OkosHír: Dijana Hrka, szerb állampolgár, éhségsztrájkba kezdett Belgrádban, követelve a 2024. november 1-i újvidéki vasútállomás-tragédia felelőseinek elszámoltatását és rendkívüli parlamenti választások kiírását. Az akciót kormánypárti ellentüntetések és széles körű civil támogatás kíséri, miközben a szerb kormányt a korábbi tüntetések elfojtásával is vádolják.
Dijana Hrka múlt szombaton jelentette be éhségsztrájkba való szándékát, majd vasárnap, 2025. november 3-án 11:52-kor kezdte meg tiltakozását a szerb elnökség épülete előtt Belgrádban. Az időpontválasztás az újvidéki vasútállomás előtetőjének 2024. november 1-i leomlására utal, amely 16 ember halálát okozta. Az eset kapcsán büntetőjogi felelősséget egyelőre nem állapítottak meg.
Hrka azt követeli, hogy a hatóságok indítsanak eljárást a tragédia összes felelőse ellen, ne csak a már gyanúsított 13 személlyel szemben, és hogy végre megkezdődjenek a bírósági perek. Ezenkívül a nő sürgette az általa „törvénytelenül fogva tartottnak” nevezett diákok szabadon bocsátását és felmentését minden gyanúsítás és vád alól. Politikai követelései közé tartozik a rendkívüli parlamenti választások kiírása. Kijelentette, hogy követeléseinek teljesítése esetén felhagy az éhségsztrájkkal. Korábban, a november 1-i újvidéki megemlékezésen ő volt az első, aki koszorút helyezett el a vasútállomás előtti spontán emlékhelyen.
Támogatás és ellentüntetések
Hrka akcióját a helyszínen az 1990-es évek délszláv háborúinak veteránjai és számos polgár támogatja, és a tiltakozás kezdete óta folyamatosan érkeznek hozzá támogatók az ország minden részéről. Számos városban tartanak esténként útlezárásokat, ahol a nevét skandálják. Újvidéken egy forgalmas kereszteződésben tüntetők a „MAMA” szót formálták meg. Belgrádi lakosok szállást is felajánlottak neki, de elutasította azokat. Jelentések szerint 24 belgrádi középiskola tanulói is bojkottálják a tanítást, ezzel is kifejezve támogatásukat.
A világhírű teniszező, Novak Djoković is kifejezte támogatását Dijana Hrka iránt. Djoković korábban már többször is kiállt az egy éve tüntető diákok mellett.
Az éhségsztrájk megkezdése után a szerb kormánysajtó azzal vádolta Hrkát, hogy titokban egy belgrádi cukrászdában étkezik. A cukrászda azonban ezt cáfolta, és kiállt a nő mellett. A közelben, a Pionirski Parkban hónapok óta egy kormányt támogató sátortábor található, amelyet a kormányellenes tüntetők „Ćacilandnek” neveznek. Itt vasárnap óta késő délutántól éjszakáig hangos hazafias dalok szólnak.
Aleksandar Vučić elnökhöz köthető szervezetek az első naptól kezdve feltöltötték emberekkel a Ćacilandet, és szerda délutánra kormánypárti tüntetést szerveztek. Buszokkal szállítottak állami cégek alkalmazottait Belgrádon kívülről egy kormánypárti rendezvényre. Közösségi oldalakon több videó is megjelent, amelyeken helyi lakosok kérdezgették a buszokra felszállókat, vagy felvették, ahogy belgrádi csoportok napidíjat kapnak egy közeli parkban vagy kapualjban.
Szerda este különösen feszült volt a helyzet, mivel sok belgrádi polgár ment ki, és állt Hrka oldalára a téren. A rohamrendőrség dupla sorfallal választotta szét a két csoportot. Egy oknyomozó portál jelentése szerint a Ćacilandben lefotózott vagy videón rögzített személyek között számos büntetett előéletű vagy alvilági kapcsolatokkal rendelkező egyént azonosítottak.
Az újvidéki tragédia háttere
Az újvidéki vasútállomás tragédiája egy éve, 2024. november 1-én történt, ezért idén nemzeti gyásznapot tartottak Szerbiában. A tetőszerkezet leomlása 16 ember életét követelte. Az ügyben több személyt letartóztattak, de a szerb kormány egyelőre nem azonosította a fő felelőst. Az eset tüntetéshullámot indított el Szerbiában.
Az előtető leomlása óta eltelt egy év elegendő idő lett volna egy alapos nyomozásra és a feltételezett felelősök bíróság elé állítására, azonban Szerbiában ez idáig egyik sem történt meg. Annak ellenére sem, hogy már néhány nappal a baleset után tömegesen vonult utcára az újvidéki lakosság a felelősök elszámoltatását követelve.
