OkosHír: Az Ágota Közösség és a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek aggodalmukat fejezték ki a gyermekvédelemről szóló nyilvános diskurzus romlása miatt, amely szerintük jelentős negatív hatással van a szakma megítélésére, a munkaerő-toborzásra és a gyermekek elhelyezésére. A szervezet egy petícióban tiltakozik a politikai célú hangulatkeltés ellen, amely szerintük méltatlanul bélyegzi meg az ágazatban dolgozókat.

Az Ágota Közösség internetes petíciója szerint a gyermekvédelemről és az ott hivatásukat választókról szóló közbeszéd az utóbbi hónapokban méltatlan hangnemet öltött, ami sérti a munkájukat végzők méltóságát. A szervezet úgy véli, hogy a gyermekvédelem politikai csatározások kiemelt témájává vált, és egyes újságírók, valamint influenszerek olyan módon mutatják be a rendszert, ami alapján a szakemberek megbélyegződnek. Az Ágota Közösség álláspontja szerint a jelenlegi közhangulat torzítja a gyermekvédelem társadalmi megítélését, ami közvetlen következményekkel jár a szakellátásban.

Dr. Kothencz János, aki maga is állami gondoskodásban nőtt fel, harminc éve alapította az Ágota önkéntesközösséget azzal a céllal, hogy a családjukat nélkülöző gyerekek törődést, közösséget és reményt kapjanak. 2011-ben egyházi fenntartású intézményként jött létre a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató a Szeged-Csanádi Egyházmegye égisze alatt. Jelenleg az ország legnagyobb gyermekvédelmi szakellátást biztosító szervezete, amely tizenhárom vármegyében és a fővárosban mintegy ötezer-ötszáz gyermekről gondoskodik. Ezen gyermekek nagy része nevelőszülőknél él, kisebb részük pedig a szolgáltató harminchat lakásotthonában kap elhelyezést.

Hirdetés

Az Ágota Közösség munkáját három alapelv határozza meg:

A szervezet szerint a jelenlegi közbeszéd miatt megingott a társadalmi bizalom, ami veszélybe sodorja az évtizedek alatt felépített eredményeket.

A közhangulat hatása a szakmára és a toborzásra

Dr. Kothencz János gyermekvédelmi szakértő, az Ágota Közösség vezetője a Demokratának adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a negatív közhangulatnak kézzelfogható következményei vannak. Elmondása szerint míg két-három évvel ezelőtt tíz jelentkező is volt egy meghirdetett gyermekfelügyelői vagy szakmai vezetői pozícióra, addig ma már csupán egy-két érdeklődő akad. A nevelőszülői hivatás esetében még súlyosabb a helyzet: egy adott térségből korábban húszan jelentkeztek, ma már csak ketten.

Kothencz János szerint a csökkenő jelentkezési számok a szakma társadalmi megítélésének romlásával magyarázhatók, nem pedig a rendszer hibájával. Példaként említette, hogy egy lakásotthonban dolgozó kollégájára az utcán kiabáltak rá, pedofíliával vádolva. Hozzátette, hogy tehetséges nevelt gyerekekről szóló pozitív híradások kommentjei között gyakran megélhetési nevelőszülőket emlegetnek, vagy a nevelőt hibáztatják azért, mert a gyermek kikerült a saját családjából. Sok nevelőszülő inkább elhallgatja hivatását, pedig büszkének kellene lenniük rá. Egy állami elismerésben részesült nevelőszülőt nemrégiben közösségi platformon gyaláztak meg, ami miatt ügyvédi felszólítást kellett küldeniük. Kothencz János hangsúlyozta, hogy ezek nem egyedi esetek, a jelenség széles körben tapasztalható. A gyermekekre is hatással van a közhangulat, mivel elképzelhetetlennek tartja, hogy egy tizenkét év után anyának szólított nevelőszülőre nehezedő terhet ne érezné meg a gyermek.

