OkosHír: Október 23-án két nagyszabású politikai rendezvényre került sor Budapesten: a Fidesz által szervezett Békemenetre és a Tisza Párt demonstrációjára. A résztvevői létszámra vonatkozó becslések eltérőek voltak, de egy szociológus elemzése szerint Magyar Péter rendezvénye vonzotta a nagyobb tömeget. Az események értékelésében a cikkíró kiemeli a két politikai erő közötti különbségeket a mozgósítás, a kommunikáció és a történelmi narratívához való viszony tekintetében.

Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján két jelentős politikai megmozdulás zajlott Budapesten. A Fidesz-KDNP által támogatott Békemenet a Margit hídtól a Kossuth térre vonult, míg a Tisza Párt a Hősök terén és az Andrássy úton tartott demonstrációt. Mindkét oldal eltérő számokat közölt a saját rendezvényén résztvevők létszámáról. A cikkíró szerint Orbán Viktor támogatói azt állították, hogy kétszer annyian voltak, mint a konkurens meneten, míg Magyar Péter becslései szerint legalább kétszer, de akár háromszor is többen vettek részt a Tisza Párt rendezvényén, mint a Békemeneten.

A résztvevői létszám becslései és a politikai kockázatok

Szabó Andrea szociológus, bár nem állította, hogy pontos becslést tudna adni, viszonylag alapos közelítéssel arra a következtetésre jutott, hogy Magyar Péter állítása lehet közelebb a valósághoz. Az ő becslései szerint 160-170 ezer ember lehetett a Hősök terén és az Andrássy úton, míg a Békemenet résztvevőinek számát 80-95 ezerre saccolta. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a két rendezvény közül Magyar Péter számára volt sokkal kockázatosabb az október 23-i megmozdulás. Az írás szerint, ha nem tudott volna látványosan nagy tömeget megmozdítani, az megtörhette volna a lendületét, és Orbán kampánygépezete gyorsan bedarálhatta volna. Orbán Viktor számára ugyanakkor a cikkíró szerint nem jelentett volna nagy vereséget, ha a saját „pályáján” túlmenetelik, mivel az elmúlt tizenöt évben kiépített hatalmi rendszere érintetlen és működőképes maradt, jelentős erőforrásokkal.

Az 1956-os narratíva és a rendezvények üzenete

A cikkíró kiemeli, hogy október 23. hagyományosan Orbán Viktor terepe, mivel az 1956-os emlékhez köthető a nagypolitikai debütálása, és a rendszerváltás óta a jobboldal talál morális támaszt a forradalomban. Az írás szerint Orbán tizenöt év uralkodás után már nem képes úgy kapcsolódni a választóihoz, mint korábban. A cikkíró úgy véli, a Békemenet rendezvénye inkább „populista stadionrock” jelleget öltött, profi technikával és koreográfiával, de hiányzott belőle a „lélek” és az „átélhető közösségi élmény”. Kifogásolja a Honvédség Grippenjeinek szerepeltetését egy állami ünnepnek álcázott kampányeseményen. Az írás szerint Orbán hitelessége az 1956-os forradalomhoz való viszonyában is megkérdőjeleződött, különösen az oroszpárti álláspontja miatt, és utal Orbán Balázs tavalyi kijelentésére, amely szerinte nyíltan beismerte a szakítást 1956 szellemiségével Putyin miatt.

A Békemenet „ünnepi műsorát” a cikkíró „posztmodern káoszként” jellemzi, és kritizálja Zorán „Apám hitte” című dalának előadását, amelyet szerinte mélykádárista kvázi-polbeatnek tart, és nem illő egy 1956-os megemlékezésre. Az írás szerint Orbán Viktor beszéde is a „jól ismert slágerek” ismétlése volt, a fenyegetés, háború és veszély témáival. Kifogásolja Brüsszel és Ukrajna gyakori említését egy 1956-os ünnepségen, miközben az írás szerint egyetlen 1956-os hős nevét sem említették. A cikkíró úgy véli, hogy ez a megközelítés már nem érdekel másokat a hívein kívül, és nem hoz új rajongókat.

Ezzel szemben a Tisza Párt rendezvényén az Andrássy úton „élő színházat” szerveztek, hatásos és átélhető jelenetekkel, 1956-os villanásokkal és szavalatokkal. A cikkíró szerint Magyar Péter az emberek közül érkezett a színpadra, és az emberek közé ment vissza a végén, a pulpituson pedig főleg az emberekről beszélt. Az írás szerint Magyar Péter „élete szónoki csúcsteljesítményét” nyújtotta, higgadtan és magabiztosan beszélt, a közös pontokat keresve. Az írás kiemeli, hogy Magyar az 1956-os forradalomra is kitért, és narratívájában Orbánt az „öreg, meghasonlott, szellemileg leépült Kádár szerepébe” helyezte. Politikai sarokpontjait is kijelölte, mint Európa, Nyugat és a közvagyon védelme.

A jövőbeli kilátások

A cikkíró összegzésében megállapítja, hogy az október 23-i összecsapás délután kettőig Orbánnak állt, jelentős kampányerőforrásokkal és mozgósítással, valamint Trump és Putyin támogatásával. Azonban a Tisza Párt rendezvénye a cikkíró szerint minden különösebb erőfeszítés, kampány vagy mozgósítás nélkül is hasonló vagy nagyobb létszámot vonzott. Az írás szerint ez az esemény azt mutatta, hogy Orbánnak még mindig nem sikerült hatástalanítania a Tisza Pártot, de a cikkíró figyelmeztet, hogy Orbánnak még rengeteg eszköze és „végtelen erőforrása” van „mocskos trükkökre”. A cikkíró azt feltételezi, hogy az áprilisi választások nem lesznek tiszták, hasonlóan a korábbi évekhez.

(Forrás: 444.hu)

Forrás: Szabó Andrea / Facebook