OkosHír: A Duna Művészegyüttes egy új néptáncelőadással készül, amely a Partium régió gazdag, ám sokak számára kevésbé ismert kulturális örökségét mutatja be. A „Partium” című produkció célja, hogy a közönség megismerje ezt a történelmileg változatos, etnikailag sokszínű területet, annak archaikus hagyományaival és egyedi identitáskérdéseivel együtt.

A Duna Művészegyüttes korábban már foglalkozott a nagy néprajzi tájegységek, mint Kalotaszeg, Székelyföld és Mezőség hagyományaival. A Partium azonban különleges, mivel sokan nem tudják pontosan, hol is található ez az „archaikusan hangzó” régió. A „partium” latinul „részeket” jelent, és a mai Magyarország keleti határvidékétől a Királyhágóig terjedő területet öleli fel, magában foglalva a Szilágyság, Máramaros, Szatmár, Bihar és Arad megyéket. Történelme során közigazgatásilag hol Erdélyhez, hol Magyarországhoz, hol a Habsburg Birodalomhoz tartozott, ami hozzájárult egyedi identitásának kialakulásához. A műsor célja, hogy ezt az „ismerős, ám mégis valahogy a köztudatból kikopó-kimaradó” vidéket megismertesse a nagyközönséggel.

Partium: Egy történelmi régió kulturális sokszínűsége

A Partium sajátos világ, ahol a városi, polgári kultúra mellett a falvakban még „igen régi korok nyomai is fellelhetőek”. A régió kulturális sokszínűségét az egymás mellett élő nemzetiségek adják, mint a magyarok, románok, cigányok, szlovákok, bolgárok, szerbek, sőt huculok is. Az archaikus vonások főként a nadabi románság és a cigányság, valamint a máramarosi hucul és a bolgár kisebbség hagyományanyagában, például a vonulós vagy körtáncokban mutatkoznak meg. A magyarságot a szilágysági és a sárréti anyag képviseli, amelyek átmenetet képeznek Magyarország és Partium között, szintén hordozva archaikus elemeket, de „merőben másként”, mint a román vagy cigány folklórban.

A produkció táncanyaga nagyrészt olyan koreográfiákból épül fel, amelyek eddig hiányoztak az együttes repertoárjából. Farkas Tamás néptáncpedagógus és folklórgyűjtő kereste meg az együttest az ötlettel, hogy Partium folklórját dolgozzák fel egy egész estés táncelőadás formájában. Farkas Tamást rokoni szálak fűzik a vidékhez, és 18 éves kora óta folyamatosan gyűjti az ott fellelhető néptáncanyagot. A kezdeményezést „hiánypótlónak” ítélték, és „új, izgalmas világ” tárult fel a zenészek (a Göncöl zenekar kíséretében) és a táncosok előtt. A különböző tájegységek koreográfiáit neves táncmesterek, köztük Farkas Tamás és felesége, Farkas Ágnes, Sikentáncz Szilveszter, Móricz Bence, Prekup Anna, Németh Antal és Nagy Tímea tanították be, emellett archív felvételeket is felhasználtak. A néptáncműsorok készítésénél bevett gyakorlat, hogy először a néptáncanyagot sajátítják el a táncosok, majd ezt követi a koreográfia elkészítése.

Hagyományok és identitás a színpadon

Az élő folklór sajnos egyre kevésbé jellemző; sok idős adatközlő, akiktől a 20. század második felében még gyűjtöttek táncokat, már nem él. A műsorban szereplő nemzetiségek közül a cigány folklór az egyetlen „élő hagyomány”, míg a sárréti magyarság táncai csupán fekete-fehér némafilmeken maradtak fenn. A Szilágyságban ugyan akadnak falvak, ahol még őrzik az autentikus tánckultúrát, de ott is inkább a filmes gyűjtésekre kellett támaszkodni. A paraszti kultúrában, különösen a magyarság és a románság körében, jellemző volt, hogy egy falun belül egy-egy embernek saját tánca és figurái voltak. A mai néptáncmozgalom és folklórkutatás már nem csupán egy tájegység vagy falu táncanyagát tanulmányozza, hanem az egyes adatközlők táncos örökségét.

A Partium „klasszikus átmeneti vidék”, Magyarország és Erdély között helyezkedik el. A készítők célja, hogy „táncszínházat” hozzanak létre, ezért egy központi gondolat, a partiumi lét és identitás köré szőtték a műsor anyagát. A partiumi hovatartozás „kissé árnyaltabb”, mint például a székelység esetében, ahol egyértelműen létezik egy régióhoz kötődő székely identitás. Ennek oka a régió „hányattatott sorsa” lehet, hiszen a történelem során hol a Magyar Királysághoz, hol Erdélyhez csatolták. Ugyanakkor Partium tele van „csodás városokkal”, és a polgárság mély nyomot hagyott a kultúrájában. Itt született Ady Endre, Arany János, Dsida Jenő, Tóth Árpád és Szilágyi Domokos, Bartók Béla is kötődik a régióhoz. Az ő „urbánus gondolkodásmódjuk” és „szellemi örökségük” Rubold Ödön tolmácsolásában jelenik meg a műsorban, olyan versekkel, amelyek szervesen kapcsolódnak a partiumi léthez és annak identitáskérdéseihez a magyar és román kultúra viszonyrendszerében.

Az előadás címe, Ady Endre „Az Értől az óceánig” című verse, arra utal, hogyan válik egy kis patakból „erőtől duzzadó, éltető óceán”, vagyis hogyan jut el egy szegény nemesi család gyermeke az irodalom csúcsaira, és hogyan alakul a hagyományait őrző közösségből egy „erőt mutató, színes nációkból álló, ma is virágzó kultúra”. A premierre a Nemzeti Táncszínházban kerül sor, és már jelezték, hogy Partiumban is szívesen látnák a műsort.

(Forrás: demokrata.hu)