A TISZTA Hang podcast negyedik epizódjának vendége Forsthoffer Ágnes, a TISZA párt nemrég kinevezett alelnöke, aki a beszélgetés során személyes történetén, szakmai múltján és politikai tapasztalatain keresztül igyekszik bemutatni, mit jelent ma a „tiszta” politika Magyarországon. A turizmusból érkezett vállalkozó az elmúlt hetekben a közélet egyik új szereplőjévé vált, miután Magyar Péter pártja őt is bevonta a vezetésbe. A podcast egyszerre portrébeszélgetés és politikai helyzetjelentés: a TISZA párt szerveződési folyamataitól kezdve a médiával való küzdelmen át a személyes kockázatokig számos témát érint.

Forsthoffer a műsor elején kifejti, hogy a TISZA Szigetek kezdeményezés – amelyet a párt vidéki közösségi hálózatának bázisaként hoztak létre – nem pusztán politikai infrastruktúrát jelent, hanem közösségszervező erőt is. Mint mondja, céljuk, hogy a politika ne felülről szerveződő, hanem helyi közösségekben gyökerező folyamat legyen. Szerinte a TISZA párt egyik legfontosabb célja, hogy az állampolgárok „újra higgyenek abban, hogy számít a véleményük”, és a párt döntései ne egyetlen személytől függjenek. A közösségi szerveződés mellett hangsúlyozza a szakmai munkacsoportok szerepét, amelyek konkrét szakpolitikai javaslatokon dolgoznak – az adórendszertől a turizmusig.

A turizmus mint téma természetesen központi szerepet kap a beszélgetésben. Forsthoffer, aki a Balaton-parti szállodavállalkozásból érkezett a politikába, nyíltan beszél az ágazat strukturális gondjairól. Kiemeli a Kisfaludy-pályázatok körüli visszásságokat, amelyeket átláthatatlannak tart, és sürgeti a támogatási rendszer reformját. Álláspontja szerint nem az állami pénzek mennyisége, hanem azok elosztásának igazságossága a kérdés: „Nem mindegy, kihez jut el a segítség, és milyen elvek mentén.” Szóba kerül a munkaerőhiány is – szerinte a fiatalok elvándorlása és a szezonális bizonytalanság hosszú távon csak egy stabil, kiszámítható gazdasági környezettel kezelhető. Bár elismeri, hogy a turizmus kulcsfontosságú ágazat, hozzáteszi: egyensúlyt kell találni a támogatások és a közszolgáltatások finanszírozása között.

A beszélgetés egyik legélesebb szakasza a nyilvánosság és a politikai propaganda kérdését érinti. Forsthoffer szerint a TISZA párt új szereplőként folyamatos „ellenszélben” működik, és a kormánypárti médiában gyakran célzott lejárató kampányokkal kell szembenézniük. Saját példáját is felhozza: elmondása szerint alelnöki kinevezése után egy állami cég 16 órával az esemény előtt mondott le egy nagyobb rendezvényt a családja tulajdonában lévő szállodában – szerinte ez politikai nyomásgyakorlás eredménye lehetett. Erős kijelentésként hangzik el: „Vannak, akik attól félnek, elveszítik az állásukat, ha nyíltan kiállnak mellettünk.” Forsthoffer azt állítja, hogy aki ma nyíltan támogatja a TISZA pártot, sokszor egzisztenciális kockázatot vállal. Bár az ilyen kijelentéseket nehéz függetlenül ellenőrizni, a jelenség – a politikai hovatartozás miatti retorzióktól való félelem – nem ismeretlen a magyar közéletben.

A politikai pályára lépés motivációiról szólva Forsthoffer személyes hangvételben mesél arról, hogy a „morális válság” érzése késztette aktív szerepvállalásra: „Nem politikai karriert kerestem, hanem értékalapú közéleti cselekvést.” Saját pályáját a turizmusban eltöltött évek, a helyi közösségi életben való részvétel és a felelősségérzet formálta. Mint mondja, a párt vezetésébe nem felkérésre, hanem egy többkörös kiválasztási folyamaton keresztül került be, ami szerinte garantálja, hogy „nem lojalitás, hanem érdem” döntött.

A beszélgetés második felében Forsthoffer a TISZA párt jövőképéről beszél. Elismeri, hogy a mozgalom még épülőben van, országos szinten sokan csak Magyar Péter nevével azonosítják, ám hosszú távon egy „értékalapú, szakpolitikai irányt” szeretnének felépíteni. Kiemeli, hogy a TISZA „az adócsökkentés pártja” kíván lenni, és gazdaságpolitikai programját a vállalkozások tehermentesítésére, valamint a középosztály erősítésére építi. Úgy véli, a cél nem a politikai elitváltás, hanem egy új típusú politikai kultúra megteremtése, amelyben a közélet „nem a hatalomról, hanem a közösségről szól”.

Az interjú végére kirajzolódik egy kettős portré: Forsthoffer Ágnes egyszerre próbál új hangot hozni a magyar politikába, és közben megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amelyek minden új politikai szereplőt sújtanak. A magabiztos, mégis emberközeli kommunikációval operáló alelnök nem rejtette véka alá, hogy a politika terepe számára új és kockázatos, ugyanakkor hisz abban, hogy a társadalmi bizalom visszaállítható. Bár a podcast nyilvánvalóan a pártépítés eszköze is, a beszélgetés alkalmat ad arra, hogy a hallgatók betekintést nyerjenek egy olyan politikus gondolkodásába, aki a gazdaság és a közélet határvonaláról érkezve próbálja újradefiniálni, mit jelent ma Magyarországon a „tiszta” közéleti szerepvállalás.

Nyitókép: Magyar Péter Hivatalos/YouTube