A kormány vízpótlási programot indított a Homokhátságon az aszály ellen

OkosHír: A Homokhátság, amelyet korábban ezer tó országaként jellemeztek, jelenleg vízhiánnyal küzd. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2004-ben félsivatagos területté nyilvánította a régiót. A területen mintegy 800 ezer ember él, akiknek megélhetését a föld biztosítja.

A térségben a szárazság számos jele tapasztalható. Nagyajtai Mihály tázlári gazdálkodó ciroktábláján például a növények a szokásos méret felét érik el, míg a szomszédos szőlőültetvények öntözés révén zöldellnek. A cirok öntözése gazdaságilag nem megtérülő. Az akácfák már augusztus elején hullatni kezdték sárguló leveleiket, és számos kukoricatábla nem hozott termést, így azokat vagy parlagon hagyják, vagy beszántják.

A Nagyajtai család korábban birkákat tartott, de a rétek kiszáradása miatt ez már nem lehetséges. A borjúhizlalást is fel kellett adniuk a takarmány drágulása és a kellő mennyiség megtermelésének nehézségei miatt. A cirok, amelyet szárazságtűrőnek tartanak, szintén nem hoz elegendő termést a homokhátsági aszály miatt. Még a selyemkóró is szenved a vízhiánytól. Bár a család öntözi földjeinek egy részét, a megtermelt haszon nem elegendő a család fenntartásához.

Hubai Imre mezőgazdasági államtitkár, az Aszályvédelmi Operatív Törzs vezetője szerint a vízhiány miatti elvándorlás jelenti a legnagyobb veszélyt a Homokhátságra. Húsz évvel ezelőtt szakemberek már figyelmeztettek, hogy hatékony beavatkozás nélkül száz év múlva lakatlanná válhat a terület. A kormány azonban megkezdte a Homokhátság mentési munkálatait, és hosszú távú vízpótlást célzó beruházások indulnak.

Hubai Imre elmondása szerint a kormány az elmúlt másfél évtizedben több mint ezer milliárd forintot fordított az ország vízbiztonságára, vízminőségére, vízpótlására és vízvisszatartására. Az államtitkár kiemelte, hogy az ország 95 százalékát sújtja az aszály, és a talajvíz szintje mindenütt aggasztóan csökken.

Bányai Gábor, a Dél-Alföld régió gazdaságfejlesztési kormánybiztosa, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője szerint a Homokhátság egy körülbelül öt kilométer mély, homokból és homokkőből álló geológiai rétegen fekszik. A térség talajgenetikai szerkezete nem teljesen egységes, a Duna és a Tisza völgyében, valamint a bácskai és délvidéki területeken kiválóbb. A Homokhátság az ország területének több mint egytizedét teszi ki, és 800 ezer lakosa van. Közepén egy 130-145 méter magas észak–déli vízválasztó hátság húzódik, amely 40-60 méterrel magasabban fekszik a folyók szintjénél. A legmagasabb pontja az Ólom-hegy, 174 méterrel.

A probléma lényege, hogy természeti és éghajlati változások, valamint emberi tevékenységek miatt lecsökkent a talajvíz szintje. Korábban sok helyen 1,5-2 méter mélyen volt víz, ma ez 8-12 méter. Kevés kultúrnövény gyökérzete képes ilyen mélyre hatolni; a szőlőé is csak öt-nyolc méter mélységig. Font Sándor országgyűlési képviselő, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, aki maga is gazdálkodik, úgy véli, az öntözéshez szokott új ültetésű szőlő ellustul, és nem hatol eléggé mélyre gyökereivel a talajba.

Bányai Gábor a problémák okaként említette, hogy a Tisza medre 2-4 métert, a Dunáé pedig 1,5-2 métert csökkent. Emellett a csapadék mennyisége is alacsony; az utóbbi években a vegetációs időszakban 190-300 millimétert mértek, szemben az országos 500-600 milliméteres éves átlaggal. Nőtt a napsütéses órák száma (2400-2500 óra), és a felmelegedés miatt a párolgás mértéke is nagyobb, napi 3-5 milliméter többletveszteséget okozva. A korábban az Adria felől érkező párás levegő a Dinári-hegység, illetve a Dráva, néha a Duna vonala fölött megáll, és nem jut el Magyarország területére.

A Homokhátság a közepén húzódó, átlagosan 145 méter magas hátság miatt nyugati és keleti irányba is lejt. Bányai Gábor szerint emiatt kifolyik a víz a területről, és ma a Tisza nyári vízhozamának jelentős része az Alföld talajvízkészletéből, többek között a Homokhátságéból származik.

