OkosHír: Politológusok elemezték a „cringe” (a kínosság és zavarodottság érzése) politikai kommunikációban való alkalmazását, különös tekintettel Trombitás Kristóf „Trombi Roast” című műsorára. A Horizon Europe kutatási program keretében végzett vizsgálat feltárja, hogyan használják ezt az érzelmi reakciót a politikai ellenfelek degradálására és a választók befolyásolására, különösen polarizált politikai környezetben.

A „Trombi Roast” című műsor, melyben Trombitás Kristóf ellenzéki vagy „baloldali” médiaszemélyiségeken és politikusokon gúnyolódik, kutatói érdeklődést váltott ki. Szabó Gabriella és Benedek István politológusok a morális érzelmek politikai szerepét vizsgáló projektjük keretében azt elemezték, hogyan használják az influenszerek a „cringe” érzést az ellenfelek lejáratására.

Az úgynevezett roast műsorok hagyományosan humoristák által ismert személyiségek kiparodizálásáról szólnak, főként az Egyesült Államokban. Trombitás Kristóf esetében azonban a kutatók szerint a szórakoztatás helyett más célok dominálnak. A műsor célkeresztjébe került többek között Puzsér Róbert, Bródy János, Friderikusz Sándor, vegán aktivisták, „libsi tiktokerek”, Joe Biden, influenszerek, Karácsony Gergely és Magyar Péter is. Trombitás például a következőképpen vezette fel Puzsér Róbertet kritizáló videóját: „Aranyér, Puzsér. Mindkettő rossz, de az egyik legalább kezelhető, és van rá gyógymód. Bármennyire is hihetetlen, az aranyér-Puzsér közül a Puzsér a nehezebben elviselhető.”

Szabó Gabriella, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint a polarizált politika nagyban épít a morális érzelmekre, az erkölcsi különbségtételre, az ellenfelek degradálására és a saját tábor érzelmi alapú felértékelésére. Ez a jelenség aktuális, mivel a kutatás az Európai Unió Horizon Europe programja által támogatott „Moral Emotions in Politics: How They Unite, How They Divide” projekt részeként zajlik, amely a morális érzelmek politikai szerepét vizsgálja.

A „cringe” jelensége a politikai kommunikációban

A kínosság és zavarodottság, vagyis a „cringe” politikai felhasználása a kutatás egyik fő vetülete. Trombitás Kristóf videói a kutatók szerint jól illusztrálják, hogyan lehet bizonyos érzelmeket és kommunikációs eszközöket a politika szolgálatába állítani. A „Trombi Roast” formátum a humor, a gúnyolódás és a zavarodottság kifejezésével próbál nézőket, végső soron pedig támogatókat szerezni a Fidesznek, de már azzal is sikert érhet el, ha elbizonytalanítja a kevésbé elkötelezett szavazókat.

A kutatók hét videót vizsgáltak, amelyek a 2024-es EP- és önkormányzati választási kampány idején, április és június között jelentek meg a Patrióta YouTube-csatornáján. Benedek István, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa és az ELTE Politikatudományi Intézetének adjunktusa elemezte, milyen eszközökkel figurázza ki az influenszer a célba vett közéleti szereplőket, és hogyan próbálja emojik, ráközelítések, vágások, gépi kacajok vagy disszonáns zenék használatával érzelmileg befolyásolni a nézőket.

A kutatóknak nem volt lehetőségük a videók hatásának mérésére, de abban egyetértettek, hogy a készítők jelentős összegeket, időt és energiát fektettek a tartalmakba. A YouTube statisztikái szerint a Puzsérról szóló videót 63 ezren, a Magyar Péterről szólót pedig 51 ezren nézték meg, 2,9 ezer, illetve 2,5 ezer lájkkal. A nézettséget befolyásolhatta a hirdetések mennyisége is.