Ezek a kezdeti megmozdulások egy máig tartó, országos tiltakozási hullámot indítottak el, amelynek fő mozgatórugói az egyetemisták lettek. Aleksandar Vučić elnök és a kormány a tragédia utáni időszakban hallgatott a felelősségről, és nem kereste aktívan a felelősöket. Bár néhány miniszter és Miloš Vučević miniszterelnök vállalt politikai felelősséget az állomásnál és a későbbi tiltakozásokon történtek miatt – egyes diákokat kormánypártokhoz köthető alakok bántalmaztak –, és lemondtak, a tragédia fő felelősei nem lettek azonosítva.
Az országban egyetemfoglalások és országos tüntetések kezdődtek. A legnagyobb megmozduláson, március 15-én százezrek vettek részt a szerb fővárosban, amelyet független elemzők Szerbia valaha volt legnagyobb tüntetésének tartanak. Az azóta eltelt időszakban a szerb kormányzatot azzal vádolták, hogy egyre szigorúbb intézkedéseket alkalmazott: jelentések szerint békésen tüntetőkre rohamrendőröket küldtek, több helyen jelvény nélküli, fekete maszkot viselő személyek támadtak rájuk, és olyan esetek is előfordultak, amikor egy válogatott futballmeccsen a Vučićot kritizáló rigmusokat skandáló szurkolókat szerb alvilági körökhöz köthető személyek bántalmaztak.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés:
- Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja, hogy kiemelje a 2024-es újvidéki vasútállomás-tragédia körüli igazságtalanságot és a kormány állítólagos tétlenségét, ezzel egyidejűleg támogatást generáljon Dijana Hrka éhségsztrájkja és az ellenzéki tüntetések számára. A szöveg egyértelműen a tüntetői oldalt képviseli, és kritikus hangnemet üt meg a szerb kormány intézkedéseivel szemben.
- Főbb elemzési pontok:
- Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora számos érzelmileg telített és értékelő kifejezést használ, amelyek a kormányt negatív színben tüntetik fel, és a tüntetőket áldozatként mutatják be. Például a „törvénytelenül fogva tartott diákok” kifejezés, bár idézetként szerepel, a szövegbe illesztve megerősíti a negatív képet. A „kormánybarát sátortábor” leírása mellett azonnal megemlíti, hogy a „kormányellenes tüntetők Ćacilandnek nevezik”, ezzel átvéve a pejoratív elnevezést. A „tömegesen vitték buszokkal… állami cégek alkalmazottait a ‘kormánypárti kiállásra’” megfogalmazás sugallja a kényszert. Különösen erős a nyelvezet a kormányzat állítólagos eljárásairól szóló részben: „egyre durvább módszerekhez folyamodott a szerb kormány”, „ráküldték a rohamrendőrséget”, „jelvény nélküli, fekete maszkot viselő verőlegények támadtak rájuk”, „szerb alvilági körökhöz tartozó emberek támadtak”. Ezek a kifejezések drámaiak, elítélőek, és egyértelműen a kormányellenes narratívát erősítik.
- Forráskezelés és Egyensúly: A cikk forráskezelése egyoldalú. Bár megemlíti a „szerb kormánysajtó” támadásait Hrka ellen, ezt azonnal cáfolja egy cukrászda nyilatkozatával, ezzel aláásva a kormánypárti média hitelességét. A kormánypárti ellentüntetések leírásakor az „oknyomozó portál” által feltárt, „büntetett előéletű vagy alvilági kapcsolatokkal rendelkező” személyek jelenlétét emeli ki, ami egyértelműen a kormánypárti támogatók negatív megítélését célozza. Hiányzik a kormány vagy az állami szervek hivatalos álláspontjának, magyarázatainak vagy cáfolatainak kiegyensúlyozott bemutatása, ami torzítja a teljes képet. Az egyensúly hiánya szerkesztőileg indokolt lehet egy agresszorról szóló tudósításnál, azonban ebben az esetben a cikk a kormányt egyértelműen agresszorként pozicionálja, anélkül, hogy annak álláspontját érdemben bemutatná.
- Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk részben homályban hagyja a büntetőjogi felelősség kérdését. Megjegyzi, hogy „a balesetnek azóta sincs büntetőjogi felelőse”, miközben utal a „már meggyanúsított 13 emberre”. A különbségtétel a „felelős” és a „gyanúsított” között nem egyértelmű, ami zavart okozhat az olvasóban a tényleges jogi eljárásokkal kapcsolatban. Bár megemlíti, hogy néhány miniszter és a miniszterelnök „politikai felelősséget vállaltak” és lemondtak, ezt a tényt azonnal lekicsinyeli azzal, hogy „a tragédia felelősei nem lettek meg”, sugallva, hogy a politikai felelősségvállalás nem elegendő vagy nem valós. A cikk nem részletezi a kormányzat hivatalos indokait vagy lépéseit a tüntetések kezelésével vagy a nyomozással kapcsolatban, ezzel hiányos kontextust teremt az olvasó számára.
