OkosHír: Július óta számos közéleti személyiség, művész, sportoló, tudományos élet szereplője, állami cégvezető és egyházi vezető csatlakozott a Digitális Polgári Körökhöz (DPK). A DPK-kat a Fidesz kampányeszközeként tartják számon, maga Orbán Viktor miniszterelnök alapította az elsőt a „digitális honfoglalás” céljával. A csatlakozók ezzel gyakorlatilag a Fidesz választási kampányához adják az arcukat. Felmerül azonban a kérdés, hogy egyes szereplők esetében, pozíciójukból adódóan, megengedett-e a pártpolitikai részvétel, vagy etikai szempontból megkérdőjelezhető-e a csatlakozásuk.

Ez a helyzet különösen az állami intézmények, a felsőoktatás, az egyház és az egészségügy vezetőit érinti, ahol törvényi vagy morális elvárás a pártpolitikai semlegesség. Ezek az intézmények gyakran közfeladatot látnak el, állami forrásokból gazdálkodnak, nagy közösségeket érintenek, és a hozzájuk fordulók gyakran kiszolgáltatott helyzetben vannak.

A Digitális Polgári Körök kialakulása és finanszírozása

Orbán Viktor a tusványosi beszédében jelentette be a Digitális Polgári Körök elindítását, hangsúlyozva, hogy a DPK-k a „Harcosok Klubja” mellett egy másik fórumot kínálnak. Az elmúlt két hónapban a DPK-k a Fidesz kulcsfontosságú kampányeszközeivé váltak, újabb és újabb körök bejelentésével, valamint az első személyes találkozó megrendezésével.

A Papp László Sportarénában tartott rendezvény a DPK-k Fidesz számára betöltött fontosságát tükrözte. A telt házas esemény költségeit, mely vélhetően több százmillió forintot tett ki, hivatalosan nem a Fidesz, hanem a Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. finanszírozta. Partos Bence, a cég tulajdonosa, aki aktív szerepet vállal a Fidesz kampányában, korábban úgy nyilatkozott, hogy az alapítvány a támogatást „magánszemélyek adományaiból nyújtja”.

Összeférhetetlenségi kérdések kiemelkedő esetei

A Szuverenitásvédelmi Hivatal és Kutatóintézet vezetői

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének csatlakozása a Bajtársak Digitális Polgári Körhöz, melyet Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter jelentett be, felveti a legnyilvánvalóbb összeférhetetlenségi kérdést. A Szuverenitásvédelmi Hivatalt létrehozó 2023. évi LXXXVIII. törvény kimondja, hogy a hivatal független, és elnöke pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. Lánczi Tamás válasza Magyar Péter kritikájára, miszerint egy polgári kör nem azonos egy politikai párttal, nem tisztázta az aggályokat. Az Ügyvédkör összeférhetetlenségi vizsgálatot kezdeményezett, álláspontjuk szerint a DPK-k tevékenysége egyértelműen pártpolitikai jellegű.

Lánczi Tamás – facebook

Hasonlóan, Horváth József, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetője is a Szuverenitásvédelmi DPK egyik alapítója. A kutatóintézet feladata a Szuverenitásvédelmi Hivatal munkájának támogatása és a Magyarország önazonosságát veszélyeztető cselekedetek feltérképezése. A DPK alapítói között Horváth csak nyugállományú vezérőrnagyként szerepel, hivatalos pozíciója és korábbi III/III-as tevékenysége nem került feltüntetésre.

Egyházi vezetők részvétele

Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke szintén alapító tagja a Szuverenitásvédelmi DPK-nak. Bár törvény nem tiltja egyházi vezetők pártkampányban való részvételét, etikailag megkérdőjelezhető, különösen, mivel Kiss-Rigó a püspöki viseletében és titulusával szerepel a DPK tablóképén. A Szeged-Csanádi Egyházmegye válasza szerint nem áll fenn összeférhetetlenség. Más egyházi tisztségviselők, mint plébánosok, lelkészek, diakónusok és hitoktatók is megtalálhatók a DPK-csoportokban. Az egyház politikai semlegessége kulcsfontosságú lenne, mivel az egyházi vezetők bizalmi pozícióban vannak, és spirituális tekintélyük miatt útmutatást várnak tőlük a hívek.

Felsőoktatási és tudományos szféra képviselői

A felsőoktatásban is számos vezető és oktató csatlakozott a DPK-khoz. Dr. Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora az Innovatív Zala – Digitális – High tech Magyarországért Polgári Kör tagja, és állítása szerint magánemberként van jelen, figyelembe véve az egyetem pártpolitikától mentes jellegét. Azonban a DPK tablóképén rektorként szerepel, ami felveti a nyilvános szereplés kérdését.