A „cringe” fogalma a popkultúrából és a digitális médiából került a politikába. Olyan helyzeteket ír le, amelyek egyszerre kínosak és mulatságosak. Szabó Gabriella szerint a „cringe” egy testi és lelki reakció: összetett érzelem, amelyben a feszengés, a zavarodottság és a káröröm keveredik. Leggyakrabban akkor érezzük, amikor valaki látványosan elbukik, megszegi a közösségi szabályokat, vagy a társadalmi normákkal ellentétesen viselkedik. A magyar nyelvben gyakran a „szekunder szégyen” kifejezéssel írják le ezt az érzést, ami azt fejezi ki, hogy nem saját, hanem mások cselekedetei miatt érezzük magunkat kínosan.

A „cringe” nemcsak zavartságot és kellemetlenséget, hanem megvetést is tartalmaz, ami magyarázza politikai érdekességét. Szabó Gabriella kifejtette: „A cringelt nemcsak ügyetlennek, hanem alantasnak, értéktelennek is tűnhet. Emiatt a cringe egy morális ítélet is: lenézzük azt, akin nevetünk. Abban a pillanatban elveszíti hatalmát, tekintélyét és tiszteletreméltóságát, és épp ez teszi a cringe jelenséget a politikában különösen érdekessé.”

A politikai kommunikációban a „cringe” új funkciót kap: a humor segítségével a politika fogyasztható előadóművészeti termékként, megosztható tartalomként jelenhet meg a közösségi oldalakon. Szabó Gabriella szerint ez felbecsülhetetlen érték a politikusok számára.

A „cringe” mint fegyver és a védekezés lehetőségei

A „cringe” videók érzelmi fegyverként működnek a választási kampányokban, céljuk az ellenfél hitelességének és komolyan vehetőségének rombolása. A humorba csomagolt támadásoknak karaktergyilkos hatásuk lehet, mivel sokszor hatékonyabb valakit nevetségessé tenni, mint nyíltan kritizálni. A „cringe” tartalmakat arra is használják, hogy érzelmileg és morálisan leválasszák a szavazókat a szemben álló politikai oldalról. Szabó Gabriella szerint a „cringe” tartalmak közösségi élményt kínálnak a nézőknek, akik együtt feszengenek és nevetnek a célszemélyen, ami megerősíti a beavatottság érzést. Ezáltal a néző úgy érezheti, hogy kulturálisan és morálisan magasabban áll, mint a kigúnyolt figura. Ezért a politikai „cringe” egyáltalán nem ártalmatlan műfaj.

Benedek István magyarázata szerint Trombitás Kristóf videóiban a nevetés az előítéleteknek és az ellenszenvnek enged utat, nem pedig az örömnek. Példaként említi Karácsony Gergelyt, akit alkalmatlannak, kutyapiszoárokkal és méhlegelőkkel foglalkozó különc figurának állított be.

Rövid távon a „cringe” szórakoztató lehet, hosszú távon azonban kiüresítheti a politikai vitákat, mivel az érvek helyét a gúnyolódás és a személyeskedés veszi át. Benedek István úgy fogalmazott, hogy a közélet csupán érzelmi versengéssé válik, ahol a cél nem a meggyőzés és érvek ütköztetése, hanem az ellenfelek megszégyenítése.

Szabó Gabriella a politikai „cringe” legfontosabb funkciójának azt tartja, hogy a gúnyolódással elbizonytalanítják a nézőket. Nem kell határozott negatív kijelentéseket tenni, elég valakit nevetséges, kínos, megkérdőjelezhető helyzetben bemutatni, ami bizonytalanságot szülhet az illető személyét, kompetenciáját, politikai fontosságát illetően. Ez befolyásolhatja a választók döntését, különösen azt, hogy kire ne szavazzanak.