A kormánybiztos az aszály mellett az 1950-es években végzett kutatófúrásokat is problémaként jelölte meg. Az olaj- és gázkeresés során keletkezett üregeket nem tömedékelték be megfelelően, legalább az ivóvizet biztosító 250 méteres rétegekig, így ezek a függőleges csatornák most a talaj legmélyebb rétegeibe vezetik le a vizet, beleértve az ivóvizet is.

A Homokhátság korábban paprika, paradicsom és burgonya termesztéséről volt ismert. Font Sándor képviselő szerint ma is az Alföld, benne a Homokhátság adja hazánk gabonatermesztésének 60-70 százalékát, és itt található a legtöbb szőlőültetvény. A térség legjobb talajviszonyokkal rendelkező részein még megteremnek a kalászosok, de csak az őszi vetésen van haszon; a tavaszi vetés kockázatos, mivel a magnak két-három héten belül esőre lenne szüksége. A gazdálkodó családok jelentős része már a tartalékaiból él, vagy a munkamegosztás hangsúlyait tolta el, például a férj már más munkát végez a fő jövedelemért.

Font Sándor elmondta, hogy 2013-2014-ben még belvíz okozott problémát a térségben, ma viszont vízhiány gyötri az embereket. Egyes gazdálkodók továbbra is ódzkodnak az öntözéstől, annak ellenére, hogy az állam 50-70 százalékban támogatja azt, és aszály idején ingyen kapják a vizet a csatornák melletti gazdálkodók. Font Sándor optimista a helyzet javulását illetően, amelyben a kormánynak és a gazdálkodóknak is nagy szerepe van.

A szakemberek szerint a gazdálkodóknak meg kell fontolniuk a terményszerkezet-váltást, azaz szárazságtűrő növények és fajták termesztését. Bár a Homokhátság sivatagosodik, a szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy mediterrán klíma alakulna ki narancsligetek számára. Javasolják az új agrotechnológiai megoldások felé fordulást, mint például a szántásos művelés elhagyása és a talajfedés fenntartása, ami csökkenti a párolgást és óvja a földet a túlmelegedéstől.

Jelentős változás várható az öntözésben is. Húsz éve a szivattyúk magas áramfogyasztása miatt az öntözés nem volt gazdaságos. Néhány éve a kormány díjcsökkentéssel támogatja az áramfelhasználást. Bányai Gábor szerint az öntözési beruházások bekerülési költségének hetven százalékát is támogatásként adja a kormány. A napelemek elterjedése javíthatja az áramfelhasználással kapcsolatos költségeket, mind a családi gazdaságok, mind az állami vízpótlási projektek esetében. Font Sándor szerint jelenleg 150 millió forintba kerül egy tározó feltöltése a Tisza mentén. A Duna és Tisza vízszintjének csökkenése miatt a szakembereknek szivattyúzniuk kell, helyenként akár negyven méter magasra is.

Hubai Imre elmondása szerint az új rendszer elsősorban a Duna bővebb vízkészletére támaszkodik, de épülnek a Tisza szerényebb vízkészletére épülő mórahalmi létesítmények is. Felmerült a Duna és a Tisza vízrendszerének összekötése és együttes működtetése, amelyet már a XIII. században, IV. (Kun) László király idején is napirendre tűztek.

Bányai Gábor szerint a Homokhátság problémáira már több mint negyven éve lehetett látni a jeleket, de nem vették komolyan őket. A 90-es években még az is előfordult, hogy egyes agrárszakemberek tévesen azt hitték, ha Budapesten esik az eső, akkor az egész országban esik. A jelentősebb öntözéssel foglalkozó cégek kivonultak az országból. A viták után lassan egységesedtek a szakmai álláspontok, és a 2013–2015 között készült tanulmány, valamint az arra épülő kormányzati döntés mutatta meg az utat.

Font Sándor szerint 2022-re alakult ki egységes szakmai álláspont a Homokhátság vízpótlására, a projekt teljes vertikuma pedig körülbelül 2027–2029-ben lehet üzembe állítva. A Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság 2024-es megalakulása, V. Németh Zsolt államtitkár vezetésével, fordulópontot hozott, egyesítve a korábban széttagolt érdekeket és szakmai munkát.

A kormány idén is ingyen biztosítja az öntözővizet a gazdáknak, és létrehozta az Aszályvédelmi Operatív Törzset, Hubai Imre vezetésével. Ennek feladata a mezőgazdaságot érintő vízhiány kezelése és az aszály okozta károk csökkentésével kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolása.

