OkosHír: Egy friss cikk kritikai vizsgálat alá vonja egyes magyarországi szakértők állásfoglalásait, különös tekintettel Orbán Viktor washingtoni látogatására és az orosz-ukrán háborúra vonatkozóan. Az írás szerint ezen elemzések gyakran elfogultak, és a valóságot torzító narratívákat közvetítenek, melyek mögött politikai vagy személyes motivációk is meghúzódhatnak.

A cikkíró szerint a nyilvánosságban gyakran felbukkanó, „szakértőktől” származó kommentárok – például Magyarország állítólagos elszigeteltségéről vagy Ukrajna háborús győzelméről – valójában vágyvezérelt gondolkodást és kormányellenes hangulatkeltést tükröznek. Az írás rávilágít, hogy a „szakértői megszólalások” terén manapság „érdemi képesítés sem kell”, és a „milliónyi online felületen” a szerkesztőségek „híréhsége” miatt „szinte bármi elfér”, amit sokan „gátlástalanul ki is használnak”.

Kritika Tarjányi Péter elemzéseivel szemben

Az írás példaként említi Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértőt, akinek a magyar miniszterelnök washingtoni látogatásával kapcsolatos előzetes és utólagos értékeléseit bírálja. Tarjányi Péter korábban azt állította, hogy Orbán Viktorra „kemény tárgyalások” várnak az orosz energiafüggőségről és az amerikai együttműködésről, és a magyar kormány „nagyon nehéz helyzetben van”, mivel „az Egyesült Államok türelme elfogyott”. Az eredeti cikk szerint azonban a látogatás „nagyon is a barátságról szólt, emellett pedig a magyar célokat is sikerült elérni”. Tarjányi a tárgyalások után is kritikus maradt, azt írva, hogy a magyar fél „több száz milliárd forint értékű amerikai beszerzést vállalt: nukleáris fűtőelemet, LNG-t és védelmi eszközöket vásárolunk”. Szerinte Trump „megkötötte a maga üzletét – keményen, ahogy tőle megszoktuk”, és Magyarországon „győzelemként ünnepeljük azt, amit Washingtonban csak időszakos kivételként kezelnek”. Az írás megjegyzi, hogy Tarjányi Péter korábban rendőr, pedagógus, közgazdász és író is volt, több internetes hírportál alapítója, és „a politikában közismerten balra húz”, valamint „tevékenyen részt vett a baloldal kampányában”.

Hirdetés

Káncz Csaba körüli vádak és állítások

A cikk súlyos vádakat fogalmaz meg Káncz Csaba „geopolitikai szakértővel” szemben, akit „álhírgyártás egyik legaktívabb hazai szereplőjének” nevez. Az írás szerint Káncz Csaba a „Szőlő utcai ügyben” „minden alapot nélkülöző vádakat” fogalmazott meg, és kisvártatva kiderült, hogy „éveken át egy brit titkosszolgálati fedőcég fizette”. A cikk azt állítja, hogy Káncz „rendszeresen túllépte az újságírói etika határait”, és bejegyzéseiben arról „fantáziált, hogy Orbán Viktort el kellene számoltatni”, valamint azt írta, hogy az „ukrán különleges erők is jobban tennék, ha nem kímélnék a magyar kormányt”, amit az írás „nyílt uszításnak” minősít, „amely mögött immár külföldi szálak is körvonalazódnak”. Megemlíti, hogy Káncznak „konkrét bizonyítékai nem voltak, forrását nem nevezte meg” a Szőlő utcai botrányról, de „bejegyzései így is elérték céljukat: pánikot és gyűlöletet szítottak a közvéleményben”. A cikk részletezi, hogy Káncz 1996-ban a brit nagykövetség gazdasági-politikai tanácsadójaként kezdte pályafutását, majd 2008 után elemzőként és publicistaként dolgozott, „következetesen Ukrajna győzelmét hirdeti, miközben Magyarország külpolitikáját és kormányát bírálja”. Az írás szerint Káncz maga is elismerte, hogy „nem tudatosan ugyan”, de szerződésben állt egy „brit hírszerzési hátterű fedőcéggel”, amely „2012 és 2016 között tizenkétszer utalt neki pénzt”, és a cég alapítói „az MI6 volt munkatársai voltak”. A cikk emlékeztet arra is, hogy Káncz Márki-Zay Péter bizalmasaként, „saját jelöltjeként indult volna” az ellenzéki előválasztáson, és korábban „bírálatok érték” a határon túli magyarságot gúnyoló és a nemzeti politikát gyalázó bejegyzéseiért. Ennek ellenére „független elemzőnek tartja magát”.

