OkosHír: A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) „Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz” címmel nyílt kiállítás, amely Jókai Mór születésének 200. évfordulója és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának bicentenáriuma előtt tiszteleg. A tárlat célja, hogy bemutassa Jókai Mór hozzájárulását a hazai kultúrához nemcsak szépíróként, hanem polihisztor tudósként is. Ismeretterjesztő tevékenységét íróként, az MTA tagjaként és lapszerkesztőként is küldetésének tekintette.
A kiállítás alapvető üzenete Jókai Mór születésének és az MTA alapításának bicentenáriumi összekapcsolása, amely kiemeli, hogy Jókai írói és lapszerkesztői pályája szorosan összefüggött a magyar tudományos gondolkodás és ismeretterjesztés fejlődésével. Műveiben számos tudományterület gyakran komplex módon jelenik meg.
A regényeiben szövegalkotó erővé válnak a földrajz, geológia, botanika, biológia, csillagászat, archeológia, vegytan, fény- és villamosságtan, történettudomány, néprajz, színháztörténet, valamint a nyelvészet legújabb felfedezései, továbbá a különböző szakterületekhez kapcsolódó mérnöki és technikai vívmányok. Jókai hősei gyakran kutatók és gondolkodók, akik a tudományos eredményeket és technikai újításokat az emberiség szolgálatába állítják.
Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, a kiállítás kurátora szerint a tárlat címválasztása több szempontból is szimbolikus. A kiállítás vezérmondatát Jókai „Fekete gyémántok” című regényéből kölcsönözték: „…ő volna az az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz”. Ezzel a metaforával jellemezte az író Berend Ivánt, a könyv főhősét, aki bányatulajdonos, tudós, katona és innovatív gondolkodó. A kurátor megjegyezte, hogy Jókai maga is üstökösként tűnt fel a XIX. századi irodalmi és közéletben, példátlan karriert futott be, és a közvélemény a Monarchia egyik legnépszerűbb alakjának tartotta. Az üstökös az író és az általa alkotott szövegvilág metaforája lehet, mivel amatőr csillagászként maga is kutatta a jelenséget, és műfajteremtő kezdeményezésként hazánk első élclapját is ezzel a címmel indította el. Az ihletet az 1858 őszén két hétig látható Donati-féle üstökös adta, amelyről akkoriban azt gondolták, hogy összeütközik a Földdel. Jókai négy évvel korábban, 1854-ben indította útjára a „Vasárnapi Újságot”, amely a nemzetközi és hazai természettudományos kutatások legjavát összegezte, és az enciklopédikus családi ismeretterjesztő lap műfaját honosította meg Magyarországon. A folyóirat jelentőségét mutatja, hogy az elsők között tudósította az olvasókat Jedlik Ányos villanytani találmányairól.
A kurátor rámutatott, hogy Jókai komáromi és pápai tanárai, többek között Vály Ferenc hatására kezdett el érdeklődni a természettudományok iránt. A tőlük elsajátított idegen nyelveken eredetiben is olvasta a korszak új felfedezéseiről szóló tudományos könyveket és folyóiratokat, amelyekre impozáns könyvtára számára rendszeresen előfizetett. Mikszáth Kálmán „Jókai Mór élete és kora” című munkájában így írt Vály Ferenc tanítási módszeréről: „Vály tehát beszélgetve, kávéskanalakban adagolta be neki a tananyagot, amit a kis Móricz hálás szívvel vett. Külön órákat adott neki. Reggel télen-nyáron öt órakor már ott kellett lennie a Vály írószobájában, megszoktatta a korai felkeléshez, ehhez azután egész életében hű maradt; megtanította angolul, franciául és olaszul.”
Amatőr csillagászként az író párizsi Bardou típusú lencsés teleszkópjával gyakran kémlelte az égboltozatot. Tapasztalatait időnként unokatestvérével, Konkoly-Thege Miklóssal, a hazai csillagászat egyik kiemelkedő alakjával is megosztotta. Az üstökösök Jókai csaknem húsz regényében jelennek meg, és rendszerint sorsfordító pillanatot vagy súlyos dilemmát jeleznek. „Az arany ember” kettős életet élő főhőse, Tímár Mihály is a csillagokat vizsgálva jut el a meghasonlottság végpontjára.
Regényeinek tudományos igénnyel megírt fejezetei, amelyek többek között alapos geológiai, geográfiai, kertészeti, botanikai és műszaki ismereteket igényelnek, képzeletbeli kalandozások során repítik el az olvasót soha nem látott földrészekre. Ezek a részek egyben segítenek megérteni a természeti jelenségeket és megismerni a kor technikai vívmányait.