A Homokhátságon indult program keretében tíz magaslati tározóra épülő koncepciót valósítanak meg, nem a félbehagyott Duna–Tisza-főcsatornára támaszkodva. A vizet napelemek által termelt energiával szivattyúznák fel ezekbe a tározókba, majd onnan csatornákon keresztül vezetnék a száraz területekre. Az első lépcsőre 90 milliárd forintot irányzott elő a kormány. A tervek között szerepel az eltűnt tavak feltöltése, mint például a kerekegyházi Kondor-tó, valamint a szikes tavak vízellátása egy öves szisztémával. Font Sándor továbbá a Duna és a Tisza medrébe építendő fenékküszöböket és duzzasztóműveket is elkerülhetetlennek tartja.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja a Homokhátság vízhiányának drámai bemutatása, majd a kormányzati intézkedések és beruházások hangsúlyozása, mint a probléma megoldásának kulcsa. A narratíva felvázolja a válságot, a gazdálkodók szenvedését, majd a kormányt mint a megmentőt pozicionálja, aki jelentős erőforrásokat mozgósít. Ezzel párhuzamosan a cikk igyekszik hitelteleníteni az ellenzéki hangokat, rémhírterjesztéssel vádolva őket, és az EU-t is negatív fényben tünteti fel a mezőgazdasági támogatások kapcsán. A cél a közvélemény tájékoztatása a problémáról és a kormányzati megoldásokról, miközben erősíti a kormány pozitív megítélését és gyengíti az ellenzékét.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű kifejezések és dramatizálás: A cikk olyan fordulatokat használ, mint „szenved a vízhiánytól”, „aggódva az a 800 ezer ember”, „mellbevágó hír”, „tragikus végeredményeként”, amelyek az olvasó érzelmeire hatnak, és a helyzet súlyosságát eltúlozva, drámai módon mutatják be.
  • Szalmabáb érvelés és általánosítások: Az ellenzék és az EU kritikája nagymértékben általánosító és nem konkrét tényeken alapul. Például a „Brüsszel szerint nem kell életben tartani az európai mezőgazdaságot, és lényegében ezt az álláspontot kopírozza le a hazai ellenzék, mindenekelőtt a Tisza agráragytrösztje, Raskó György és Kökény Attila. Gőzerővel dolgozik a balliberális oldal.” kijelentés egy leegyszerűsített, torzított állítás, amelynek célja az ellenfél lejáratása konkrét bizonyítékok nélkül. Hasonlóan, a „gőzerővel dolgozik a balliberális oldal” megjegyzés is sugalló, de nem tényeken alapuló.
  • Rémhírterjesztés vádja: A kutakból történő vízkivétel megszűnéséről szóló hírt Hubai Imre „kacsának, egyenesen vadkacsának” nevezi, és azonnal az ellenzék rémhírterjesztésének tulajdonítja. Ez a technika anélkül söpri le az esetleges valós aggodalmakat vagy félreértéseket, hogy az állítás hátterét részletesebben vizsgálná, kizárólag politikai motivációt tulajdonítva neki.
  • Szelektív információközlés és kontextus hiánya: A cikk részletesen kitér a kormányzati projektekre és a költésekre, de hiányzik a kritikus elemzés vagy a korábbi évek, illetve más országok hasonló projektjeivel való összehasonlítás. Az, hogy „nem vették komolyan a jeleket, még a 90-es évekre is igaz volt”, elkeni a felelősséget a korábbi kormányok vagy döntéshozók részéről, és a jelenlegi kormányt a megoldás egyedüli letéteményeseként mutatja be.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség:
  • Az „Európai Unió hevesen ellenzi ezt a gesztust” (az ingyenes öntözővizet) állítás nem támasztja alá konkrét uniós rendelettel, nyilatkozattal vagy dokumentummal, így az állítás valóságtartalma és kontextusa homályban marad.
  • Az ellenzék agrárpolitikájára vonatkozó súlyos állítások („nem kell életben tartani az európai mezőgazdaságot”) nincsenek alátámasztva konkrét idézetekkel vagy politikai programokkal, ami megnehezíti azok ellenőrizhetőségét.
  • Bár a kormányzati kiadásokra vonatkozóan szerepel egy összeg (ezermilliárd forint), hiányzik a részletezés arról, hogy ez pontosan milyen projektekre, milyen időtávon belül és milyen eredményekkel járt.
• A téma társadalmi relevanciája: A Homokhátság vízhiánya és az aszály elleni küzdelem Magyarország egyik legsúlyosabb környezeti, gazdasági és társadalmi kihívása. A régió mezőgazdaságának jövője, a helyi lakosság megélhetése és az elvándorlás megakadályozása kritikus kérdés. A vízügyi problémák kezelése, a fenntartható gazdálkodási módszerek bevezetése és a klímaváltozás hatásainak enyhítése nemzetgazdasági és stratégiai fontosságú feladat. A cikk rámutat ezen problémák komplexitására és a megoldások sürgősségére, ami a társadalom egészét érintő, széles körű párbeszédet és cselekedetet igényel.

(Forrás: demokrata.hu)

(Kép: Illusztráció, pexels.com)