Rácz András objektivitásának megkérdőjelezése

Az írás Rácz András Oroszország-szakértőt is említi, akiről azt állítja, hogy „valaha az egyik legfelkészültebb” volt a területén, de „valami azóta elgurult nála”. A cikk szerint Rácz megszólalásait „ukránok iránti rajongás hatja át”, és „nyíltan hangot ad a magyar kormánnyal szembeni ellenérzéseinek”. Ezt azzal hozza összefüggésbe, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2022 júliusában „nem hosszabbította meg Rácz András szerződését”, ami esetleg szerepet játszhatott abban, hogy „vehemensen támadta Orbán Balázs doktori disszertációját”. Az írás szerint a szakértő azóta „ellenségem ellensége a barátom elvet követve szurkol Zelenszkijnek és jósolja hétről hétre Oroszország térdre kényszerülését”.

Az „ellenzéki szakértői körök” kritikája

A cikk összegzésként kijelenti, hogy „ellenzéki szakértői körökben” „nagy sikk volt a címkézés, az ellentétes véleményt megfogalmazók propagandistának minősítése”, ami az orosz-ukrán háború kitörése óta „fokozottan jellemző”. Az írás szerint a „liberális, progresszív elit utóvédharcot vív”, mert „veszélyben érzik a világrendjüket”. A cikk azzal érvel, hogy a „liberális demokrácia hanyatlik”, és ebbe a képbe próbálják beilleszteni narratívájukat, ami egyre nehezebb, ezért „reakcióik így egyre hisztérikusabbak”. Ennek részeként „nap nap után” „felmondják a háborús propagandát”, amelynek elemei „jól azonosíthatók”: Ukrajna a „történelem jó oldalán áll”, Oroszország és az azt támogatók pedig a „rossz oldalon”. A cikk szerint ez a narratíva „nemzetközi jogi értelemben igaz” Oroszország agressziójára vonatkozóan, de „ennek előzménye volt, amire persze nem szabad rámutatni”, és „ezzel be is zárult a kör”.

Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indítása

Tiszta.AI Manipuláció Elemzés:

  • Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egyértelműen azonosíthatóan egy véleménycikk, amelynek fő célja a magyar kormány hivatalos álláspontjával ellentétes vagy azt kritizáló szakértői vélemények hiteltelenítése. A cikk célja a kormánybarát narratíva megerősítése azáltal, hogy lejáratja a „liberális, progresszív” vagy „baloldali” szakértőket, akik a kormány külpolitikáját vagy az orosz-ukrán háborúról alkotott álláspontját kritizálják. A szöveg az olvasóban azt a benyomást kívánja kelteni, hogy ezek a „szakértők” elfogultak, inkompetensek, manipuláltak (akár külföldi erők által), vagy személyes sérelmek vezérlik őket, ezáltal aláásva hitelességüket és véleményeik súlyát.
  • Főbb elemzési pontok:
    • Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora erősen érzelmi és manipulatív nyelvezetet használ, hogy lejárassa a kritizált „szakértőket” és az általuk képviselt nézeteket. Példák:
      • „Győzelmet aratott volna Orbán Viktor Washingtonban? Dehogy győzelem ez, egyébként is, Magyarország el van szigetelődve, értsük már meg végre.” – Ez a mondat gúnyos felütéssel kezdi a cikk érvelését, ironikusan idézve a kritizált nézőpontot.
      • „Tele van az ilyen kommentárokkal a padlás.” – Lekicsinylő, elutasító hangnem.
      • „aki erre képtelen, nem más, mint az agresszor Putyin szekértolója, vagy szerencsétlen hülye, akit megtévesztett az orosz propaganda, esetleg az orosz zsoldban álló magyar kormányzati propaganda.” – Erős, stigmatizáló címkézés és személyeskedés a véleménykülönbség helyett.
      • „Vágyvezérelt gondolkodás, kormányellenes hangulatkeltés – manapság már bármi beleférhet egy szakértői megszólalásba, érdemi képesítés sem kell…” – Általánosító, pejoratív minősítés, amely az összes kritikus szakértő képzettségét és motivációját megkérdőjelezi.
      • Káncz Csaba esetében: „álhírgyártás egyik legaktívabb hazai szereplőjéé”, „minden alapot nélkülöző vádjai”, „nyílt uszítás”, „pánikot és gyűlöletet szítottak a közvéleményben”. Ezek a kifejezések nem tényeket közölnek, hanem súlyos erkölcsi és jogi ítéleteket fogalmaznak meg, anélkül, hogy az állításokat független, ellenőrizhető forrásokkal támasztaná alá a cikk.
      • Rácz András esetében: „valami azóta elgurult nála”, „ukránok iránti rajongás hatja át”. – Személyeskedő, az egyén mentális állapotára utaló, nem szakmai kritika.
      • „a liberális, progresszív elit utóvédharcot vív. Veszélyben érzik a világrendjüket, és okkal. A liberális demokrácia hanyatlik, ebbe a képbe kell valahogy beilleszteniük a narratívájukat, ami egyre nehezebb, reakcióik így egyre hisztérikusabbak.” – Ideológiai alapon történő általánosítás és pejoratív minősítés („hisztérikusak”), ami az érvelés helyett az ellenoldal érzelmi állapotát támadja.
    • Forráskezelés és Egyensúly: A cikk erősen egyoldalú forráskezelést mutat. Bár idéz „szakértőket”, ezeket az idézeteket nem azért használja, hogy bemutassa a vélemények sokféleségét, hanem kizárólag azért, hogy kritikusan kommentálja és hiteltelenítse őket. Nincsenek ellenkező nézőpontot képviselő szakértők idézve, akik megerősítenék a cikk narrátorának álláspontját, vagy kiegyensúlyoznák a kritizált véleményeket. Az egyensúly hiánya itt nem a szerkesztőileg indokolt „agresszorról szóló tudósítás” esete, hanem egy politikai álláspont megerősítését szolgálja. A cikk nem arra törekszik, hogy objektíven bemutassa a szakértői vitákat, hanem arra, hogy egy bizonyos csoportot és véleményét diszkreditálja. A „szakértők” politikai hátterének (balra húz, Márki-Zay bizalmasa) kiemelése is a hiteltelenítést szolgálja, nem pedig a szakmai objektivitás értékelését.
    • Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk több helyen hiányos kontextust vagy bizonyíték nélküli állításokat tartalmaz:
      • A „Szőlő utcai ügyben” Káncz Csabával szemben felhozott vádaknál a cikk megjegyzi, hogy „konkrét bizonyítékai nem voltak, forrását nem nevezte meg”, de ennek ellenére a cikk maga is tényként kezeli, hogy Káncz „álhírgyártás” miatt vált ismertté. Ez egy kettős mérce, ahol a kritizált személytől elvárják a bizonyítékot, míg a cikk maga nem szolgáltat ilyet az állításaihoz.
      • Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos „háborús propaganda” kritizálásánál a cikk azt állítja, hogy Oroszország agressziójának „előzménye volt, amire persze nem szabad rámutatni”. Ez a megfogalmazás sugallja, hogy léteznek fontos, elhallgatott tények, de maga a cikk sem szolgáltatja ezeket, ezzel a kontextus szándékos elhallgatásával a saját narratíváját erősíti.
      • A „brit titkosszolgálati fedőcég” által Káncz Csabának történt fizetésekről szóló állításokat a cikk tényként kezeli, Káncz saját elismerésére hivatkozva, miszerint „nem tudatosan ugyan”, de kapcsolatban állt egy ilyen céggel. Bár ez egy fontos információ, a cikk beállítása („álhírgyártás egyik legaktívabb hazai szereplője”) a kontextus hiányában erősen sugallja, hogy ez a kapcsolat egyértelműen a dezinformációt szolgálta, ami a cikk narrátorának interpretációja.

(Forrás: demokrata.hu)