Kothencz János úgy véli, a gyermekvédelmi szakellátásban, ahol mintegy huszonnégyezer gyermek sorsa dől el, még nem történt meg a rendszerváltozás. Szerinte az örökölt szemléletmód mélyen gyökerezik a kollektív nevelés eszményében, amely a rendszerváltás előtti időszakban természetesnek tekintette az intézményesített felügyeletet, sőt, az erőszakos szocializációs mintákat is. Harminc éve dolgoznak azon, hogy ezt az attitűdöt megváltoztassák, és törődő, személyes, szereteten alapuló megközelítést képviseljenek. Rámutatott, hogy sok minden, ami ma gyermekbántalmazásnak számít, a szocializmusban a nevelés része volt. A jogalkotói szándék a kormányzati ciklusoktól függetlenül nem tudta mindenhol érdemben befolyásolni ezt a túlintézményesült attitűdöt.

Az elmúlt másfél évtizedben pozitív folyamatok indultak el, zajlott a régi, kollégium jellegű intézmények kiváltása, lakásotthonok jöttek létre, ahol négy-öt szakember gondoskodik tizenkét gyermekről. Kothencz János szerint ez a forma sokkal közelebb áll a családhoz, és pedagógiailag is összehasonlíthatatlanul eredményesebb, mint a korábbi több száz fős struktúrák. Felhívta rá a figyelmet, hogy a fővárosban ez a folyamat nem zajlott le a kívánt módon; bár történtek kitagolások, sok intézmény máig megmaradt komplexumként, ahol a lakásotthonokat csak falakkal választják el, de a lényeg nem változott.

Magyarországon a lakásotthonok rendszere az 1997-es gyermekvédelmi törvény bevezetése óta terjedt el. Bár még működnek nagyobb intézmények, jelenleg a gyerekek többsége tizenkét fős lakásotthonokban él. Három vagy négy lakásotthon egy gyermekotthoni egységbe szerveződik, amelyek akár eltérő településeken is elhelyezkedhetnek. Minden lakásotthonnak külön vezetője van, míg a gyermekotthon szakmai vezetője felügyeli és koordinálja az egyes egységek tevékenységét.

A nevelőszülői hivatás kihívásai

Rácz Béla, a hódmezővásárhelyi Szent Pál Lakásotthon vezetője tizenhat éve dolgozik a gyermekvédelemben. Pályája során mindig a legnehezebb sorsú fiatalokkal foglalkozott, köztük szerhasználókkal is. Elmondása szerint a szintetikus és dizájnerdrogok – különösen a herbál és a kristály – az elmúlt tíz évben egyre inkább átvették az alkohol szerepét a leszakadó társadalmi rétegekben. Ezek a szerek olcsók, könnyen hozzáférhetők, és gyakran már az iskolák környékén is jelen vannak.

Hirdetés

Rácz Béla szerint a lakásotthon sosem lesz olyan, mint egy család, de a lehetőségekhez mérten mégis családias légkör uralkodik náluk. Itt ugyanúgy megünnepelnek mindent, mint egy családban: születésnapokat, ballagásokat, karácsonyt, húsvétot. A nevelői munka kapcsán a kötődés fontosságát hangsúlyozza. Korábban az volt az elv, hogy a szakember ne kötődjön a gyerekhez, hogy objektívan tudjon dönteni, de ma már világos, hogy kötődés nélkül nem lehet nevelni. A Szent Pál lakásotthonban minden gyermekfelügyelő egyúttal mentor is, ami olyan kötődést jelent, amely segíthet pótolni, amit a gyerekek gyakran nem kaptak meg otthon. A legtöbb gyerek kötődési zavarral küzd, ami nemcsak a családi kapcsolataikat, hanem az iskolai, munkahelyi és közösségi beilleszkedésüket is akadályozza. Ez gyakran vezet kiközösítéshez, iskolai lemorzsolódáshoz és társadalmi peremhelyzethez. Rácz Béla szerint ha megtanítanák a gyerekeket kötődni, az iskola is könnyebb lenne nekik.

A rendszer azonban nem mindig segíti a nevelők munkáját. Rácz Béla nem a béreket említi elsőként, hanem a férőhelyek hiányát és a szükséglet szerinti ellátás hiányosságait. Egy gondozási helyen gyakran nagyon különböző szükségletű gyerekek élnek együtt: szerhasználók, súlyos pszichés problémákkal küszködők, fogyatékossággal élők, viselkedési zavaros fiatalok. Sokkal több speciális lakásotthonra lenne szükség, ahol például addiktológus, pszichiáter vagy pszichológus foglalkozna a gyerekekkel a problémájuknak megfelelően.

