OkosHír: Elhunyt Ornella Vanoni, az olasz zenei élet meghatározó alakja, aki több mint ötvenöt millió eladott lemezével és közel negyven stúdióalbumával vált a legnagyobb előadók egyikévé. Művészete a milánói alvilág történeteitől a jazzig terjedt, magánélete pedig éppoly sokszínű volt, mint karrierje, miközben dalain keresztül a szerelem, a veszteség és az emberi sors mélységeit járta körbe.

Az első színpadi sikereket követően Ornella Vanoni gyorsan az olasz zenei szcéna egyik meghatározó hangjává vált. Az 1960-as évek elejétől kezdve országos ismertséget szerzett a televíziós dalfesztiválok révén. Az ezt követő évtizedekben jelentős karriert épített ki, több mint ötvenöt millió eladott lemezzel és közel negyven stúdióalbummal szilárdította meg helyét a legelismertebb előadók között.

Szerzeményei, melyekben a szerelem, a veszteség, a szegénység és az emberi kiszolgáltatottság tematikája egyaránt megjelent, sokak véleménye szerint Ornella Vanoni meghitt és bensőséges hangján keresztül hitelesen szólaltak meg.

Az énekesnő legismertebb dalai közé tartozik a „Senza fine” és a „Domani é un altro giorno”. Nemzetközi szinten a „L’appuntamento” című száma hozta meg számára a legnagyobb sikert, miután Steven Soderbergh „Ocean’s Twelve – Tripla vagy semmi” című filmjének betétdalaként szerepelt, ezzel új rajongótábort szerezve számára világszerte. Vanoni szabadon mozgott a különböző zenei stílusok között; korai dalai, melyek a milánói alvilág történeteit dolgozták fel, a „Cantante della mala” (Az alvilági énekesnő) becenevet eredményezték számára. Későbbi pályafutása során olyan művészekkel működött együtt, mint Toquinho, Vinicius de Moraes vagy különböző jazz-muzsikusok.

Magánélete éppoly sokszínű volt, mint művészi pályája. Első nagy szerelméről, Giorgio Strehler rendezőről úgy nyilatkozott, hogy „ő volt élete első igazi érzelmi kötődése”. Később Gino Paolival is kapcsolatban állt, majd 1960 és 1972 között Lucio Ardenzi felesége volt, akitől fia, Cristiano született. Egy korábbi interjúban elmondta, hogy „sosem szerette igazán a férjét, de úgy gondolta, előbb-utóbb férjhez kell menni”.

Baráti körében a művészvilág számos kiemelkedő alakja szerepelt: közeli kapcsolatban állt az 1997-ben meggyilkolt Gianni Versacéval, és olyan divattervezők, mint Giorgio Armani vagy Valentino is gyakran készítettek számára színpadi viseleteket. Halála kapcsán több cikk is felidézte, hogy életének végén úgy fogalmazott: „a koporsó legyen olcsó, mert el fognak hamvasztani, a hamvaimat pedig szórják a tengerbe, esetleg Velencénél”. Hozzátette, mosolyogva, hogy „a ruhát már kiválasztotta – azt [Christian] Dior készítette”.

Élete utolsó éveiben is aktív maradt, fiatal előadókkal dolgozott együtt, és nyíltan beszélt az idő múlásáról, a magányról és a teremtés öröméről. Emlékirataiban így jellemezte önmagát: „olyan nő vagyok, aki egyszerre lobbanékony és törékeny, gyengéd, mégis szarkasztikus”, majd hozzátette: „kétségbeesett és boldog, egyedülálló és ünnepelt, dühös és finom”.

(Forrás: demokrata.hu)