A tárlaton megelevenedik „Az arany ember” bevezetése, amely Komáromtól az Al-Dunáig vezeti végig az olvasót; látható a Szent Borbála gabonaszállító mása, az Al-Duna és a Vaskapu pedig korabeli fotográfiák segítségével kel életre. A „Fekete gyémántokban” a tudományos kutatások eredményeit figyelembe véve egészen a több millió évvel ezelőtt keletkezett pliocén korba, valamint Berend Iván utópiájaként egy elképzelt északi-sarki boldog szigetre is elutazhatunk. A modern magyar nyelvű tudományos-fantasztikus irodalmat megteremtő művében, a XX. század második felében játszódó „A jövő század regényében” egy repülő gépezetről, az aerodromon felfedezéséről és Otthonról, egy utópisztikus városról ír. A PIM kiállítása a korunk virtuális technológiája, a mesterséges intelligencia segítségével láthatóvá teszi és a regény részletei alapján életre is kelti Jókai fantáziáját. Az aerodromon fedélzetéről csodálható meg Otthon városa, az író által megálmodott jövőbeni békés, új világ.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaJókai természettudományos műveltsége leginkább olyan egzotikus utazásokra csábító regényeiben koncentrálódik, mint az „Egész az északi pólusig”, az „Óceánia” vagy az „Ahol a pénz nem isten”. Az író a társadalomtudományok terén is kiemelkedő volt. Néprajzi kutatásait, valamint anekdota- és adomagyűjtéseit méltatva választotta 1858-ban levelező, majd 1861-ben rendes tagjává az MTA.
Évtizedeken át dolgozott ezeréves államiságunk krónikáján, „A magyar nemzet története regényes rajzokban” című munkáján, miközben „Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben” című nagy szintézis szerkesztője volt Rudolf trónörökössel, akivel baráti kapcsolatot ápolt. A történeti tárgyú sorozathoz készítendő egyik cikke miatt alföldi gyűjtőkörútra indult, amely később jelentős műve, a „Sárga rózsa” megírására inspirálta.
Jókai születése és az MTA megalapítása ugyanarra az évre, 1825-re, a reformkor, a modernizáció és a polgári átalakulás kezdetére esett. Miközben végigélte az 1800-as éveket, életműve a XX. századba is áthajlott. Aktív tagja volt a nemzeti identitást támogató, valamint az ismeretterjesztésben és kutatásban élenjáró irodalmi, művészeti és tudományos szervezeteknek. Tanúja és krónikása volt az ország dinamikusan fejlődő közéletének és Pest-Buda nagyvárossá válásának.
Rózsafalvi Zsuzsa elmondása szerint Jókai nemcsak tanúja, hanem bizonyos értelemben alakítója is volt a századnak, amelyben született és amelyben életműve kiteljesedett. Munkásságának megértéséhez ismerni kell az író magánéletét is. Ebből a szempontból kedvező a helyzet, mivel egy 1911–1912-ben megvalósult állami vásárlás nyomán szinte a teljes tárgyi hagyatékot a PIM őrzi. Jókai első kiadásai, levelei, kéziratai, illusztrációi, képzőművészeti alkotásai, saját festményei és számos róla készült portré is a múzeum birtokában van, amelyekből az aktuális kiállítás számos relikviát és műtárgyat vonultat fel. A látogatót a kurátori szövegek mellett az író első monográfusának, Mikszáth Kálmánnak a sorai vezetik, akit Jókai halálát követően közös kiadóvállalatuk bízott meg az alkotó életének összegzésével.
A bemutató részeként megjelenített alkotói térben Jókai impozáns íróasztala és bőrrel kárpitozott kedvenc karosszéke látható. Közvetlenül mellette a szülővárosától, Komáromtól 1881-ben ajándékba kapott, népi motívumokkal ékesített díszládája áll, amelyben évtizedeken át legféltettebb tárgyait tartotta. Kissé távolabb az író tölgyfa szekrényét helyezték el, amelyben egykor műveinek százkötetes jubileumi életműkiadása sorakozott. A bútort Jókai utolsó kiadója, a Révai Testvérek készíttette az írói pályafutásának 50. évfordulójára.