A humor „kétélű fegyver”, és Trombitás Kristóf videóinál sem egyértelmű, ki az igazán „cringe”: a célba vett politikusok vagy maga a kormánypárti influenszer. Szabó Gabriella szerint nem lehet előre kiszámolni a nézők reakcióját. Karácsony Gergely végül megnyerte a főpolgármester-választást, a „lebohócozott” Magyar Péter pedig 30 százalékos eredményt ért el az EP-választáson, és azóta a kormánytól független közvélemény-kutatások szerint stabilan vezet a Fidesz előtt.

A „cringe-elés” nem csak Trombitásra jellemző, más fideszes influenszerek is rendszeresen bolondnak, nevetségesnek állítják be a Fidesz aktuális politikai ellenfeleit, például az Apáti Bence-féle Nemzeti Ellenállási Mozgalom videóiban Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és Magyar Pétert tojásokhoz hasonlították.

A gúnyolódó, nevetségessé tevő politikai kommunikáció nem új jelenség, régóta a politika sajátja, és Magyarországon kívül is jelen van, különösen polarizált politikai környezetben. A közösségi oldalak algoritmusai pedig jutalmazzák az érzelmekre ható tartalmakat. Szabó Gabriella szerint, ha a választókban megvetés érzését keltik, azt nagyon nehéz áthidalni, és nehezen fognak olyanokra szavazni, akiket korábban alantasnak és nevetségesnek tartottak.

Magyarország abból a szempontból speciális, hogy a 15 éve hatalmon lévő Fidesz propagandagépezete intenzíven él ezekkel az eszközökkel. Jelentős összegeket költöttek el az ellenzéket lejárató tartalmakra, és láthatóan a mesterséges intelligenciát is bevetették Magyar Pétert gyalázó tartalmak készítésére.

Az ellenzéki oldalon is jelen van a gúnyolódás, például Magyar Péter Orbán Viktor kartonfigurájával járja az országot. Azonban a kormánytól független nyilvánosság töredezettebb, és az ott megjelenő „roastoló” tartalmak organikus úton válnak virálissá, ami a fideszes influenszerek videóira nem mondható el.

Szabó Gabriella szerint a közéletben ma nem az számít, kinek van igaza, hanem az, ki tudja a másikat kínosnak vagy nevetségesnek láttatni. A „cringe” politikai alkalmazása főleg közép- és kelet-európai országokban jellemző, ahol ellenségesebb a politikai klíma. A választási rendszer is befolyásolhatja: a koalíciós kényszer fékezheti a lejárató kommunikációt, míg ahol a széles árok a győzelem kulcsa, ott nagyobb politikai haszonnal jár az ellenfeleket degradáló stílus. Magyarországon elfogadottabbnak tűnik a támadó, gúnyos stílus.

Nehéz védekezni a politikai „cringe” ellen. A Google és a Facebook politikai hirdetések tiltása felértékelheti a mémoldalak és politikai véleményvezérek humorosnak szánt tartalmait. Ezek a szereplők érzelmi mozgósítást végeznek, de politikusokkal ellentétben nem elszámoltathatók. Szabó Gabriella ezt a „szürke zónát” a politikai kommunikáció új frontvonalának nevezi.

Benedek István szerint a szólásszabadság miatt nem lehet betiltani ezeket a tartalmakat, és a humor akár az állampolgári bevonódást is segítheti. Azonban más a helyzet, ha egy autoriter hajlamú kormányzat szervezi ki ezeket a kampányokat az egyenlőtlen versenyfeltételek torzítása céljából.

A kutatások azt mutatják, hogy az erőszakos kommunikáció újabb durvaságot szül, még ha humorba is csomagolják. Magyar Péter azzal próbálja semlegesíteni a hiteltelenítési kísérleteket, hogy elébe megy a támadásoknak és kifigurázza a bírálóit. Szabó Gabriella szerint Magyar Péter jól ismeri a Fidesz kommunikációs eszköztárát, de a tanulás kölcsönös: a Fidesz is átvett tőle bizonyos elemeket, mint például a „zebrázás”.

(Forrás: telex.hu)

Kép: Trombitás Kristóf fb