Hasonló esetek: Dr. Csák Csilla, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja az Állatvédelmi DPK tagja. Ugyanebben a DPK-ban alapító tag Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora és Dr. Vetter Szilvia tanszékvezető. Ők szakmai jellegűnek tekintik részvételüket, az állatvédelem népszerűsítésére hivatkozva. Dr. Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora, a Szeged és a Homokhátság Digitális Polgári Kör egyik alapítójaként magánszemélyként szerepel, titulus nélkül a tablón.

Jakab Roland, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat vezérigazgatója az Egyes számú Digitális Polgári Kör, majd később a Tudomány és AI DPK alapítója. A HUN-REN-t létrehozó törvény a tisztviselőktől függetlenséget, feddhetetlenséget, pártatlanságot és integritást követel meg. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete felszólította Jakabot a távozásra. Jakab azzal érvelt, hogy a digitális innováció érdekében fogadta el Orbán meghívását, és a HUN-REN számára lehetőséget lát az álláspontja eljuttatására a döntéshozókhoz. Jakab az Egyes számú DPK tablóján HUN-REN vezérigazgatóként, a Tudomány és AI DPK-ban pedig „AI kutató” titulussal szerepel.

Egészségügyi intézményvezetők és közmédia szereplője

Több kórházigazgató is feltűnik DPK-tablókon, nem magánemberként, hanem intézményvezetőként. Dr. Kökény Zoltán, a Péterfy Sándor Utcai Kórház főigazgatója a Budapesti DPK alapítója. Az Egészséges nemzetért DPK tagja Dr. Rényi-Vámos Ferenc, a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikájának klinikaigazgatója és Dr. Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. Bár magánemberként joguk lenne a politizálásra, a tablókon szereplő igazgatói minőségük kérdéseket vet fel.

Kárász Róbert, a Duna Médiaszolgáltató tartalomfejlesztésért felelős igazgatója a Fogyatékosságügyi DPK alapítói között szerepel. A közmédia szerepe a kiegyensúlyozott tájékoztatás és a pártpolitikai érdekektől való függetlenség lenne, ezért egy vezető pártkampányban való részvétele megkérdőjelezi a közszolgálati működést.

A Fradi DPK esete

Augusztusban alakult meg a Fradi DPK, melyet Kubatov Gábor klubelnök jelentett be. A Papp László Sportarénában tartott összejövetelen a klub kabalája, a Fradi Sas is megjelent. A Fradi név és címer levédett védjegyek, melyeket csak az egyesület vagy szerződött partnerei használhatnak. A klub korábban jogi lépéseket tett a jogosulatlan felhasználások ellen, ami felveti a kérdést a DPK védjegyhasználatának jogszerűségéről.