A közbizalom megingásáról is beszámolt. Míg korábban pozitív visszajelzéseket kapott, ma már gyakran tapasztal gyanakvó tekinteteket. A hosszú évek alatt kiépített szakmai kapcsolatok stabilak, de fontosnak tartja, hogy ne olyanok beszéljenek a gyermekvédelemről, akiknek nincs közük hozzá.

Az Ágota Közösség programjai és a nevelőszülővé válás folyamata

Az Ágota egyedi programjai közé tartozik a Kiválóság Díj, amelyet ötödik éve osztanak ki azoknak, akik négyes feletti tanulmányi átlagot érnek el. Az első évben háromszáz, idén már több mint ezeregyszáz jelentkező volt. Az Ágota több szakmai divízióval működik:

Hirdetés

Rácz Béla beszélt arról is, hogy az állami fenntartású intézményekhez képest az Ágota Közösségnek több lehetősége van, ami néha kellemetlen érzést kelt benne, mert a gyermekvédelem egésze csak akkor tud előrelépni, ha minden gyereknek járna az, ami itt már valóság. Kothencz János rámutatott, a gyermekvédelem két jelentős problémával néz szembe. Egy tavalyi országos Ágota-kutatás alapján a nevelőszülők átlagéletkora több mint ötvenkét év, ezért fontos fiatalabb családokat is bevonni. További kihívás a létszámhiány, mivel a jelentkezések száma csökken, amit döntő részben a rossz közhangulat okoz. Mindez megnehezíti, hogy a gyermekeket családi környezetben helyezzék el. Becslései szerint legalább kétezer új nevelőszülői családra lenne szükség.

A családjukból kiemelendő gyerekek száma nem feltétlenül emelkedett az elmúlt harminc év során, de a rendszer érzékenysége nőtt, részben a jogszabályi változásoknak, részben pedig a jelzőrendszer megerősödésének köszönhetően. Kothencz János kifejtette, hogy a jelenlegi ellátókapacitások kevésbé tudnak hatékonyan reagálni, mint korábban.

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató tizenhárom megyében és a fővárosban működtet nevelőszülői hálózatot, mintegy ezernégyszáz családdal. Jakabné Mizsei Borbála, Csongrádon élő nevelőszülő, saját tapasztalatairól számolt be. Miután saját gyermekei felnőttek és elköltöztek, egy belső hiányból fakadóan vált nevelőszülővé. Egy tizenhárom éves lány biztatására, akit később elsőként fogadott magához, elvégezte a szükséges képzést. Tizenhat év alatt hét gyerek talált nála otthonra. Megosztott egy történetet, mely szerint egyik nevelt kislánya egyszer így szólt hozzá: „Annyira szeretlek téged.” A kislány elmondása szerint, amikor belépett az ajtón, már akkor tudta, hogy „itt jó lesz nekem, mert olyan jó illatot éreztem.”

Szili-Balog Mária, a Csongrád-Csanád vármegyei nevelőszülői hálózat szakmai vezetője részletesen ismertette a nevelőszülővé válás folyamatát:

  1. Első lépésként motivációs levelet kell benyújtani.
  2. Ezt követően személyes elbeszélgetésre hívják az érdeklődőt, ahol ismertetik a törvényi követelményeket és az Ágota szemléletmódját.
  3. Környezettanulmány készül, párhuzamosan pszichológiai vizsgálat zajlik az Ágota saját protokollja szerint.
  4. A Nemzetvédelmi Szolgálat teljes körű átvilágítást végez.
  5. Ha minden szűrőn átmegy a jelölt, képzésre kerül sor.
  6. Sikeres vizsgák után működési engedélyt kap.

A szándék megfogalmazásától a nevelőszülővé válásig legalább öt hónap telik el, és a jelentkezők közül körülbelül minden tizedik jut át a kiválasztási folyamaton. Szili-Balog Mária elmondása szerint a gyerekeket csak hosszú folyamat után emelik ki családjukból, de ekkorra gyakran már komoly elhanyagolást szenvednek el. Előfordul, hogy éjszaka érkezik hívás, azonnali férőhely-igénnyel.

