hiába fellebbezett” kifejezés, bár tényszerűen az eredményre utal, egy enyhe elmarasztaló felhangot hordoz, mintha az alapítvány erőfeszítései eleve kudarcra lettek volna ítélve. A legmarkánsabb példa a Szuverenitásvédelmi Hivatal leírása „a kormány furkósbotjának számító” jelzővel. Ez egy erősen érzelmileg töltött, szubjektív minősítés, amelyet a cikk narrátora saját hangján, forrás megnevezése nélkül használ, és amely negatív konnotációt hordoz a hivatalra nézve. Péterfalvi Attila idézése („Ezek nem érzékeny adatok, ez közpénz, a mi pénzünk”) szintén erős retorikai eszköz, amely az olvasóban a közpénzek feletti kontroll igényét erősíti.
- Forráskezelés és Egyensúly: A cikk a források bemutatásában kiegyensúlyozottságra törekszik, amennyiben idézi az alapítvány érvelését (külföldi finanszírozás, szuverenitási aggályok, bírósági fellebbezés, Szuverenitásvédelmi Hivatal álláspontja). Azonban ezeket az állításokat következetesen bírósági döntésekkel és a NAIH elnökének szakmai véleményével (Péterfalvi Attila) cáfolja vagy kérdőjelezi meg. Ez a szerkesztési technika, bár bemutatja mindkét oldalt, az olvasóban azt a benyomást keltheti, hogy az alapítvány érvei gyengébbek vagy megalapozatlanok. A cikk végén az alapítvány megkeresése kommentárra jó újságírói gyakorlat, amely javítja az egyensúlyt.
- Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk megemlíti, hogy a Magyar Hang „korábban egy szerződés adatait kérte”, de nem részletezi, melyik szerződésről van szó, vagy milyen típusú adatokról. Ennek hiánya némileg homályban hagyja az alapítvány eredeti elutasításának pontos kontextusát. Hasonlóképpen, az alapítvány azon állításának részletesebb kifejtése, miszerint a dokumentumok kiadása „problémát jelentene” egy döntés előkészítése során, segíthetne jobban megérteni az alapítvány jogi stratégiáját, azon túl, hogy a bíróság ezt megalapozatlannak találta.
Kép: Youtube/screenshot