Összességében a Fidesz láthatóan elfogadja, hogy közintézmények vezetői hivatalos pozíciójukban álljanak ki a kampányuk mellett, még akkor is, ha ez alááshatja az intézményekbe vetett bizalmat, és jogi aggályokat vet fel. Ez a tendencia Orbán Viktor korábbi kijelentésével, miszerint „mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek”, hozható összefüggésbe.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja, hogy feltárja és bemutassa a Digitális Polgári Körök (DPK) működését, különös tekintettel arra, hogy az általa leírtak szerint a DPK-k a Fidesz kampányeszközei. A narratíva középpontjában az áll, hogy számos közintézmény és közfeladatot ellátó szervezet vezetője, illetve munkatársa csatlakozik ezekhez a pártpolitikai jellegű körökhöz, ami potenciális összeférhetetlenséget, etikai problémákat és jogi aggályokat vet fel. A cikk arra törekszik, hogy rávilágítson a pártpolitika és a közszolgálati semlegesség közötti határok elmosódására, és felhívja az olvasó figyelmét a jelenség demokratikus és társadalmi következményeire. A cikk az olvasóban a közintézmények függetlensége iránti aggodalmat és a politikai befolyásoltság kritikáját kívánja kiváltani.
• Főbb elemzési pontok:
  • Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora számos szófordulatot használ a jelenség hangsúlyozására és a kritikai hangvétel erősítésére. Olyan kifejezések, mint a „sorra lépnek be”, „rendre meg lehet találni” az események gyakoriságát és rendszerszerűségét emelik ki. A „nem titkoltan a Fidesz kampányeszközei” megállapítás tényként kezeli a DPK-k pártpolitikai jellegét. Az „erősen megkérdőjelezhető, hogy etikus-e részükről a csatlakozás” direkt módon vonja kétségbe az érintettek morális döntését. Lánczi Tamás esetében a „legnyilvánvalóbb összeférhetetlenség egyértelműen” kifejezés a helyzet súlyosságát emeli ki. Az „úgy tűnik azonban, hogy sem a DPK-t alapító miniszter, se Lánczi szerint nem ütközik a törvénybe” megjegyzés a törvények figyelmen kívül hagyásának vagy eltérő értelmezésének látszatát kelti. Horváth József kapcsán a „találóan” szó használata enyhe iróniát sugall. Az „nehéz például elválasztani”, „kérdéses, hogy valóban magánemberként” fordulatok kétséget ébresztenek az érintettek magyarázataival kapcsolatban. A „csavar a történetben” informális, narratívaépítő elem. A „nem tiszta, hogy miért igazgatói minőségükben szerepelnek” direkt kérdést fogalmaz meg a motivációkról. A „erősen megkérdőjelezi, amikor a vezetőjük pártkampányba száll be” kritikai állásfoglalás a közmédia szerepével kapcsolatban. Végül a „láthatóan nincsen ellenére”, „még akkor sem történt korrekció” és az Orbán Viktor kötcsei beszédére való hivatkozás („mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek”) a Fidesz politikai stratégiáját és a helyzet elfogadását sugallja, mint egy tudatos döntést. A cikk a forrásoktól származó idézeteket (pl. Lánczi válasza, Ügyvédkör közleménye, egyházmegye válasza, egyetemi vezetők nyilatkozatai) egyértelműen forráshoz köti, de a narrátor saját hangneme végig kritikus és elemző marad.
  • Forráskezelés és Egyensúly: A cikk számos forrásra hivatkozik, beleértve jogszabályokat (2023. évi LXXXVIII. törvény, Alaptörvény X. cikk, 2024. évi XCI. törvény), konkrét személyek nyilatkozatait (Lánczi Tamás, Kiss-Rigó László, Horváth Zita, Sótonyi Péter, Vetter Szilvia, Jakab Roland), intézmények reakcióit (Szeged-Csanádi Egyházmegye), valamint civil szervezetek állásfoglalásait (Ügyvédkör, Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete). A cikk bemutatja az érintettek védekezését vagy magyarázatát (pl. „magánemberként”, „szakmai jellegű”, „polgári kör nem egyenlő egy politikai párttal”), de ezeket gyakran azonnal ellenpontozza saját megfigyeléseivel, jogi vagy etikai érvekkel. Például, amikor egy egyetemi vezető magánemberként való részvételre hivatkozik, a cikk rámutat, hogy a tablón mégis hivatalos titulusával szerepel. Ez a forráskezelés nem kiegyensúlyozott abban az értelemben, hogy a cikk nem semlegesen mutatja be a különböző álláspontokat, hanem egyértelműen a kritikus, aggodalmat megfogalmazó oldal felé hajlik. Tekintettel arra, hogy a cikk egy feltételezett összeférhetetlenségi problémát vizsgál, ez a megközelítés egy oknyomozó újságírói műfajban indokolt lehet, mivel a cél a potenciális problémák feltárása és nem egy pártatlan állásfoglalás.
  • Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk említi a Papp László Sportarénában tartott rendezvény több százmillió forintos költségét és a finanszírozó Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. „magánszemélyek adományaiból” származó támogatását, azonban nem részletezi ezen adományok forrását, mértékét, vagy a Kft. működésének átláthatóságát. Ez a hiányzó információ gátolhatja a teljes pénzügyi kép megértését. Horváth József esetében a „késő kádári érában III/III-asként dolgozott” megjegyzés szerepel, anélkül, hogy részletesebben kifejtené ennek relevanciáját a jelenlegi pozíciójára vagy DPK tagságára nézve, vagy hogy milyen hatása lehet a közbizalomra. Bár a cikk megemlíti, hogy az egyházi vezetők politizálását törvény nem tiltja, a hangsúly azonnal az etikai aggályokra helyeződik át, ami elterelheti a figyelmet a jogi keretek esetleges hiányosságairól vagy értelmezési problémáiról.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt jelenség, nevezetesen a közintézmények, az egyház, a felsőoktatás és a tudományos élet vezetőinek pártpolitikai kampánytevékenységben való részvétele rendkívül fontos társadalmi relevanciával bír. Alapvető demokratikus elveket érint, mint például az intézmények függetlensége, a közszolgálati szféra pártatlansága és a közbizalom fenntartása. Vitákat generál a szólásszabadság és az intézményi semlegesség közötti egyensúlyról, a politikai befolyás mértékéről a közszférában, valamint az elszámoltathatóságról és az átláthatóságról. Kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a polgárok mennyire bízhatnak azokban az intézményekben, amelyeknek pártpolitikai semlegességet kellene tanúsítaniuk. A téma továbbá a társadalmi kohéziót és a pluralizmust is befolyásolja, mivel a pártpolitikai szerepvállalás megosztó lehet, és alááshatja a különböző nézeteket képviselők közötti párbeszédet.

(Forrás: telex.hu)

(Kép: Orbán Viktor – facebook képernyőkép)