Jakabné Mizsei Borbála szerint sokan úgy vélik, hogy a nevelőszülőség jelentős anyagi haszonnal jár, ám kevesen tudják, hogy a havi juttatás nem éri el a százezer forintot (ő jelenleg havi nyolcvanezret kap). 2009-ben, amikor nevelőszülő lett, még nem volt nevelőszülői fizetés, csak a családi pótlékot kapta a nevelt gyermek után. Elmondása szerint a nevelőszülői fizetést is mindig a gyerekekre költi, és kétszer akkora figyelemmel kell lenniük, mert a nevelt gyerekeket árgus szemmel nézik az óvodában, iskolában. Ezért maximálisan próbál mindent megadni nekik, hogy ne sorolják őket hátrányos helyzetbe. A nevelőszülők nevelési ellátmányt is kapnak, amelyet teljes egészében a gyermek gondozására, nevelésére és fejlesztésére kell fordítani.

Jakabné Mizsei Borbála fontosnak tartja a jó kapcsolatot a nevelő- és a vér szerinti szülő között. Tapasztalatai alapján a vér szerinti szülők eleinte gyakran bizalmatlanok, úgy gondolják, hogy a nevelőszülő elvette tőlük gyermeküket. Ő beszélget a szülőkkel a gyermek kicsi koráról, ami nyitottabbá teszi a vér szerinti szülőket, és a gyerekek is nyugodtabbak lesznek. Bár sokan anyának hívnák, ő inkább a „mama” megszólítást kéri, hogy ne bántsa meg a vér szerinti szülőt. Hozzátette, nem a megszólítás számít, hanem az, amit mögötte éreznek: az állandó jelenlét a mindennapokban és a nehéz pillanatokban.

Szili-Balog Mária azt is elmondta, nem feltétel, hogy a nevelőszülő házaspár legyen, és elegendő a nyolc általános iskolai végzettség, mert a gyermeknek elsősorban empatikus, érző szívre van szüksége. Úgy véli, a nevelőszülői hivatás hatása sokszor csak évekkel később válik láthatóvá. Számos egykori gondozott tér vissza segítőként, mert úgy érzik, tartoznak azoknak, akik egykor nevelték.

Az Ágota Közösségben gyógypedagógusok és pszichológusok is a gyermekek és nevelőszülők rendelkezésére állnak. Rengeteg sport- és élményprogramot szerveznek, táboroztatnak, mindezt ingyen, hogy a nevelőszülőknek ne kelljen erre költeniük. A szakmai vezető hangsúlyozta, gyerekek ezrei várnak arra, hogy családba kerülhessenek, és az utóbbi időben érezhetően visszaesett a nevelőszülői jelentkezések száma. Szili-Balog Mária szerint a médiában zajló események negatív hatással vannak azokra, akik még nem döntöttek százszázalékosan, de már motiváltak voltak. Nem abban bizonytalanodnak el, hogy akarnak-e gyerekeknek segíteni, hanem abban, hogy vállalható-e az a társadalmi stigma, ami a gyermekvédelemben dolgozókat éri. Sokan attól tartanak, hogy ha nevelőszülőként dolgoznak, akkor boldog-boldogtalan megrágalmazhatja őket, következmények nélkül mondhat rájuk bármit. Ennek az a következménye, hogy gyerekek maradnak család nélkül.