Az egész országot megmozgató jubileumi ünnepségsorozatot felidéző méltatások mellett számos egyéb relikvia társaságában megtekinthetők az eredetileg festőművésznek készülő Jókai gyermek- és ifjúkori rajzai, a magyar könyvkötészet mesterműveiként számontartott, művészi színvonalon illusztrált emblematikus regényeinek kiadásai, híres kőzet-, csiga- és kagylógyűjteménye, személyes használati tárgyai, tárcája és párbajpisztolya, kertészeti eszközei, jegygyűrűje, díszmagyar viselete és a halála évéből, 1904-ből származó gyászalbuma is.
A kiállítás annak a polihisztor írónak és tudósnak a portréját rajzolja meg, akinek tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Az 1886-ban megjelent „Életemből” című életrajzi munkájában így fogalmazott: „Nekem gyermekkori játékszerem sem volt más, mint a palatábla, meg az iral. Amit írtam, ahhoz rajzoltam is, s amit rajzoltam, ahhoz valami történetet is írtam…” A kiállítás létrehozói szerint Jókai életműve újra és újra meg tud újulni, és épp annyira lenyűgöző marad, mint a „Fekete gyémántok” főhőse kapcsán idézett, Nap körül keringő égitest.
Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése
- Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk narratívája azt a célt szolgálja, hogy Jókai Mórt ne csupán kiemelkedő íróként, hanem sokoldalú tudósként és a tudomány népszerűsítőjeként is bemutassa, aki szorosan kapcsolódott kora tudományos fejlődéséhez és a Magyar Tudományos Akadémia munkájához. A cikk elsődleges célja az újonnan nyílt kiállítás bejelentése és népszerűsítése, hangsúlyozva Jókai tudományos érdeklődését és az MTA bicentenáriumával való kapcsolódását, ezzel ösztönözve a látogatókat a tárlat megtekintésére.
- Főbb elemzési pontok:
- Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk nyelvezete nagyrészt leíró és informatív, ami egy kulturális eseményről szóló híranyag esetében megfelelő. Bár használ pozitív jelzőket és kifejezéseket (pl. „egyedülállóan gazdag életműve”, „lendületes fejlődésével”, „komplex módon jelenik meg”, „megszállott kutatók, gondolkodó elmék”), ezek elsősorban Jókai munkásságának és a kiállítás témáinak jelentőségét és mélységét hivatottak közvetíteni. Az érzelmileg telítettebb megfogalmazások (pl. „rendületlenül hisznek abban”) a kiállítás létrehozóinak tulajdonított állítások, nem pedig a cikk narrátorának saját érzelmi keretezése. A „szárnyaló fantáziáját” kifejezés Jókai irodalmi alkotásait és a kiállítás prezentációs módszereit írja le.
- Forráskezelés és Egyensúly: A cikk főként a kiállítás kurátorára, Dr. Rózsafalvi Zsuzsannára támaszkodik az információk és a kiállítás tematikájának bemutatásában, ami egy ilyen típusú eseményről szóló tudósításban megszokott és hiteles. Emellett Jókai Mór és Mikszáth Kálmán idézeteit is felhasználja, amelyek történelmi kontextust és irodalmi tekintélyt adnak a szövegnek. A források kiválasztása releváns és kiegyensúlyozott a cikk információs céljához képest, nem utal elfogult forrásválasztásra vagy releváns nézőpontok kihagyására.
- Hiányzó Kontextus és Tények: Az eredeti cikk a kiállítás tartalmáról és Jókai életével, valamint az MTA-val való kapcsolatáról átfogó képet ad. Nem észlelhetők hiányzó tények vagy kontextusok, amelyek jelentősen megváltoztatnák a kiállításról vagy Jókai bemutatott szerepéről alkotott képet. Az információk a cikk terjedelméhez és céljához mérten teljesnek mondhatók.
- A téma társadalmi relevanciája: Jókai Mór a magyar irodalom egyik alapköve, akinek 200. születésnapi évfordulója jelentős kulturális esemény. A kiállítás rávilágít munkásságának egy kevésbé ismert aspektusára, tudományos érdeklődésére és polihisztor mivoltára, ami szélesítheti a közönség Jókai örökségéről alkotott képét és elmélyítheti annak megbecsülését. Az esemény az MTA alapításának bicentenáriumával való összekapcsolása tovább hangsúlyozza az irodalom és a tudomány közötti történelmi kölcsönhatást a magyar nemzeti fejlődésben. Mindez hozzájárul a nemzeti identitás és a kulturális örökség megőrzéséhez és népszerűsítéséhez.
