A Szőlő utcai javítóintézet egykori igazgatója ellen indult eljárás az elmúlt hetek egyik legfontosabb közéleti ügyévé vált. A konkrét bűnügyi vádakon túl a politikai térben két narratíva csapott össze: az ellenzék szerint a kormány felelőssége megkerülhetetlen, a kormány szerint viszont mesterséges lejárató kampány zajlik. Magyar Péter legutóbbi bejegyzésében viszont egy újabb szempontot élesített, miszerint a magyar igazságszolgáltatásban erős kettős mérce érvényesülne.

Magyar Péter állítása

A Tisza Párt elnöke úgy fogalmazott: ha kormányközeli szereplők érdekei sérülnek, a hatóságok gyorsan lépnek, míg ha kormányzati korrupcióról vagy visszaélésekről van szó, éveken át sem történik semmi. A Szőlő utcai ügyet ebbe a logikai láncba illesztette, és azt állította: az igazgató tíz éven át a hatóságok hallgatólagos asszisztálása mellett működhetett.

Nézzünk néhány példát a kettős mércére

Az MNB-alapítványok ügye (2016–2018)
Az ellenzék szerint a Nemzeti Bank alapítványaihoz juttatott több száz milliárd forint közpénz sorsa világosan mutatta, hogy ha a hatalomhoz közel álló szereplőkről van szó, lassan és következmények nélkül zajlanak a vizsgálatok. Bár az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az alapítványok pénze közpénz, az ügyészségi vizsgálatok elhúzódtak, és végül nem született komoly felelősségre vonás. A közvéleményben így az a kép rögzült: hatalmas összegek mozdulhatnak meg következmények nélkül.

Uniós források – az Elios-ügy példája
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szabálytalanságokat talált a közvilágítási pályázatokban, amelyeket a miniszterelnök vejéhez köthető Elios Zrt. nyert meg. Az OLAF-jelentés után sokan várták, hogy Magyarországon vádemelés történjen, ám az ügyészség végül lezárta a nyomozást, mondván: nem történt bűncselekmény. Az ellenzék szerint ez újabb jele annak, hogy a hatóságok nem kívánnak szembemenni kormányközeli gazdasági szereplőkkel.

Gyors reakció ellenzéki ügyekben
Példaként említethető, hogy amikor Magyar Péter egy telefont dobott a Dunába, rövid idő alatt vizsgálat indult ellene. Hasonló tapasztalatokról számoltak be tüntetések résztvevői is: szabálysértési és rágalmazási ügyekben gyakran napokon belül intézkednek a hatóságok. Az ellenzék szerint ez azt mutatja, hogy ha az állampolgári ellenállás vagy a kormánykritikus politika kerül napirendre, a rendszer azonnal reagál.

Léteznek példák a kormány oldaláról is az állítás cáfolására

A kormányzati kommunikáció rendre emlékeztet arra, hogy az ügyészség több esetben kormányközeli önkormányzatokat és politikusokat is elért vizsgálataival. Ilyen volt például a Simonka György elleni vádemelés, amelyben bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalással vádolták a fideszes országgyűlési képviselőt. Az ügyet a kormányoldal gyakran hozza fel példaként, mondván: bizonyíték rá, hogy a hatóságok nem „védik” automatikusan a kormánypárti politikusokat.

Hosszú vizsgálatok ellenzéki szereplőkkel szemben is
A hatóságok többször indítottak hosszadalmas, évekig tartó eljárást ellenzéki politikusokkal szemben is, amelyek végül eredménytelenül zárultak. Ezeket a kormányoldal arra használja, hogy azt mondja: nem csak kormányközeli ügyek húzódnak el, hanem ellenzékieké is. Így szerintük a „lassúság” inkább a bürokratikus folyamatok és a bizonyítás nehézségei miatt van, nem politikai lojalitásból.

A Szőlő utcai ügy hivatalos verziója
A Tuzson Bence által ismertetett vizsgálati jelentés szerint a Szőlő utcai javítóintézet ügyében nem fiatalkorúak voltak érintettek, és a gyanú prostitúciós tevékenység szervezésére vonatkozott. A kormány narratívája szerint a jogi eljárás gyorsan elindult, és politikusok neve sosem merült fel. Ez az ő értelmezésükben azt mutatja, hogy a hatóságok a vádak súlya szerint járnak el, nem politikai kapcsolatok alapján.

Kettős narratívák a Szőlő utcai ügyben

A botrány tehát két egymással összeegyeztethetetlen értelmezést hozott felszínre.

• Az ellenzék szerint a kormány tudatosan nézett félre, amikor az igazgatót kinevezte és kitüntette, miközben a szakma jelezte a múltbeli visszaéléseket. Ez szerintük a rendszer hibájának bizonyítéka.
• A kormány szerint az ügyben nincs politikai szál, fiatalkorú áldozat sincs, és a botrány egy „tények nélküli lejárató kampány”.

Semjén Zsolt és a „vérvád”

A vita során Semjén Zsolt neve is felmerült. A miniszterelnök-helyettes határozottan visszautasította az állításokat: szerinte ez „Bibliai vérvád”, alaptalan kísérlet arra, hogy bemocskolják. Orbán Viktor pedig úgy fogalmazott: az alaptalan vádaskodás nem véleménynyilvánítás, hanem rágalmazás, amelynek jogi következményei lesznek. Kocsis Máté ehhez hozzátette: elvárja a kormánytól, hogy „a legbrutálisabban torolja meg” a történteket, azaz az igazgató elleni eljárás ne ismerjen kíméletet.

Mindenesetre Magyar Péter posztja rávilágít arra, hogy a Szőlő utcai ügy nem pusztán egy intézmény vezetőjének bűnügye, hanem a magyar igazságszolgáltatás hitelességéről szóló vita része lett. A társadalom eközben két egymással homlokegyenest szembenálló történet között kapkodja a fejét, miközben a közbizalom újabb csorbát szenved.

Kép: Magyar Péter/Facebook