Amikor Kothencz Jánost arról kérdezték, hogyan hat a gyermekvédelem körüli hangulatkeltés a szakmai munkára, úgy fogalmazott, hogy a helyzet olyan szintre jutott, amelyet egy józan ember nehezen értelmez. Hangsúlyozta, hogy amikor azt olvassuk, fekete autók állnak meg gyermekvédelmi intézmények előtt, ahová politikusok titokban bemennek, az nem a valóság, hanem tudatosan gerjesztett, uszító manipuláció. Aki minimálisan is ismeri a gyermekvédelem működését, az tudja, hogy ezek a képek nem a valóságról szólnak, hanem a közvélemény félrevezetéséről. A szakma minden jelzést komolyan vesz, minden esetben vizsgálatot indít, és az esetek legtöbbjéről kiderül, hogy vaklárma volt. Kothencz János szerint a gyermekvédelmi szakemberek még a legnehezebb időkben is tisztességgel helytálltak, amit inkább megköszönni, elismerni kellene, nem pedig kritizálni. Szerinte a politikának mihamarabb ki kellene vonulnia a gyermekvédelemből. A legjobb az lenne, ha csak annyit kérdeznének: miben segíthetünk? A többit majd a szakemberek megoldják. Már ott tartunk, hogy nem a szakmai protokoll, nem az ellátórendszer, hanem a bizalom hiánya miatt nincs hová elhelyezni a gyereket. A nevelőszülők elbizonytalanodnak, a jelentkezők elmaradnak, a férőhelyek elfogynak. Kothencz János végezetül hozzátette, hogy amíg a közbeszéd vádaskodik, a gyerekek családra, biztonságra, emberi méltóságra vágynak, és elértük a „vörös vonalat”, ahol nem hangos véleményekre, hanem csendes felelősségvállalásra és józanságra volna szükség.

Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indítása

Tiszta.AI Manipuláció Elemzés:

  • Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekvédelemről szóló nyilvános diskurzus negatív hatásaira, védelmébe vegye a gyermekvédelemben dolgozó szakembereket és nevelőszülőket, valamint empátiát és támogatást generáljon a szektor számára. A cikk arra törekszik, hogy ellensúlyozza a negatív, vádaskodó narratívákat, és bemutassa a gyermekvédelemben zajló pozitív munkát és annak kihívásait.
  • Főbb elemzési pontok:
    • Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora számos érzelmileg töltött kifejezést használ, amelyek a helyzet súlyosságát és a szakemberek elleni vélt igazságtalanságot hivatottak hangsúlyozni. Ilyen például a „méltatlanul eldurvult”, „politikai csatározások kiemelt témája lett”, „megbélyegződnek”, „mélyen sérti az ő méltóságukat”, „silányítsák”, „torzítja”, „veszélybe került”, „méltatlan közbeszéd”, „rossz közhangulat”, „gyalázták meg”, „uszító manipuláció”, „nem talál szavakat”, „berúgni”. A „vörös vonal” kifejezés használata a cikk végén a helyzet kritikus és sürgős voltát hangsúlyozza. Ezek az eszközök a pathosra, azaz az olvasó érzelmeire hatva igyekeznek meggyőzni.
    • Forráskezelés és Egyensúly: A cikk kizárólag az Ágota Közösséghez kötődő forrásokra (Dr. Kothencz János, Rácz Béla, Jakabné Mizsei Borbála, Szili-Balog Mária) támaszkodik. Bár ezek a források közvetlenül érintettek és hiteles szakértők a gyermekvédelem területén, a cikk nem mutat be ellenvéleményeket, vagy más nézőpontokat a „romló közbeszéd” okairól vagy a gyermekvédelmi rendszer esetleges hiányosságairól, amelyek a negatív hangulatot táplálhatják. Ezáltal a cikk egyoldalú képet fest, elsősorban a szektor védelmére és a külső támadások elhárítására koncentrálva. A forrásválasztás nem kiegyensúlyozott, ami az olvasóban azt a benyomást keltheti, hogy a problémák kizárólag a külső, „méltatlan” kritikákból fakadnak.
    • Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk többször említi a „vádaskodást”, „politikai hangulatkeltést” és „uszító manipulációt”, de konkrét példákat vagy részleteket nem szolgáltat arról, hogy pontosan milyen vádakról vagy politikai kampányokról van szó, amelyek a közbeszéd romlását okozták. Ez a kontextus hiánya megnehezíti az olvasó számára, hogy teljes képet kapjon a helyzetről, és önállóan értékelje a „vádaskodások” jellegét és súlyosságát. A cikk állítása, miszerint „az esetek legtöbbjéről kiderül, hogy vaklárma volt”, nem támasztja alá konkrét adatokkal vagy vizsgálati eredményekkel.

„`

(Forrás: demokrata.hu)

Fotó: Pixabay: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/gyermek-kolyok-felelem-szomoru-262103/